A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-03 / 31. szám

TUDUNK-E ÜNNEPELNI?

Nevelési feladataink elvégzése közben állandóan és folyamatosan törekedni kell az érzelmi ráhatásra, az érzelmi azonosulás lehetőségének biztosítására. Ezt a lehetőséget leginkább az ünnepek képesek megadni.

De vajon hasznosítjuk-e ezeket a lehetőségeket? Mindannyian tudnánk példákat mondani olyan ünnepségre, amelyen jól éreztük magunkat, amelyen teljes hangerővel együtt énekeltünk, lelkesen tapsoltunk, jelszavakat kiabáltunk, zászlókat emeltünk a magasba, s tudtuk, éreztük magunk körül azt az aktív, elkötelezeti politikai hitvallást, erőt, légkört, amely ezekre a megmozdulásokra elvitt minket. Olyan ünnepek voltak ezek, amelyek erősítettek hitünkben, elkötelezettségünkben, a feladatok ellátásához szükséges erőnkben. De legalább ilyen számban tudnánk unalmas, lélek nélküli, fáradt megmozdulásokra visszaemlékezni, még ha nem is szívesen tesszük ezt.

Emlékezzünk csak arra, hogyan értékeljük azt az ünnepséget, amelyet mi szerveztünk, rendeztünk. Ilyenkor aszerint ítélünk, hogy hányán vettek részt, ott volt-e mindenki, akit „mozgósítottunk“, a forgatókönyvnek megfelelően zajlottak-e az események, akkor kezdtük, illetve fejeztük-e be, amikorra terveztük stb. Szinte fel sem merül bennünk, hogy vajon a résztvevők gazdagabbak lettek-e egy maradandó, szép élménnyel, vajon mennyire volt aktív a közreműködésük. De mennyire másként tudunk ítélni, ha magunk is csak egyszerű résztvevők vagyunk, mennyire másodlagossá válnak azok a szempontok, amelyek az előbb még elsődlegesek voltak.

Sokáig lehetne sorolni a megítélés szempontjait, lehetne vitatni egyik vagy másik helyességét, jogosultságát; de nem ez a feladatunk. A kérdés sokoldalú boncolgatása helyett — egyetértve az ünnepségek fontos szerepével, próbáljuk megfogalmazni a jó ünnepség néhány kritériumát.

Ünnepségeink konkrét eszmeiséget közvetítsenek

Sok jogos bírálat taglalta már, hogy ünnepségeink jellege, eszmei mondanivalója vajmi kevéssé tér el egymástól. Sokan érzik úgy, hogy különböző ünnepeken azonos mondanivaló, azonos általános síkon és szinte azonos szavakkal fogalmazódik meg. Ha ez igaz — ha nem is enynyire mereven —, akkor ezek az ünnepségek nem tölthetik be hivatásukat, nem képesek érzelmi ráhatásra, de meggyőződésünk szerint tudati ráhatásra sem. Ügy vagyunk ezzel, hogyha valamit nagyon sokszor ismételnek, magyaráznak, akkor az unalmassá válik. Mindannyiunk feladata tehát, hogy évről évre, de ünnepről ünnepre a konkrét helyzet, a konkrét célok és feladatok tükrében elemezzük tapasztalatainkat, fogalmazzuk meg feladatainkat, s konkrétan határozzuk meg egy-egy ünnepség eszmei tartalmát, azt, amit a résztvevőknek adni akarunk. Szükséges, hogy ezt már az éves munka tervezésekor, az akcióprogramok összeállításakor vegyük figyelembe és előre tervezzük.

