A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

NEVESSÜNK! A házasságközvetítő boldogan me­séli a kávéházban: — Ma öt embert boldoggá tettem. — Hogyan? — összeadtam két párt. — Igen, de ez csak négy. — És mit gondolsz, én nem ke­restem? A telefonfülkében egy hölgy a te­lefonkönyvben lapoz. Sokan türel­metlenkednek már a fülke előtt, végre egy úr benyit és így szól: — Ügy látszik asszonyom nem is­meri ki magát. Segíthetek talán? — Ö, köszönöm, — mondja a hölgy —, nem telefonálni akarok, hanem holnap van a kisfiam név­adója, és neki keresek egy szép ke­resztnevet. A kávéházban az egyik vendég megkérdi a másiktól: — Mondja kérem, hányadika van ma? — Ott van az újság a kezében, nézze meg. — Nem lehet. — Miért. — Mert ez a tegnapi lap. Böske néni szerencséje Böske néni gyakran megje­lent a környező falvakban, majorokban a húszas években. Tyúkász volt, tojást vásárolt fel kicsiben s továbbadta a nagy­­kereskedőknek. Az „üzlet“ bár gyéren jövedelmezett, növelte a család bevételét, amire ugyancsak szükség volt Böske néni konyháján, mert a nagy világégés után csak ritkán volt mit aprítani a tejbe. Ha lassan is, de azért növe­kedett a vállalkozásból eredő haszon, és vele együtt Böske néni tekintélye is. Hogyisne növekedett volna! Hiszen alig két idény alatt szemlátomást „megtollasodott“. Kordét vásá­rolt meg egy szamarat, s Böske néni ülve szaladta be „piaci körzetét“. Csodálkoztak is lele­ményességén és feltörekvő igye­kezetén majorsági és falusi üzletfelei, amikor először látták a kordé bakján ülve. Ahogy múlt az idő, úgy öre­gedett Böske néni és vele együtt a szamara is. Egyszer a közeli primáciai uradalom majorjába igyekezett. Hogy rövidítse az utat, ráhaj­tott az uraság lucernatábláján átvezető ösvényre. A lucerna­tábla közepe táján járt, amikor egy „Hé, megálljon csak!“ ki­áltástól úgy megijedt, hogy majdnem leesett a bakról. Sza­­márkája azonban nem reagált azonnal a számára szokatlan regulára. Tovább kocogott a lucernában. — Hallja-e, kend! Megálljon csak! Ügy ám, ha mondom, mert baj lesz! — erélyeskedett az uradalmi intézkedő, aki ló­háton járta a határt, amikor megpillantotta a lucernán átve­zető gyalogúton Böske nénit a szamarával. — Megállj mán, no, Manci! — rántotta meg a gyeplőszárat Böske néni, mire a Maridnak becézett vénhedt szamárkanca azonnyomban megállt és ropog­tatni kezdte a lucernát. — Hogy merészel átgázolni a lucernán?! — vonta felelősség­re Böske nénit a még legény­­sorban levő fiatal intéző. — Hát csak úgy, naccságos uram. öreg vagyok én is meg a szamárkám is, gondótam meg­rövidítem az utat egy kicsinyt. Ha tudom, hogy ippen erre tec­­cik bolongani, dehogy is gyü­­vök a heréjibe — indokolta meg a szabálysértést a maga egy­szerű módján Böske néni. — Ha még egyszer át mer gázolni a heretáblán, bizisten elveszem a szamarát — erélyes­kedett az intéző. Böske néni erre olyan neve­tésre fakadt, hogy még a köny­­nye is kicsordult. Erre dühbe gurult az intéző. — Mit vigyorog? Maga vén banya! — Nem vigyorgok én instál­­lom, hanem nevetek, jobban mondva örülök. Jaj, lelkem! Hiszen, ha elveszi a szamarká­­mot, vejem lesz az intéző úr! — nyájaskodott Böske néni. Erre a merész kijelentésre az újdonsült kérő nem tudott mit válaszolni. Dühében lovagló­pálcájával nagyot suhintott lo­vára és elvágtatott. A fiatal intéző messzire elke­rülte Böske nénit. Nem akarta őt még látni sem többé. Talán attól tartott, hogy Böske néni vejem-uramnak titulálná. Nem akarta magát nevetségessé ten­ni beosztottjai előtt. Ennek ellenére a „lucerna­táblán történt leánykérő“ rövid idő múlva szájról-szájra járt, mert Böske néni fűnek-fának elmesélte tiszavirágéletű atya­­fiságát az intéző úrral. — Ha akkor nem nevetek! Biztosan vejem lesz az intíző úr! — mondogatta gyakran, amikor szóba került szamárká­­jának rövid mátkasága. Így van ez! Szegény ember­nek szegény a szerencséje. TÉGLÁS FERENC VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet első része. 15. Tudósítás. 16. Hivatalos eljárás során tanúként tett kijelentés. 17. Argon vegyjele. 19. Édes keleti csemege. 20. Fordított címe. 21. Friss. 23. Ékezettel: Magyar Állam­vasutak. 24. ... regénye, Gárdonyi ismert regénye. 26. A. E. S. 27. Zita Tamás. 29. Azonosak. 30. Város Olasz­országban. 32. Kies. képző. 33. A finn csodafutó. 35. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 37. A varjú hangja. 38. Szagló­­szerve. 39. Korea betűi. 40. Egyedül szlovákul. 41. Barta Sándor névjele. 42. Folyó a Dunántúlon. 43. Testgyakorlat. 44. Földféleség. 45. Betegség jele. 46. Mássalhangzó kiejtve. 47. Gléda. 48. Egy Bécsben. 49. Áramközvetítő. 51. Tepsiben sütött kelt tésztaféleség. 54. Fejfedő. 55. Becézett baklövés. 58. Nem vall be. 59. Népszerű magyar orvos családneve. 60. Csurgó. 62. A nagy tá­von közlekedő tehergépkocsik nemzet­közi jelzése. 63. Via . . . John Knittel ismert regénye. 64. Ady Endre. 65. Lök. 66. Magánszám. 67. Bálvány. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Francia dallam. 2. Zri kezdete. 3. Hangtalan lát. 4. Vízben él (ford.). 5. Anamnézis része. 6. Az idézet harmadik része. 7. Egyforma mássalhangzók. 8. Éva Anna Antal. 9. Hangtalan dal. 11. Igavonó állat. 12. Temetésben van! 13. E napon. 14. Senki betűi. 15. Az idézet második része. 18. Társasjáték. 22. Be­cézett női név. 24. Mária beceneve. 25. A szám része. 28. Torino másik neve. 30. MTK betűi felcserélve. 31. Szegény németül. 34. Fordított érzékszerv. 35. Levegő görögül. 36. Kisebb időegység. 39. Aorta betűi felcserélve. 40. A vasúti vágány alkotórésze. 41. Göngyöleg. 43. Karima nélküli női kalap. 44. Ezek szlovákul. 45. Francia névelők. 48. Kö­nyörög. 49. Tapad. 50. Talajművelő esz­köz. 52. Finomságérték nemesfémeknél. 53. Francia játékkártya egyik színe (é. h. c-k). 54. Kelet-ázsiai teherhordó. 56. Becézett női név. 57. Van németül. 59. A bratislavai autók jelzése. 61. Fél zóna. 63. Molybdaenum kémiai jele. 64. Rangjelző szócska. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 15. és 6. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bra­tislava, Obchodná 7, lehetőleg posta­levelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „Minden mértéken felül szedett orvos­ság kárára lehet a szervezetnek.“

Next

/
Thumbnails
Contents