A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
S&TÄV//MK I I tiff!,:» PUSZTULÁS FENYEGETI A LAGÚNÁK VÁROSÁT Velencét fekvése, története és műemlékei nemcsak Európa, de az egész világ egyik legérdekesebb városává tették. Az Adriai-tenger veneziai lagúnáinak 117 szigetén épült, négy kilométernyire a szárazföldtől, amellyel 3,6 km hosszú, 22? íves vasúti híd köti össze. A várost 150 csatorna szeli át, 378 híddal. Egyáltalán nem túlzás, hogy Velencét ősidők óta a „Serenissima" — legfenségesebb — jelzővel illetik. Igazi műemlékváros. Ki ne ismerné, legalább képekről, a keleti pompával, öt bizánci kupolával épült híres Szent Márk templomot, főkapuja felett az aranyozott érclovakkal s mellette a csaknem száz méter magas négyszögletű harangtorohnyal, a Campanilével? Vagy késői gótból a reneszánszba átvezető stílusban épült csodálatos „ékszert“, a Dozse-palotát, amelynek termeit Tintoretto, Palma Giovine, Paolo Veronese és mások képei díszítik. De ugyanilyen híres a gót stílusú Cá d’oro s a Canale Grandéra néző sok-sok csodálatos reneszánsz stílusú palota is. A Santa Maria della Salute templomot Tizian festményei díszítik, s igen szép a kupolás, háromhajós San Giorgo Maggiore templom, Szent Gellért magyar püspök emléktáblájával. Mindezt ma a pusztulás veszélye fenyegeti: a sok száz palotát, a templomok, kolostorok tucatjait, de ugyanígy a többi műemléket is, a galériákban, templomokban levő s a híres velencei iskola művészeitől származó szobrokat, domborműveket, olajfestményeket és falfestményeket. Már évek óta rendszeresek az árvizek a téli hónapokban, amikor a lagúnák vize kilép medréből és elönti nemcsak a Szent Márk teret, a csatornákat szegélyező keskeny utcákat, hanem a paloták földszinti helyiségeit és a templomokat is. Ez azonban távolról sem az egyetlen veszély, amely Velencét fenyegeti. Velence ellen nemcsak az elemek esküdtek össze, hanem a jelenkori civilizáció kísérő jelenségei is. A városban a talaj évente hét-nyolc millimétert süllyed. Romboló hatást fejtenek ki a Porto Maghera külváros ipari üzemeinek kénes kipárolgásai s a városra szüntelenül hull az agresszív pernye, ezek kikezdik a házak homlokzatát, behatolnak a templomokba és palotákba, ahol megtámadják és pusztítják a képeket és egyéb műkincseket. Visszatérhetetlenül elmúltak azok az idők, amikor a Canale Grandén és a többi csatornán csak romantikus gondolák közlekedtek, rajtuk izmos gondolierikkel, akik a saját és utasaik örömére velencei barkarolákat énekeltek. Ma csak úgy hemzsegnek a vaporettók és a mindenfelé motoros járművek s olajjal, benzinnel szennyezik a vizet. Azonkívül a csatornákba folyik a házak szennyvize, amely egyre több vegyi hatású mosószert tartalmaz. S az, amit ugyan még megszokásból víznek nevezünk, noha erre sem összetételénél, sem színénél fogva egyre kevésbé hasonlít, oldja a házak márványalapját és korhasztja a cölöpöket, amelyeken az épületek zöme áll. A híres Rialto hídról víz helyett csak valamiféle olajfoltokat és a tetején úszkáló mindenféle szemetet látni. Szakértők megállapították, hogy évről évre elpusztul a fára festett képek két százaléka, a vászonra festett képek három százaléka, a freskók öt százaléka s a márványból és egyéb kövekből készült műemlékek hat százaléka. Hol kell keresni az okait ennek a katasztrófának? Mi okozza a víz és a légkör egyensúlyának megbontását, amely egyensúly fenntartására oly Serenissima Venezia
