A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-10 / 32. szám
Stefan Smátrala HOL LAKIK FORTUNA MÁTYÁS ? VARGA ERZSÉBET versei: CARMEN PROFANUM III. egyedül lépdelek csak emléked jön velem: cipője mellettem kopog fogja a kezem • tűz a nyár olvad az aszfalt tiszta kék selyem az égbolt; emlékszik-e aki elment arra ami egykor szép volt? emlékszik-e vagy feledte? — emléked jön velem cipője mellettem kopog, fogja a kezem VERS AZ ASSZONYRÓL, A NYÁRRÓL, ÉS AZ ŐSZRŐL az asszony akit anyámnak hívtam megszökött a kékszemű nyárral: egy kalászhajú pipacsajkú világhódító Don Jüannal szeptember volt az ősz közelgett: boros bicskás parasztlegény teli hordót cipelt a vállán őszirózsa nyílt tenyerén bicskája villámlott az égen felhők tornyosultak fején amerre járt lyukas zsebéből gyümölcs potyogott szerteszét futott a nyár s vele az asszony akit anyámnak hívtam én nyomukra rőt leveleket szórt az ősz fia: a szél Nagy József rajza A harmincas években „X“ városkában dolgoztam, ahol egy rendkívül érdekes ember élt, akit teljes nevén E. Fortuna Mátyásnak hívtak. A neve elé biggyesztett „E“ semmi különöset nem jelentett, tulajdonosa csupán azért használta, hogy ezzel is jelezze személyiségének kiválóságát, hogy a hivatalos ügyintézés során neve patinásabban csengjen és előre jelezze, hogy nem akármilyen családból származik. Valóban, E. Fortuna Mátyás családjának fekete báránya volt. Elsősorban is városa legnagyobb korhelyének ismerték. Abban senki sem kételkedett, hogy ez a cím teljes mértékben megilleti. Mint részeg, nagy közkedveltségnek örvendett. Cselekedetei híresek voltak, számtalan legendát meséltek róla „X“ városkában és környékén. Egy este például a kocsmatöltelékek észrevették, hogy Matyó (így nevezték a városban) az Aranyhalacska nevű kocsmában valamit lenyelt, mire görcsösen rángatózni kezdett. Ezt a cselekedetét néhányszor megismételte és így felkeltette a semmirekellők érdeklődését. Óvatosan figyelni kezdték. Néhány perccel később Matyó csak úgy véletlenül ismét kinyújtotta a kezét, bemerítette az akváriumba és amikor kivette, egy apró aranyhalacska ficánkolt az ujjai között. A halacskát hirtelen a szájába kapta, lenyelte s aztán görcsösen rángatózni kezdett. Matyó tíz év alatt kétszer is örökölt, méghozzá nagyon komoly pénzösszeget. Olyan hírek keringtek, hogy az első alkalommal harmincötezer koronát, másodszor viszont százezer koronát. Ezeket a pénzösszegeket a közvetlen rokonai hagyták rá. Természetesen mind a két örökséget elverte. Magyarázatként megemlítjük, hogy ugyanennyit örökölt Matyó bátyja, Fortuna Antal is, aki az örökségéből egy nagy szállító vállalatot alapított, amelyet temetkezési vállalattal is kiegészített. Matyó utolsó örökségéről pikáns történetek keringnek. Bátyjától, Antaltól kibérelt egy nagy zárt bútorszállító kocsit, és azt ellátta mindenféle italokkal. Azután összeszedte a város leghírhedtebb naplopóit, kocsmatöltelékeit és csavargóit, s e díszes társasággal útrakelt. Utazásuk néhány hónapig tartott. Útjukat széttört üvegek és üres söröshordók jelezték. Amikor Matyó és társasága belefáradt a sok pijálásba, amikor már a végkimerülés fokára jutottak, visszatértek' „X“ városkába, ahol bérbe vették a szálloda összes emeleti helyiségeit. Itt érte el tetőfokát a kimerült csavargók mulatozása. A városka lakói igen ízes történeteket meséltek a szállodában rendezett orgiáról, amelyhez hasonlót a római császárok sem produkáltak. Végül is Matyó egyedül, üres zsebbel a szálloda elé, az utcára került. Ettől az időtől kezdve örökké részeg volt. Személyisége azonban mindvégig megőrizte az érdekesség szórakoztató jegyeit. Mindenki megértőén, jóindulatúan bánt vele. Kivéve azt a kárt, amit magában tett, Matyó a légynek sem ártott. Hozzátartozott a városka utcáinak esti hangulatához. Ha a nap lenyugodott, ott volt mindenütt. Az emberek nagyon könnyen megállapíthatták, hogy a részegség melyik fokozatában leledzik. Csupán a járását kellett megfigyelni. Előrebocsájtjuk, hogy soha senki sem látta dülöngélni, nem mérte a- járda szélességét. Amikor beszívott, szálkaegyenesen, de nagyon gyorsan járt, apró, komikus léptekkel. Járás közben kissé leszegte a fejét, és a szemével apró pillantásokat vetett kétoldalra. Amikor elérte a totális részegség fokát, békésen