A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-24 / 34. szám
RÄCZ KATI göteborgi sikeréről, terveiről A göteborgi vívó-világbajnokságon nagyszerű sikert, kitűnő eredményt ért el Rácz Kati, a TJ 2izka Bratislava vívónője. A nagyon erős mezőnyben negyedik lett! A világ legjobbjainak a viadalán ilyen sikert csehszlovákiai vívónő még soha nem ért el. A göteborgi nagyszerű szereplés után hosszasan elbeszélgettünk Rácz Kati sportmesternővel. A nagyon szerény országos bajnok lelkesedéssel beszélt a nagy versenyről. — őszintén bevallom: nagyon nehéz volt! Az ez idei vívó-világbajnokság mezőnye hatalmas volt. 108 vívónő rajtolt a világ legjobbjainak versenyén. A második fordulóban 72, a harmadikban 48, a negyeddöntőben 24, az elődöntőben 12-en vívtunk, — a döntőbe pedig hatan jutottunk be, — küzdöttünk az elsőségért, a világbajnoki érmekért, helyezésekért. Az első két fordulóban öt-öt ellenfél ellen vívtam, a harmadik és a következő fordulóban, a negyeddöntőben és az elődöntőben is három-három, a döntőben pedig öt ellenfél ellen kellett vívnom. Két nap alatt tehát huszonnégy ellenfél ellen ...! Ez természetesen nagyon nagy fizikai, de ugyanakkor pszichikai követelményeket támasztott a versenyzőkkel szemben. Különösen az elődöntőben kerültem össze erős ellenfelekkel — folytatta Rácz Kati sportmesternő. — A magyarországi Rejtő, a szovjet Noviková és a lengyel Urbanská ellen vívtam. • Melyik volt a legerősebb, legnehezebb ellenfél? Erre nagyon nehéz egyöntetűen válaszolni. Noviková a mexikói olimpiai aranyérmes, úgy látszik a 3:l-es vezetésnél már azt hitte, hogy a döntőben van. Hiszen már csak egy találat kellett volna neki. A 3:l-es vesztes állásnál, úgy éreztem, ha erősítek, sikerül egyenlítenem, összpontosítottam. Nagyon elővigyázatosan vívtam. és — ma már pontosan nem is tudom elmondani, hogyan történt — 3:3-ra egyenlítettem, majd „egylámpás tussal“ 4:3-ra győztem. A győzelemnek természetesen nagyon örültem. Márcsak azért is, mert olimpiai aranyérmest sikerült legyőznöm, és azért is, mert balkezes ellenfél ellen sikerült a győzelmet elérni, — ami mint ismeretes — a legnehezebb. • Es milyen küzdelmeket vívott a döntőben? — A döntő előtt csak háromórás szünet volt... És az idő ilyenkor nagyon gyorsan múlik. Nem voltam ideges, de fáradtságot éreztem. A nagy küzdelmek előtt bemutatták a közönségnek a döntő részvevőit. Ellenfeleim sportpályafutását részletesen ismertették. Rólam, úgy látszik, nem AZ ÚJ ISKOLAÉV KÜSZÖBÉN NÉHÁNY NAP MÚLVA megkezdődik az új iskolaév. A kéthónapos nyári vakáció eltelte után iskoláinkban ismét megkezdődik a nevelőmunka. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán elhangzott beszámolókban, vitafelszólalásokban és a kongresszus határozatában nagyon helyesen hangsúlyozták, hogy a szocialista nevelésben kétségtelenül fokozottabb gondot kell fordítanunk az ifjú nemzedékre, mely fokozatosan átveszi társadalmunk és országunk sorsának irányítását. Az ifjú nemzedék előkészítésében minden utat meg kell találnunk, hogy valamennyi fiatal megtalálja a maga szilárd helyét a jövő kommunista társadalmának létrehozói között. Arra kell törekednünk, hogy mind tudásban, mind pedig egészségben és rátermettségben tökéletes ifjúságot neveljünk. Ez a cél csak szakszerű tanítással és rendszeres testedzéssel, sportolással érhető el. Tapasztatudtak sokat, mert csak ezekkel a szavakkal mutattak be: Rácz Katalin, Csehszlovákia országos bajnoka... — Nagyon meglepett