A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
”C astellania VE FISZ” SPISSKC PODHRADIE (SZEPE8- VÄRALJA) város fölött, a 634 méter Nagy Várhegy teraszán mered az égnek a hajdan bevehetetlen szepesi vár romja, mely egykor a közeli Magas Tátrába vezető utak és Szepes védelmére épült. Szepes vára Szlovákia egyik legnagyobb és legjelentősebb várpalotája, erődítménye volt. öt udvarában, százharmincöt pompásan berendezett helyiségében jelentős történelmi események történtek. Az egykori királyi várat három oldalról meredek sziklafalak, a déli részén pedig megfigyelőbástyákkal ellátott erődítmény, sziklából épült erős kőfal védte az ellenség támadásaival szemben. A történészek szerint a várhegy platóján már az ősnomád korban település volt. Azt, hogy a vár alapjait mikor építették, nem tudták pontosan megállapítani. Az első írásos feljegyzés II. István magyai király uralkodásának az idejéből maradt fenn. Roguchval poznani püspök feljegyzése szerint „Castellania de Spisz" ura 1120-ban II. István, magyar király öccse, Borisz herceg volt, majd az Boleszlav lengyel király tulajdonéba került. A tatárjárás idején Szepes vára teljesen elpusztult. IV. Béla magyar király parancsára építették újjá. Fennmaradt okiratok szerint 1288-ban IV. László, majd III. Endre magyar királyok hosszabb időn át Szepes várában tartózkodtak. A XIII. században Endre király fia, Kálmán volt a vár ura, majd László király édesanyja, Erzsébet királynő lakta. Az Árpád-háziak kihalása után, III. Václav cseh király és Károly Róbert hadai viaskodtak a várért. Csák Máté seregeinek segítségével Václavnak sikerült a sasfészket elfoglalnia, de azt 1307-ben Károly Róbert hadai véres harcok során visszafoglalták. Csák Máté még többször megkísérelte Szepes vára visszafoglalását, de eredménytelenül. A huszita seregek 1433-ban jelentek meg a Szepességben. Erzsébet királynő 1440-ben Ján Jiskrát Szepes várkapitányának nevezte ki. A sasfészket 1433-ban Hunyadi László foglalta el. Corvin Mátyás a királyi várat 1465-ben hűséges szolgálataikért a Szapolyai-fivéreknek ajándékozta. A Szapolyaiak újjáépítették, és a déli védőfalat is megerősítették; 1328-ban azonban, mivel azt a túlerővel szemben Derencsényi Miklós várkapitány nem tudta megvédeni, átadta Ferdinánd király seregeinek. Ferdinánd 1531- ben hűséges segítőtársának, Thurzó Sándornak ajándékozta. Thurzó halála után a vár tulajdonjogáért örökösödési per folyt. Sasko, a hírhedt kelet-szlovákiai rablólovag 1543. április 27-én tizennyolc társával, az éjszaka leple alatt — a várpalotában éppen lakodalmat ültek — megkisérelte a vár elfoglalását. Terve azonban nem sikerült. A rablólovag életét vesztette, a várfalról a szakadékba zuhant, társait pedig az egyik égő, majd hirtelen beomló bástya temette be. Még az örökösödési per idején Báthory András, Thurzó Sándor veje (1343-ban) elfoglalta Szepes várát, melyben a Thurzó-flvérek ütötték fel főhadiszállásukat. Bocskai felkelő seregei megkísérelték a vár elfoglalását, de eredménytelenül. Mihállyal (1633) kihalt a Thurzó-család. Ekkor ötven női örökös pereskedett a várért. Csáky István (Förgách Éva férje), aki szintén igényt tartott örökségre, 1636. szeptember 4-én seregével elfoglalta a várat és Vadász Gábort nevezte ki várkapitánynak. Az uralkodó azonban erélyesen közbelépett, de hosszú huzavona után III. Ferdinánd mégis Csáky Istvánnak adta el a várat, aki 1662-ben elhunyt. Ferenc és István fiai lettek az új várurak. Ferenc Wesselényi mellé állt, István pedig császárhű maradt. Wesselényi felkelésének. a leleplezése után az uralkodó Ferenc részét elkoboztatta, István pedig 169B-ben meghalt. 1703-ban Rákóczi seregei foglalták el Szepes várát, ahol 1706-ban pénzverdét is létesítettek. A kurucoktól Martleben császári tábornok foglalta vissza a várat, de a felkelőknek szabad elvonulást biztosított. A hatalmas és nagy pompával berendezett Szepes várát 1780-ban tűzvész pusztitotta el. Felbecsülhetetlen értékű műkincsek, könyvek, festmények és okiratok pusztultak el a tűzvészkor. 