megállt, nekidűlt valaminek, például egy lámpaoszlopnak, kapufélfának, vagy házfalnak, és itt strázsált ünnepélyes mozdulatlanságba meredve néhány órát, amíg megpihent. Sovány arcára ilyenkor kiült a részegek méltóságteljes komolysága, de maga körül mindent látott, mindent észrevett. Csak igen ritkán vált teljesen mozdulatlanná. Szinte mindig azonnal reagált, ha valaki megszólította vagy ráköszönt. Vele szemben még a rendőrök is elnézően viselkedtek. Első pillantásra megállapították, hogy a részegség melyik fokában leledzik. Ha úgy látták, hogy túllépte a totális részegség határát és az a veszély fenyegeti, hogy valamelyik kapu alatt váratlanul összeroskad, erélyesen felszólították, hogy menjen haza aludni. Ilyenkor mindig szót fogadott, és tisztességtudóan kijelentette: „Igenis kapitány úr! (Számára minden rendőr kapitány volt.) Már éppen hazafelé indultam !...“ Mondta hadarva és apró, gyors léptekkel eltűnt a legközelebbi utcasarok mögött," ahonnan vagy tízhúsz perc múlva óvatosan ismét kilesett, hogy eltűnt-e a rendőr. Ahogy az idő haladt, Matyó egyre nagyobb semmirekellő lett. Bátyja, hogy egy kissé eltérítse az italtól, adott neki a piactér közelében egy darab földet, hogy ott zöldséget termelhessen, és az Idegenből érkezőknek autóparkolóhelyet létesíthessen. Ugyanis ebben az időben kezdett a motorizmus komolyan fellendülni, s ki tudná megmondani, hogy milyen csoda folytán, de Matyónak ez az üzlet jóval nagyobb jövedelmet biztosított, mint bárki is elvárhatta volna. Ez a különös munka a figyelmét is lekötötte, mert a parkolóhelyen naponta szerezhetett annyi pénzt, hogy a pálinkakészletét felújíthassa. Ekkortájt történt, hogy a városházi hivatalnokok Matyót fel akarták venni a választók listájára. De senki sem tudta megállapítani, hogy Matyó hol lakik. Már évek óta nem lakott egyik rokonánál sem, s ha próbált is valamilyen albérleti szobát szerezni, senki sem adott bérbe neki. Az emberek egymást kérdezgették: Hol lakik Fortuna Matyó? Hol alszik? Senki sem tudta megmondani. Ha Matyót kérdezték, ő viszont kitérő válaszokat adott. Egy napon aztán megoldódott a rejtély. Bátyja szállító vállalata ugyanis komoly virágzásnak indult, s amikor a motorizmus terjedésével motorizálni kezdte ő is a szolgáltatásait, odaajándékozott az öccsének egy kiszuperált halottas kocsit, amelyet Matyó annak rendje módja szerint a kertjébe húzott. Egy napon aztán a város hivatalnokai elmentek Matyó parcellájára, hogy beszéljenek vele. Matyót seholsem találták, de felkeltette érdeklődésüket a halottas kocsi. Közel merészkedtek, de az üvegezett ablakot fekete függönyök fedték, és így nem láthattak be. Óvatosan kinyitották a kocsi ajtaját, s nagy meglepetésükre belül egy összecsukható ágyat találtak. Sőt szék és más apró kellék is előkerült, amikor jobban körülnéztek. Valóságos hálószoba tárult a szemük elé. Így aztán napfényre került Matyó titka. Ettől kezdve az egész városka tudta, hogy hol lakik Fortuna Mátyás. Felvehették a választók listájára is, sőt házszámmal is megajándékozták. Mit olvassunk? MIKSZÁTH KALMAN: A FEKETE VAROS Az író utolsó nagy regénye. Szelíd életképpel indul, majd hirtelen felgyorsulással halad a végkifejlet felé. A történet tengelyében Görgey Pál, Gömör megyei alispán s Lőcse város polgárainak fatális ellentéte áll. KODOLANY1 JÁNOS: AZ £GÖ CSIPKEBOKOR Mi tette Mószét a történelem egyik legnagyobb, legérdekesebb alakjává, hogyan lett népe vezérévé, és miért jutott odáig, hogy az általa teremtett és fölemelt nép megkövezze? Mítosz és történelem, tudomány és írói látás párosult ebben a műben. ORDÖDY KATALIN: A KESKENYEBB ÜT Ordódy Katalin új társadalmi regényének főalakja a keskenyebb utat választja, ahol szűkebbek az érvényesülés lehetőségei, és magánéletét, házasságát is a felborulás veszélye fenyegeti, de csak ezt a keskenyebb utat járva maradhat hű önmagához. TOVÁBBI MEGJELENT KÖNYVEK: Dávid Antal: Háromszék nem alkuszik Emilé Zola: A patkányfogó Balzac: A tizenhármak története Gál Sándor: Kőlapok Fejes Endre: Rozsdatemető Borisz Polevoj: Egy igaz ember Katona József: Bánk bán Charles Baudelaire versei Bálint Lajos: Ecset és véső Jules Verne: Az örök Adám Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok • Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok
