A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-10 / 32. szám

ckamaSzock A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE IRTA: SZ. VOLGIN 0 RENDEZTE: J. SZABITOV # FŐSZEREPLŐ: O. GENYISEV II. RÉSZ TIMUR BÜSZKE VOLT. nagyon örült, hogy be­választották az üzemi bizottságba. A nagy ese­ményt barátaival törzshelyükön, a kis bisztróban ünnepelték meg. Frolov, az üzem egyik munkása, aki minden szabad idejét kocsmákban töltötte, fizetését rend­szerint elitta, a fiatalokhoz sodródott. Az iszákos Frolov már derűs hangulatban volt, amikor vá­ratlanul megjelent a felesége. — A gazember még az én fizetésemet is el­issza I Mindennap részegen jön haza .. . Gorom­­báskodik, ha nem adok neki italra pénzt, meg­ver. a gyerekeket is ok nélkül ütlegeli. Szegény­kéim minden este reszkedve várják az apjukat — panaszolta kétségbeesve a fiataloknak Frolov felesége. Egyesek közönyösen hallgatták a szerencsétlen asszony panaszát, sőt egyesek gúnyt is űztek be­lőle. Timur nagyon megsajnálta, otthon sokáig tűnődött a szerencsétlen asszony sorsán. — Frolov iszákos, garázda viselkedését nem nézhetjük tétlenül! — mondotta Timur az üzemi bizottság vezetőségi ülésén. — A felesége sírva pa­naszkodott ró. Beszélnünk kell vele, és ha ez nem segít, azt javasolom, hogy Frolov fizetését a feleségének adják ki. — Semmi közünk Frolov magánéletéhez! Ha nem gondoskodik a családjáról, a felesége for­duljon a bírósághoz — jegyezte meg az üzemi bizottság egyik tagja. Hosszú vita után — egy szavazat ellenében, úgy döntöttek, hogy a jövőben csak Frolov fele­sége veheti majd át a férfi fizetését, és az üzemi bizottság tagjai beszélnek Frolovval. megkísérlik meggyőzni, hogy hagyja abba az ivást. KOLDUSEV, az üzemi bizottság leváltott vezető­ségi tagja, a brigádvezető is megtudta az üzemi bizottság döntését. Frolovot Timur ellen uszítot­ta. De ezzel nem elégedett meg. Frolov feleségét is felkereste. — A maga férje rendes, becsületes ember, ki­tűnő munkás — mondotta az asszonynak. — Munka után rendesen haza is járna, ha Timur és társai nem csalogatnák a kocsmába. Egy-két kupicával megvendégelik, leitatják, majd vele fizettetik meg az egész számlát... Timur közön­séges huligán, vele kell rendet teremteni! A szerencsétlen asszony mindezt elhitte ... KOLDUSEV, A RAVASZ RÚKA az üzemben másképpen beszélt Timurról. Mindenki előtt di­csérte. minden tisztségre javasolta. Rövid néhány hét alatt annyi feladattal halmozták el, hogy szabad ideje sem maradt. Többek között meg­bízták az üzemi zenekar vezetésével, és beválasz­tották az üzemi lakáskiutaló bizottságba is. Timur jól ismerte Koldusevet. Tudta, hogy a ravasz, minden hájjal megkent brigádvezető az­zal. hogy minden tisztségre őt ajánlja, lehetet­lenné, nevetségessé akarja őt tenni. Emiatt sokat bosszankodott, de nem adta fel a harcot. Felada­tait becsületesen teljesítette. Rendszeresen fog­lalkozott az üzemi zenekarral, felkereste a lakás­igénylöket, és munkahelyén is nagy igyekezettel, szorgalommal dolgozott. Koldusev újabb cselt agyait ki. Timurt java­solta a fiatal hegesztők városi versenyére. És Ti­­mut ezt is vállalta . . . A LAKÄSK1UTALÖ BIZOTTSÁGBAN Natasával, az üzem igazgatójának a titkárnőjével dolgozott. Timurnak már régen tetszett a csinos, mindig jól öltözött Natasa, akit munka után szinte min­dennap