Korszerű tartalomhoz — új formákat

A különböző tartalmak közvetítésére szolgáló formák, eszközök — lásd a művészeteket! — könnyen megmerevednek, rögződnek és szinte önállóan élnek. Az ünnepségek formai elemei ugyanilyen kifejező eszközök. Ezek más szituációkban, más körülmények között tartalmakat hordoztak, de gyakran csak puszta, tartalom nélküli formák. Megmerevedésük, sablonossá válásuk reális veszély. Félő, hogy elfedik a közvetítésre szánt eszmeiséget, frázisjellegük unalmasságot eredményez. így szinte lehetetlen az érzelmi azonosulás. Mindannyiunknak törekednünk kell tehát az új, kifejező, a tartalomnak megfelelő és korszerű formák keresésére. Kezdeményeznünk, kísérleteznünk kell, sohasem szabad megelégedni egy-egy sikerrel, de elkeseredni sem szabad egy-egy kudarc után.

Ünnepségeink legyenek fiatalosak

A formák megmerevedését segíti az a tendencia is, hogy igyekszünk adaptálni a nem ifjúsági ünnepségek formáit is, mivel látjuk azok sikerét. Leggyakoribb hiba, hogy a hivatalos állami protokollt másoljuk, holott az céljainknak nem felel meg. Elfelejtjük, hogy az ifjúság sajátosságai, jellemzői — az, amit egy szóval „fiatalosságnak“ nevezünk —, a felfokozott aktivitásigény szinte kizárják az ilyen formákat; ezek elsősorban látványosságot nyújtanak, passzív szemlélődésre késztetnek, de nem kívánnak cselekvést, értelmes aktivitást. Mindig tartsuk szem előtt, hogy ünnepségeinket önmagunknak szervezzük, tehát külsőségeiben, formáiban is az ifjúság mentalitásához igazítsuk őket.

Az előbbiekben már röviden szó volt arról, hogy a passzív szemlélődés és részvétel nem felel meg az ifjúság sajátosságainak. De rossz az ilyen ünnepség azért is, mert az érzelmi azonosulást csak úgy lehet elérni, ha a fiatalok cselekvéséhez, aktív részvételéhez kapcsoljuk. Olyan ünnepséget kell szerveznünk, amelyek a részvevőknek biztosítják a társadalmi cselekvés lehetőségét, amelyek valójában a társadalmi cselekvés egy formáját jelentik. Ez elsősorban nem az egyszeri rendezvényen biztosítható, hanem magában az előkészítés folyamatában, a felkészülés időszakában. Itt alapozható meg a rendezvényen való aktív részvétel is

YVES FARGE (1899. Vili. 19 — 1953. III. 31) a francia és a nemzetközi békemozgalom egyik vez tője, haladó polgári publicista volt. A második vilái háború idején tevékenyen részt vett c. francia eile állási mozgalomban. 1946-ban közellátásügyi minis; tér. 1950-től a Béke Világtanács Irodájának tagjl volt. 1952-ben Nemzetközi Lenin-békedijjal tüntetta

ILJA GRIGORJEVICS EHRENBURG (1891. I. 26 1967. Vili. 31) — kiemelkedő szovjet író és publici A Béke Világtanács alelnöki tisztségét is betöltő Már 1905 — 1907-ben bekapcsolódott a forrada mozgalomba. 1908-ban bebörtönözték, szökése u emigrált és Párizsban telepedett le. Az első vil háborúban haditudósítóként vett részt, de szem fordult a háborúval. A februári forradalom u visszatért hazájába, de 1921-től újra Párizsban 1947-ben jelent meg Vihar című regénye, mely átf( képet ad a háború előtti és alatti Európáról. Föl) fása a Kilencedik hullám című müve a háború ul békeharc regénye. Ehrenburgot 1951-ben tüntetté a Nemzetközi Lenin-békedijjal.

ROPOG JÓZSEF Gömörben, Szádalmáson szü 1944-ben. A Moldova nad Bodvou-i (szepsi) Géf Technikum elvégzése után a MATESZ-hoz került ban. Még húszéves sem volt, amikor már szinp szerepelt. Első szerepeit az Asszony és a halál, mint a Tékozló szerelemben játszotta.

Fiatal kora ellenére sok rádiójátékban és már filmben is szerepelt. Játszott a Dózsa című filr a Kocsmáros királyban, a Katakombákban és utóbb főszerepe volt o Csipetnyi érzés cimü s; tévéfilmben.

/