A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

NEVESSÜNK!

A házasságközvetítő boldogan meséli a kávéházban:

— Ma öt embert boldoggá tettem.

— Hogyan?

— összeadtam két párt.

— Igen, de ez csak négy.

— És mit gondolsz, én nem kerestem?

A telefonfülkében egy hölgy a telefonkönyvben lapoz. Sokan türelmetlenkednek már a fülke előtt, végre egy úr benyit és így szól:

— Ügy látszik asszonyom nem ismeri ki magát. Segíthetek talán?

— Ö, köszönöm, — mondja a hölgy —, nem telefonálni akarok, hanem holnap van a kisfiam névadója, és neki keresek egy szép keresztnevet.

A kávéházban az egyik vendég megkérdi a másiktól:

— Mondja kérem, hányadika van ma?

— Ott van az újság a kezében, nézze meg.

— Nem lehet.

— Miért.

— Mert ez a tegnapi lap.

Böske néni szerencséje

Böske néni gyakran megjelent a környező falvakban, majorokban a húszas években. Tyúkász volt, tojást vásárolt fel kicsiben s továbbadta a nagykereskedőknek. Az „üzlet“ bár gyéren jövedelmezett, növelte a család bevételét, amire ugyancsak szükség volt Böske néni konyháján, mert a nagy világégés után csak ritkán volt mit aprítani a tejbe.

Ha lassan is, de azért növekedett a vállalkozásból eredő haszon, és vele együtt Böske néni tekintélye is. Hogyisne növekedett volna! Hiszen alig két idény alatt szemlátomást „megtollasodott“. Kordét vásárolt meg egy szamarat, s Böske néni ülve szaladta be „piaci körzetét“. Csodálkoztak is leleményességén és feltörekvő igyekezetén majorsági és falusi üzletfelei, amikor először látták a kordé bakján ülve.

Ahogy múlt az idő, úgy öregedett Böske néni és vele együtt a szamara is.

Egyszer a közeli primáciai uradalom majorjába igyekezett. Hogy rövidítse az utat, ráhajtott az uraság lucernatábláján átvezető ösvényre. A lucernatábla közepe táján járt, amikor egy „Hé, megálljon csak!“ kiáltástól úgy megijedt, hogy majdnem leesett a bakról. Szamárkája azonban nem reagált azonnal a számára szokatlan regulára. Tovább kocogott a lucernában.

— Hallja-e, kend! Megálljon csak! Ügy ám, ha mondom, mert baj lesz! — erélyeskedett az uradalmi intézkedő, aki lóháton járta a határt, amikor megpillantotta a lucernán átvezető gyalogúton Böske nénit a szamarával.

— Megállj mán, no, Manci! — rántotta meg a gyeplőszárat Böske néni, mire a Maridnak becézett vénhedt szamárkanca azonnyomban megállt és ropogtatni kezdte a lucernát.

— Hogy merészel átgázolni a lucernán?! — vonta felelősségre Böske nénit a még legénysorban levő fiatal intéző.

— Hát csak úgy, naccságos uram. öreg vagyok én is meg a szamárkám is, gondótam megrövidítem az utat egy kicsinyt. Ha tudom, hogy ippen erre teccik bolongani, dehogy is gyüvök a heréjibe — indokolta meg a szabálysértést a maga egyszerű módján Böske néni.

— Ha még egyszer át mer gázolni a heretáblán, bizisten elveszem a szamarát — erélyeskedett az intéző.

Böske néni erre olyan nevetésre fakadt, hogy még a könynye is kicsordult.

Erre dühbe gurult az intéző.

— Mit vigyorog? Maga vén banya!

— Nem vigyorgok én instállom, hanem nevetek, jobban mondva örülök. Jaj, lelkem! Hiszen, ha elveszi a szamarkámot, vejem lesz az intéző úr! — nyájaskodott Böske néni.

Erre a merész kijelentésre az újdonsült kérő nem tudott mit válaszolni. Dühében lovaglópálcájával nagyot suhintott lovára és elvágtatott.

A fiatal intéző messzire elkerülte Böske nénit. Nem akarta őt még látni sem többé. Talán attól tartott, hogy Böske néni vejem-uramnak titulálná. Nem akarta magát nevetségessé tenni beosztottjai előtt.

Ennek ellenére a „lucernatáblán történt leánykérő“ rövid idő múlva szájról-szájra járt, mert Böske néni fűnek-fának elmesélte tiszavirágéletű atyafiságát az intéző úrral.

— Ha akkor nem nevetek! Biztosan vejem lesz az intíző úr! — mondogatta gyakran, amikor szóba került szamárkájának rövid mátkasága.

Így van ez! Szegény embernek szegény a szerencséje.

TÉGLÁS FERENC

VÍZSZINTES SOROK:

1. Az idézet első része. 15. Tudósítás. 16. Hivatalos eljárás során tanúként tett kijelentés. 17. Argon vegyjele. 19. Édes keleti csemege. 20. Fordított címe. 21. Friss. 23. Ékezettel: Magyar Államvasutak. 24. ... regénye, Gárdonyi

ismert regénye. 26. A. E. S. 27. Zita Tamás. 29. Azonosak. 30. Város Olaszországban. 32. Kies. képző. 33. A finn csodafutó. 35. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 37. A varjú hangja. 38. Szaglószerve. 39. Korea betűi. 40. Egyedül szlovákul. 41. Barta Sándor névjele. 42. Folyó a Dunántúlon. 43. Testgyakorlat. 44. Földféleség. 45. Betegség jele. 46. Mássalhangzó kiejtve. 47. Gléda. 48. Egy Bécsben. 49. Áramközvetítő. 51. Tepsiben sütött kelt tésztaféleség. 54. Fejfedő. 55. Becézett baklövés. 58. Nem vall be. 59. Népszerű magyar orvos családneve. 60. Csurgó. 62. A nagy távon közlekedő tehergépkocsik nemzetközi jelzése. 63. Via . . . John Knittel ismert regénye. 64. Ady Endre. 65. Lök. 66. Magánszám. 67. Bálvány.

FÜGGŐLEGES SOROK:

1. Francia dallam. 2. Zri kezdete. 3. Hangtalan lát. 4. Vízben él (ford.). 5. Anamnézis része. 6. Az idézet harmadik

része. 7. Egyforma mássalhangzók. 8. Éva Anna Antal. 9. Hangtalan dal. 11. Igavonó állat. 12. Temetésben van! 13. E napon. 14. Senki betűi. 15. Az idézet második része. 18. Társasjáték. 22. Becézett női név. 24. Mária beceneve. 25. A szám része. 28. Torino másik neve. 30. MTK betűi felcserélve. 31. Szegény németül. 34. Fordított érzékszerv. 35. Levegő görögül. 36. Kisebb időegység. 39. Aorta betűi felcserélve. 40. A vasúti vágány alkotórésze. 41. Göngyöleg. 43. Karima nélküli női kalap. 44. Ezek szlovákul. 45. Francia névelők. 48. Könyörög. 49. Tapad. 50. Talajművelő eszköz. 52. Finomságérték nemesfémeknél. 53. Francia játékkártya egyik színe (é. h. c-k). 54. Kelet-ázsiai teherhordó. 56. Becézett női név. 57. Van németül. 59. A bratislavai autók jelzése. 61. Fél zóna. 63. Molybdaenum kémiai jele. 64. Rangjelző szócska.

Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 15. és 6. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7, lehetőleg postalevelezőlapon.

Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Minden mértéken felül szedett orvosság kárára lehet a szervezetnek.“