egy jóképű, fiatal mérnök várt. új ko­csijával. Natasának megtetszett az őszinte, jóeszű Timur. Szívesen vállalta, hogy együtt látogassák meg azo­kat a családokat, akik az üzemtől új lakást kér­tek. Így kerültek el Gafurovhoz, aki szintén új la­kást igényelt, noha tágas, kertes házban lakott. Koldusev, a vén ravasz, aki Natasa és Timur látogatásakor vendégségben járt Gafurovnál, po­­harazgatás közben ró akarta venni Timurt, hogy új vállalati lakást utaljanak ki a barátjának. — Gafurov nagyon befolyásos ember. Minden­kit ismer, mindent el tud intézni. Timur, járj a kedvében, nem bánod meg — suttogta az asztal­nál a ravasz brigádvezető. Timur azonban hajthatatlan maradt. Kertelés nélkül megmondta, hogy Gafurov kérését nem támogatja, mert kitűnő viszonyok között lakik. Koldusev és Gafurov, amikor látták, hogy sem Timurt, sem Natasát nem tudják meggyőzni, fe­nyegetőzni kezdtek. De ezzel sem értek célt. TIMUR MINDEN SZABAD IDEJÉT arra fordítot­ta, hogy a hegesztőversenyre készüljön. Az üzem­ben kikérte a tapasztalt mesterek tanácsát egyes problémák szakszerű megoldásához, éjjel pedig a szakirodalmat tanulmányozta. Timur édesanyját nagyon nyugtalanította, hogy fia esténként későn jár haza. Nem tudta, hogy fiát beválasztották az üzemi bizottságba, és azt sem, hogy esténként azokat a családokat láto­gatja, akik új lakást kértek. Egyik este Frolovot látogatta meg Timur. Rá akarta beszélni, hogy hagyja abba az ivást, gon­doskodjon gyermekeiről, szabad idejében foglal­kozzon velük. — Még a lakásomra mersz jönni? És te, tak­­nyos, akarsz engem oktatni?! — támadt Timurra a megint részeg Frolov, majd ütni-verni kezdte. Timur szomorúan, összeverve, kék szemmel, késő este érkezett haza. Másnap reggel Timur édesanyja alaposan meg­szidta a fiát: — Mindennap későn jársz haza! Huligánokkal csavarogsz! És az eredmény: nézz a tükörbe, magad láthatod! Alaposan megvertek! Kell ez neked ... ? Timurnak nem volt alkalma, hogy édesanyjá­nak elmondja a történteket. Váratlan látogató, barátja, Ljusza jött érte, akivel kimentek a strandra. Timur ott ismerkedett meg Natasa udvarló­jával, a fiatal mérnökkel. Megtudta, hogy a fia­tal hegesztők versenyén zsűritag lesz. Egész nap a hegesztésről beszélgettek, Timur sok újat ta­nult. A nagyszerű szaktanácsoknak nagyon örült és most már nyugodtan várta a versenyt. De nem vehetett részt rajta, mert míg a strandon volt, megjött a katonai behívója, be kellett vo­nulnia. — Délután itt járt Frolov felesége — fogadta Timurt este az édesanyja. — Mindent elmon­dott ... Ne haragudj, igazságtalanul szidtalak meg. Büszke vagyok rád. hogy olyan ember lesz belőled, mint az édesapád volt. A BEVONULÁS ELŐTTI NAPOKAT Timur ott­hon töltötte. Kisöccsével a várost járta, minden idejét vele töltötte. Elérkezett a búcsúzás napja. Az állomáson so­kan búcsúztak Timurtól. Édesanyja, öccse, Na­tasa meg a fiatal mérnök és a barátai mind el­jöttek. hogy elbúcsúzzanak tőle. És eljött felesé­gével Frolov is ... — Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Kér­lek. feledd el a történteket. Megfogadom: más ember leszek — búcsúzott könnyes szemmel Ti­murtól, attól a fiatalembertől, aki már kamasz­­korban megértette az élet értelmét, a családi szeretet fontosságát és a becsületes élet és mun­ka előnyeit. —Vége—

Next

/
Thumbnails
Contents