A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-17 / 33. szám
Az egykori várpalota déli diszbejárata kissé melegebb lett. A vihar is csak időnként rugaszkodott neki, de már engedékenyebben. Amint elharangozták a delet, kissé elsötétedett, nagy pelyhekben megint hullt a hó. A váralját olyanná tette, mintha a házak hóbuckák volnának, melyekből piszkos fílstgomolyok szállnak a sötétszürke ég télé. Az utak összefolytak a mezőkkel, a kertek megteltek hóval. Thurzó György sokáig az ablaknál állt, a szél és a hópelyhek pajkos játékában gyönyörködött. Különös érzés ragadta el. Megérezte, hogy az este alapjaiban változtatja meg eddigi, megszokott életét. A VENDÉGEK alkonyaikor, kivilágított szánokon érkeztek. Mire a várra ráborult az est, már együtt volt a vendégsereg. A várúr a díszbejáratnál fogadta vendégeit. Az esti harangszó után ültek a gyönyörűen megterített asztalhoz. A kitűnő ételek ízlettek, az aranyszínű tokaji nektár meg a vérvörös pozsonyi bor jókedvre derítette a társaságot. Mindenki remekül szórakozott. A fiatalok a szomszédos nagyteremben társasjátékkal töltötték az estét. Amikor Thurzó György a kitűnő boroktól mór tüzes hangulatban volt, a fiatalok közé ment. De nemcsak azért, hogy a játékban ő is résztvegyen.., Révai Dórét, az aranyhajú, mélykék szemű hajadont, a szomszédvór urának lányát akarta ismét látni, benne akart gyönyörködni. A fiatalok közé ült. Dóra minden szavát, mozdulatát figyelte. Dóra ezt észrevette, s amikor tekintetük találkozott, fülig belepirult. A jóképű, fekete hajú fiatal vórúr annyira varázslatba ejtette, hogy a játékot elvesztette, zálogot kellett adnia. — A zálogot csak csókkal lehet kiváltani! — jegyezte meg Jókedvűen György, és azonnal Dórához ment, hogy azt megkapja. Dóra még jobban elpirult, a szomszédos szobába szalad. György lassan, nyugodt léptekkel utána ment. Most már nem is fájt a lába, megfeledkezett róla. Dóra a szoba sarkában állt. Thurzó a reszkedő lányt karjaiba fonta, hosszan csókolta. Dóra nem tudott ellenkezni. A csók után végtelennek tűnő másodpercekig lesütött szemmel állt, majd mint a megriasztott madár, elmenekült. — Ne feledje, egy csókkal tartozik! — szólt György az elfutó lány utón, de az mór semmit sem hallott. Utána ment. — Remélem, nem marad adósom, a csókot megkapom — ismételte kérését György. — Soha! — válaszolta tiltakozva Dóra, de talpig elpirult, mert tudta, hogy nem mondott igazat. A KANDALLÓN ALLO ÖRA már régen elütötte az éjfélt, majd a hajnali órákat is, de a vendégek még nem szedelődztek. Nagyon jól érezték magukat, eszükbe sem jutott, hogy elinduljanak. Mór öt óra felé járt, amikor végre az utolsók elköszöntek. Egész éjszaka sűrűn hullt a hó, öt arasznyís ködmönével teljesen bevonta az egész vidéket. A hatalmas várpalotát nagy csend vette körül. Thurzó György fáradt, kimerült volt, Az ablakhoz ment, Forró lüktető homlokát a zúzmarás ablakhoz szorította. Gondolatai Dóránál jártak, mindenütt a lányt látta. Szerelmes lett, nagyon megszerette az aranyszöszl, ibolyakék szemű lányt. Nagy csöndben, szinte zajtalanul kinyílt a díszterem ajtaja. Thurzó György megérezte, hogy valaki az ajtóban megállt, őt nézi. Kíváncsian megfordult. — Dóra! — mondotta meglepetten és kitörő örömmel. — ön még Itt van ,.. ? Azt hittem, hogy már elment. Hiszen már elbúcsúztunk ... Dóra egy ideig szótlanul állt. — A legyezőmet ittfelejtettem. Ezért jöttem vissza — mondotta alig hallhatóan. György lassú léptekkel feléje közeledett. Dóra ezúttal nem menekült előle. György átölelte, magához szorította, csókolgatta, Dóra szerelmesen simult hozzá, csókjait szenvedélyesen viszonozta. — Szeretlek... Imádlak ... — suttogta György Dóra rózsás fülébe. Feleségül veszlek... Dóra egész testében remegett. Egy hosszú csók utón, mintha a mennykő vágott volna közibük, eltaszította magától Györgyöt, és a lépcsőházba menekült. Szélsebesen szaladt le a lépcsőkön. György a nyomóban volt. Mór majdnem utolérte, amikor Dóra hirtelen feltépte az egyik ablak szárnyát, és a mélybe vetette magát. György ereiben megfagyott a vér. Ijedségében percekig egy lépést sem tudott tenni. — Mit tettem,.. ? Megöltem szerelmemet ,., — hebegte könnyes szemmel, majd, amikor magához tért, segítségért kiáltott. Pillanatok alatt a szolgák serege vette körül. Érthetetlenül bámulták a nyitott ablak előtt álló urukat. — Mi történt... ? Miért kiáltott segítségért? — kérdezték izgatottan a szolgák. — Révai Dóra kivetette magát az ablakon! Keressétek meg, és hozzátok fel a szobámba! — mondotta el csuk -Néhány perc múlva Dóra édesanyjával jött a fogadóba. Ideges volt, fülig pirulva állt Györggyel szemben. Amikor megtudta, hogy Szepes várának ura mi járatban van, kitörő örömmel a nyakába ugrott. — Nagyon szeretlek ... Hűséges hitvesed leszek .,. ! — suttogta. Hosszas előkészületek után pontosan egy hónap múlva tartották meg a lakodalmat. Hét napon, hét éjszakán át mulattak, a fiatal szerelmeseket éltették. György és Dóra azonban már harmadnap Szepes váróba vonultak. A lakodalmasok jóidéig észre sem Vették, hogy eltűntek. Györgyöt nagyon furdalta a kíváncsiság. — Megígérted, hogy a nászéjszakón elmondod, miért ugrottál ki az ablakon, és azt is, hogyan menekültél meg a biztos halóitól — suttogta György szerelmes hitvesének. — Már akkor nagyon szerettelek. Féltem, hogy nem szeretsz, azért menekültem előled. Az ablak alatti nagy hóval borított hatalmas fenyőfára estem, azon csúsztam le a magas hóba — válaszolta kacérkodva Dóra, — És tudod, mennyi gondot, félelmet okoztál nekem? — Most már tudom ... És tudom azt is, hogy nagyon szeretsz... De ugye, mór nem haragszol.'..? Thurzó György szerelmesen magához vonta hitvesét, hosszasan csókolta, majd egyszeriben váratlanul megszólalt! — Arra a fenyőre jobban vigyázok majd, mint a szemem fényére... Megmentette az életedet — és az enyémet is ... A deli oldalon, levő hatalmas falerődítmény . Az egykori várpalota főbejárata ló hangon, majd megindult szobája felé. Szolgái és katonái mindent felkutattak, de sehol semmit sem találtak. — Fogattass be! Azonnal indulj a szomszéd várba és érdeklődd meg, mi van Dóra kisasszonnyal! — parancsolta Thurzó György szárnysegédének. A vórúr idegesen várta a hírt. Már délre járt, amikor szárnysegéde vlszszaérkezett. — Dóra kisasszony jó egészségben, jó kedvében van, nincsen semmi baja! — jelentette örömmel a szárnysegéd. — Azonnal négy lovat fogassatok a szánomba! A szomszéd várba megyek. Meglátogatom Révaiékat! — mondotta örömmel, s közben azon tűnődött, hogy nem álmodta-e az egészet, hogy Dóra kivetette magát az ablakon. A MÉLY HÓBAN szélsebesen száguldottak a paripák. Még alkonyat előtt Révai várába érkezett Thurzó György. Az öreg várúr jókedvűen fogadta vendégét. — Jó, hogy jöttél, tegnap óta még jókedvben vagyok, folytatjuk a mulatságot. — Dóra kezét jöttem megkérni! Feleségül akarom venni... Nagyon szeretem... — És ő is szeret? — kérdezte huncutkásan Révai. — Nem tudom ... — Dórát pedig csak annak adom, akit ő is szeret! No de kérdezzük meg tőle, — javasolta az öreg vórúr, hátha úgy dönt, hogy a hitvesed lesz...