a környezet — folytatta Rácz Kati — melyben vívnom kellett. A göteborgi sportcsarnok közönsége teljes sötétségben ült, csak minket, a vívókat világítottak meg. Ügy mint a színpadon a színészeket. Ez eleinte nagyon zavart, mert nem volt kapcsolatom a közönséggel, de megszoktam. Nyikonová, aki elnyerte a világbajnoki címet, 4:2-re legyőzött. Ezután az NSZK-beli Kircheis ellen vívtam, és 4:l-re győztem. A magyar Rejtőtől és a román Pascuától is 4:3-ra kikaptam, a magyar Schwarzenberg pedig 4:0-ra győzött le. A negyedik hely ekkor már biztos volt. • A nagyszerű negyedik hely mellett minek örült a legjobban, és mi volt az, ami nem tetszett a göteborgi világbajnokságon? — Talán azzal kezdem, ami a legjobban boszszantott: Edzőm, PhDr. Kogler Aladár hiányzott ! Buzdítása, szaktanácsai hiányoztak. Ha ő is ott lett volna, talán még jobb eredményt is sikerül elérnem. És, hogy minek örültem a legjobban? Sokan talán dicsekvésnek tartják majd, de elmondom: Pierre Ferri, a Nemzetközi Vívószövetség francia elnöke a díjkiosztás után így szólt hozzám: „Ha így dolgozik és vív tovább, önből kitűnő vívónő lesz!“ Az elért siker mellett, ennek a biztatásnak, szakbírálatnak örülök a legjobban. # A göteborgi világbajnokság után a világlapokban is sok cikk jelent meg arról, hogy a vívás fejlődik-e, vagy stagnál. Göteborgban biztosan sok érdekes küzdelmet látott, mi az ön véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban? — A vívás nagyon régi sportág. A szakemberek egy része határozott fejlődést lát a múlthoz viszonyítva, a másik tábor viszont azt állítlatból tudjuk, hogy iskoláink szakpedagógusai, különösen az elmúlt évek során, színvonalas, jó oktatásban részesítik fiataljainkat, határozottan fejlődik a tanítás a nevelés színvonala. Ennek valamennyien nagyon örülünk! Megoldatlan kérdés azonban — különösen a falusi iskolákban — a szakszerű testnevelés rendszeres bevezetése; sajnos nagyon sok iskolában még ma sem törődnek kellően a fiatalok testi képességeinek fejlesztésével. És ez nagy hiba! A TESTNEVELÉS SZEREPE — a munkaidő csökkenésével, a fizikai megterhelés, a testi munka megszüntetésével — egyre jelentősebb lesz. Mindenkinek: a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt szükségük van a rendszeres testedzésre, a sportolásra, — az úgynevezett aktív pihenésre. Ez a megállapítás ma már szinte frázisnak tűnik, ennek ellenére nem győzzük ismételten hangsúlyozni. Különösen a tanuló ifjúságnak van szüksége a rendszeres mozgásra, sportolásra. Az öt-, nagyon sok esetben hatórás padban ülést és az otthoni két-, sokszor háromórás tanulás közbeni ülést mozgással, aktív pihenéssel ellensúlyozni kell! A szülőknek, a pedagógusoknak kell megteremja, hogy a vívás színvonala egészében véve hanyatlott. Sokan megrekedt, nehézkes sportágnak tekintik. Szerintem a vívás is, akárcsak a többi sportág, fejlődik, hiszen világszerte egyre többen kapcsolódnak be ebbe a sportágba is. Vannak azonban égető problémák, melyeket meg kell oldani. Ezek azonban rövid idő alatt — azt hiszem — teljes mértékben nem oldhatók meg. Például: a vívásban az elért eredmények nem rögzíthetőek számszerűen. Egy vívó teljesítményét csak bizonyos fenntartással, teljesen egyéni, tehát szubjektív alapon, eltérő, gyakran ellentmondó, sőt könnyen cáfolható vélemény formájában lehet csak jobbnak, vagy rosszabbnak minősíteni a másikénál. # A vívást sokan egészségtelen, veszélyes sportnak tartják. Mi az ön véleménye? — Minden