1780 óta az ősi vár üszkös romjai merednek az égnek. A vér-« romok között Jelenleg ásatások folynak, és a tervek szerint rövidesen megkezdik annak újjáépítését is. Múzeumot, kép- és könyvtárat, kulturális központot létesítenek az újjáépült várpalotában. Az ősi szepesi várat is sok rege, legenda övezi. Az alábbiakban egy török időkből fennmaradt regét mondunk el olvasóinknak. MEGJÖTT A TÉL... Napnyugtakor még birkózott az ősszel, tele ködfoszlányokkal, halott csillagok fényével. Az ólomszinű égből pirkadatra lehullott a hamvasszürke első hó, reggelre pedig a táj hirtelen elfehéredett. A penge-éles szél csattogtatva tombolt, úgy üvöltött, mint az éhes farkascsorda. Az utak dermedten nyújtózkodtak, a recsegő fagy mind élesebben rágta be magát a földbe, mely úgy recsegett,, csikorgott, mint az üveg. A hirtelen jött tél minden szempillantással nőtt. A felhők mind alacsonyabbra szálltak. A Magas Tátra felől hullámzóan hömpölyögtek, mint a felkavart, fékevesztett áradat. Rátámadtak a vidékre és kristályos fehér hótakaróval öntöttek el mindent. Délutánra zúgás, kavargás, nagy vihar támadt. Benyomta Szepes vára ablaktábláit, feszegette a hatalmas várpalota ereszeit, a hidegével úgy pörkölt, hogy még a legöregebb emberek sem emlékeztek hasonló szörnyűséges hideg szelekre. Csak a nyugtalanabb asszonyok lopózkodtak a kerítések mentén a komaasszonyokhoz, hogy megeresszék a nyelvüket, kipanaszolják magukat. A férfiak közben buzgón morzsolták a kukoricát, majd kivételesen az aprójószágot is eleséggel látták el. THURZ0 GYÖRGY, a szepesi vár ura, dolgozószobájában, a hatalmas, égetett téglából épített kandalló mellett melegítette sebesült, elcsigázott, beteg lábát. Csak nemrég, lombhulláskor érkezett vissza sebesülten a török elleni véres háborúból. Mély lábsebe már begyógyult, de még mindig sántikált, csak botra támaszkodva tudott járni. Reggelire marhahúsból és tyúkból főzött, zöldségezett, laskatésztás bakonyi betyárlevest evett, majd megvénült tokaji borból főzött forraltbort szürcsölt. Lassan, óvatosan felállt. Nehézkesen lehajolt, egy illatos száraz bükkhasábot dobott az izzó parázsra, mely előbb pattogott, mint a puskapor, majd lángra lobbant. Az ablakhoz ment. Vastag zúzmara, jégvirág fedte az üveget, nem láthatta azt a vihart, mely sasvára körül tombolt. Egy ideig az ablaknál állt, majd íróasztalához ment, melyen egy ötágú, hatalmas ezüst gyertyatartóban vlaszkból készült gyertyák vöröses fényben lobogtak. Egy hasas agyagpohárban a mézzel édesített forraltbor maradványa állt. Megitta... Egyszeriben féktelen jókedve támadt. Csöngetett. Szárnysegédét hívatta. — A szánokba fogattass be! Keressétek fel barátaimat, ismerőseimet és közöljétek velük: a mai estét társaságukban szeretném eltölteni! — Parancs! — válaszolta katonásan a fiatal szárnysegéd, összevágta bokáját, és szaladt, hogy felépült ura kívánságát mielőbb teljesíthesse. Thurzó György ezután a főszakácsot és a pincemestert hívatta. — Felépülésemet, hazatérésemet ma ünnepeljük. Barátaimat, ismerőseimet ma estére meghívtam. Mindent a legnagyobb rendben készítsetek elő! Olyan királyi lakomát kell adnunk, mely a nevemhez méltó! — mondotta a vár ura, majd a főszakácsához fordulva megkérdezte: Milyen ételeket ajánlsz? — Előételnek szarvasgombával készített, pástétomfűszerrel, szagosított pálinkával és borral ízesített libamájpástétomot ajánlok. Utána ürühúsból főtt, burgonya- és zöldbabbetéttel tejfeles paprikás-levest tálalunk. A főétel Hétvezér tokány lesz. Kockára vágott marha-, sertés- és borjúhúsból, és kockára vágott borjú veséből, kis szalonna-kockákkal, hagymával, piros paprikával és tejfeles habarással készítem majd a nagyszerű ételt. Hozzá nagyszemű rizst, és keleti salátát ajánlok, — ami húsos piros és zöldpaprikából, paradicsomból, zöldbabból készül, ecettel, olajjal ízesítve. — Ez eddig mind a legnagyobb rendben volna! De a hölgyeknek mit tálalsz? Róluk sem szabad megfeledkeznünk! — Roston fiatal csirkét sütünk, tojásba csomagolt libamájat rántunk ki, és vajon sült pisztráng is lesz — válaszolta a főszakács, majd folytatta: A vitéz uraknak hortobágyi húsos palacsintát, a hölgyeknek pedig almával és dióval töltött palacsintát adunk, természetesen tejszínnel... — Milyen italokat ajánlsz vendégeimnek? — fordult pincemesteréhez a várúr. — Kint nagyon hideg van. Fogadtatásukkor szilva, cseresznye és meggypálinkát, az ételekhez pedig tokaji fehér borokat, és pozsonyi vörös bort ajánlok, a vacsora után pedig aszúval kedveskedünk urunk vendégeinek. Thurzó György elégedett volt. — A termekben azonnal fűtessetek be! Es a vendégszobákról sem feledkezzetek meg! Gondoskodjatok arról, hogy minden valóban a legnagyobb rendben legyen. A SZEPESI VARCR magára maradt. Botjára támaszkodva ismét az ablakhoz bicegett. Körmévé! az ablaküvegről kapargatni kezdte a jégvirágokat. Addig, míg nem látott ki. Délre a nagy fagy megenyhült, * A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk Szepes vára — a XV. századból megőrzött rézkarc alapján A szepesi várrom — északi oldalról
