A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-03 / 31. szám
I AZ ÜJ LAKÓTELEP FIATALJAI esténkint a házak körüli parkban szórakoztak. Gitároztak, énekeltek. Az idősebb lakók, megfeledkezve arról, hogy egykor ők is bohó, gondtalan szórakozásra vágyó fiatalok voltak, az éneklés miatt állandóan szidták, csavargóknak, huligánoknak nevezték őket. Pedig nem voltak sem rosszabbak, sem jobbak, mint amilyenek ők voltak akkor, amikor őket nevezték — kamaszoknak. A fiúk vezére Timur, az éleseszű, ügyes hegesztőtanonc volt. Szavára mindenki adott. Bátorsága és merészsége miatt a fiatalok példaképe volt. Egyik este, amikor már belefáradtak a dalolásba, beszélgetni, vitatkozni kezdtek. Timur egy ideig gondolkozott. Átment a park túlsó oldalára, ahonnan alaposan szemügyre vette a kivilágított darut, s visszatért társaihoz. — Áll a fogadás! Ha a srácoknak belépőjegyet szerzel a cirkuszba, felmászok a legmagasabb daru tetejére. És ami a legfontosabb: valamit majd ott is hagyok. De, hogy mit, azt nem árulom el. Meglepetés lesz! — mondotta határozott hangon a merészségéről ismert Timur. Másnap reggel, amikor a fiúk munkába mentek, meglepetéssel látták, hogy az égbenyúló hatalmas daru tetején egy kakas tipródik idegesen. Az arra járók csodálkozva figyelték a hatalmas kakast, vitatkoztak, nem tudták elképzelni, hogyan került oda. A csoport ’tagjai sejtették, hogy Timur a „tettes", de titkukat senkinek sem árulták el. TIMUR NAGYON ÜGYES hegesztő volt, és ha kedve szottyant, minőségi munkát nyújtott. Sokszor azonban, mivel mindig valami csínyen törte a fejét, selejt került ki a keze alól. Koldusev, a beképzelt és kapzsi brigádvezető, aki soha egy lépést sem tett ingyen, ezzel nem sokat törődött. Timurnak mindent elnézett, neki még a selejtet is elszámolta. Mindezt azonban számításból tette. Jól tudta, hogy Timur a fiatalok kedvence, szavára adnak. És mivel az új üzemi bizottság megválasztására készültek, és Koldusev számításból benn akart maradni a vezetőségben, Timurra és barátjaira épített. Meg akarta szerezni a szavazatukat. Koldusev a választás előtti napon magához hívatta Timurt: — Fiam, — mondta neki —, jól tudod, úgy bánok veled, mintha a fiam lennél. Ismerem a csínyeidet. .. Naponként, amikor az ablakok alatt a srácokkal rajcsuroztok én nyugtatom a lakókat. És azt is tudom, hogy a daru tetejére te vitted fel a kakast... De nem szólok senkinek. Én is voltam fiatal, megértelek... De nem ezért hívattalak. Elintézem, hogy beutalást kapj a legszebb üdülőbe. Ott töltőd majd a szabadságodat. Gyönyörű hely, és sok szép kislány is lesz ott... Már ideje, hogy megkezd az udvarlást. És erre jobb alkalom nem kínálkozik... Timur szótlanul hallgatta a brigádvezetőt. Jól ismerte Koldusevet. Sejtette, hogy valami ellenszolgáltatást kér tőle. Nem csalódott. — Holnap választják meg az új üzemi bizottságot. Nektek, fiataloknak nagyon fontos, hogy engem ismét beválasszanak a vezetőségbe. Remélem te és a társaid rám szavaztok. — És mi lesz akkor, ha nem? — kérdezte váratlanul Timur. — Pedig számítottam rád és a csoportra! Ezért néztem el azt is, hogy hanyagul dolgozol. Sok selejtet készítettél, amit mint rendes munkát számoltam el. De ezután majd másképpen lesz! Ha kell, tudok Inás is lenni...! A FIATALOK eredetileg el sem akartak menni a szakszervezeti gyűlésre. Gyönyörű nyári nap volt, s már reggel úgy döntöttek, hogy a munka után fürödni, csónakázni mennek. Koldusev fenyegetőzése miatt azonban mégis úgy határoztak, hogy elmennek, és Timur szólal majd fel: tiltakozik Koldusev újraválasztása ellen. A jelöltek névsorának ismertetése után Timur kért szót. — Az üzem fiataljainak a nevében szólok — mondotta. — Sokszor halljuk, hogy üzemünkben a fiatalok vannak többségben. Ezért joggal a fiatalok üzemének neveznek minket. Mi fiatalok nem értjük, hogy miért nem jelölnek fiatalokat is az üzemi bizottságba. — Konkrétan, ki helyett ajánlotok fiatalt a vezetőségbe? — szólt közbe az ülés elnöke. — Koldusev helyett! — Miért éppen ő helyett? Hiszen évek óta lelkesen és eredményesen dolgozik az üzemi bizottságban. — Koldusev a tisztséget saját céljainak elérésére használja fel. Még arra is képes, hogy a selejteket, mint jó munkát elszámolja. És üdülő beutalót is ígér annak, aki rászavaz. — Kinél nézte el a selejtet, és kinek ígért beutalót? — Szégyelem magam, de megmondom: az én selejtjeimet számolta el, nekem ígért beutalót... Kínos csend után Koldusev kért szót: — Timurnak igaza van! Őszintén bevallom: elszámoltam a selejtjeit és beutalót is ígértem neki. De mindezt nevelési célzattal tettem. De látom, nem érdemelte meg! Timur, az új lakóne- -■ gyed réme. Társaival esténként az ablakok alatt ricsajoznak, az emberek még aludni sem tudnak, nyugodtan. És a kakast is ő vitte fel a daru tetejére! Timur nem válaszolt. Felállt és szó nélkül elhagyta a gyűlést. Nagy vita keletkezett. Koldusev védekezett, a fiatalok meg bizonyítottak. — Eddig mindig a fiatalokat védtem, az ő ügyüket képviseltem — mondotta Koldusev —, de most már bánom. Az eredmény: igazságtalanul vádolnak. Ezért kérem, vegyék tudomásul, lemondok a jelölésemről. És javaslom, hogy helyettem Timurt válasszák be az üzemi bizottságba. Dolgoztam már értük eleget, ezentúl képviseljék magukat a bizottságban. így is történt... Timurt beválasztották az üzemi bizottság vezetőségébe. A hírt este az egyik kis bisztróban tudta meg barátaitól. — Koldusev ravasz róka. Sejtem, miért javasolt. Azt hiszi, hogy a tisztséggel járó feladatokat nem tudom majd teljesíteni. De téved. Megmutatom neki, hogy mi fiatalok is tudunk dolgozni ! (Folytatjuk)