sport, küzdelem veszélyt is rejt magában. A l’utballpályán is megsérülnek a játékosok, az ökölvívásban, teniszben, sőt az asztaliteniszben is előfordulnak sporsérülések. Így van ez a vívásnál is. De ha a vívók fegyelmet tartanak, sportszerűen küzdenek, ebben a sportágban is elkerülhető a sérülés, a baleset. # Tapasztalatból tudjuk, hogy különösen az elmúlt néhány évben nagyon sok fiatal kapcsólodott be a vívásba, és az érdeklődés egyre nő e sportág iránt is. ön szerint hány éves korban legcélszerűbb megkezdeni az edzéseket? — Tizenkét, tizennégy éves korban. Szerintem, ez a legideálisabb kor a vívás rendszeres űzésének a megkezdésére. Ehhez a sportághoz azonban fokozott türelem, kitartás kell. Egyik napról a másikra nagy eredmény nem érhető el. És sajnos, a mai fiatalság türelmetlen. Rövid idő alatt, és lehetőleg kevés munkabefektetés árán várja az eredményt, és nem is akármilyet! A nagy eredményekre törő képzés ma is kemény, hosszasan tartó és áldozatos munkát kíván az edzőtől és a versenyzőtől egyaránt. A felgyorsult életritmus, a fiatalság nagyfokú elfoglaltsága, széleskörű érdeklődése, kisebb és rövidebb élettartamra szóló és csak a biztos és előre elkönyvelhető siker érdekében tett áldozatvállalása szintén nyomós érvek. — Vitathatatlan, a világ vívósportja szintén — úgy mint a többi sportág — fejlődik. A világon egyre többen vívnak. Ha azt kívánjuk, hogy a vívósportban is jó eredményeket érjünk el, akkor elsősorban meg kell teremtenünk a tömegbázist, gondoskodnunk kell a korszerű szakképzettséggel rendelkező edzőkről. E nélkül a fejlődés lehetetlen. — Ahogyan már említettük, sok fiatal érdeklődik a vívás iránt. Mely egyesületekben vannak jelenleg lehetőségek a bekapcsolódásra. — Erre a kérdésre csak részben tudok válaszolni. Sajnos, a vidéki lehetőségeket nem ismerem pontosan. Bratislavában a Slávia ÜK, a Zifka Bratislava és a Slávia SVST egyesületeiben jelentkezhetnek a fiatalok. Kitűnő szakedzők vezetésével kezdhetik meg a munkát. De ezzel kapcsolatban még egyet szeretnék leszögezni: a vívásba csak azok kapcsolódjanak be, akikben kitartás, lelkesedés van! # És az ön tervei...? , — Rövidesen megkezdődik az új tanév. A gyógyszerészeti főiskolára járok. A tervem: mielőbb elvégezni a főiskolát, a „hobbym“ pedig a vivas. FEDERMAYER ISTVÁN teni a rendszeres testedzéshez szükséges feltételeket. Nem szabad tétlenül néznünk azt, hogy egyes iskoláinkban — mivel nincs tornaterem — még a kötelező tornaórákat sem tartják meg. Ezt a kérdést most, az iskolaév küszöbén, a szülői munkaközösség első ülésén oldjuk meg! A GYERMEKEK NEVELÉSÉÉRT, azok egészségéért elsősorban mi, szülők vagyunk felelősek. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink egészségesek erősek, rátermettek legyenek, akkor mindenütt, még a legkisebb falusi iskolában is meg kell oldanunk a kötelező testnevelési órák megtartását, és a fiatalokat be kell kapcsolni az iskolán kívüli testnevelésbe, sportolásba is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermekek szeretnek sportolni, versenyezni. És azt is tudjuk, hogy mindenütt a helyi testnevelési és sportegyesületi vezetők örömmel veszik a fiatalok bekapcsolódását, örömmel és lelkesedéssel törődnek az utánpótlás nevelésével. Az egyesületek mellett működő alapozó testnevelési szakosztályokban minden lehetőség megvan ehhez. Csak rajtunk, szülőkön múlik, hogy a lehetőségekkel éljünk, fiatalságunk, gyermekeink egészségvédelmével törődjünk. (f)
