A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-26 / 4. szám
§ KÜHW Válasz Farkas Zsuzsanna roínavai (rozsnyói) olvasónknak A 47/1969. számú rendelet 14. szakasza értelmében a község belterületén levő beépítetlen telkekért járó kisajátítási ár négyzetméterenként 6 korona 2000 lélekszámúnál nagyobb, de 10 000 lélekszámúnál kisebb községekben, ha a telek kiterjedése nem haladja meg a 3000 négyzetmétert. A 3000 négyzetméteren felüli telekrészért már csak 40 fillér jár négyzetméterenként. A község belterületén kívül fekvő, de üdülő építésére szolgáló telkek kisajátítási ára 1500 négyzetméter terjedelemig 6 korona négyzetméterenként, azon felül csak 40 fillér. A kisajátítási döntés ellen 15 napon belül fellebbezést lehet beadni. Válasz Majny Istvánné vráblei (verebélyi) olvasónknak Bármely munkaviszonyból származó bérkövetelés a Munka Törvénykönyv értelmében 1 év alatt elévül. Véleményünk szerint az 1968—69. években kapott béréből munkaadója semmiféle visszatérítést nem követelhet. Dr. B. G. 3 six nrvns tanai; ásni A BÉLFÉRGES GYERMEK A bélférgesség vidékünkön „nemzeti gyermekbetegségnek“ számít, habár a felnőttek körében sem ritka. Nem teljes kimutatások szerint a gyermekek 80—85 százaléka valamilyen bélparazita hordozója, azaz gazdája. A bélférgeknek több faja ismeretes, nálunk legelterjedtebb az apró gyermekgiliszta. Különösen az iskolás korú gyermekek körében gyakori, mivel játék és tanulás közben megfertőzik egymást. A bélférges gyermek nyugtalan természetű, vérszegénysége miatt soványabb és sápadtabb a többinél. Általában étvágytalan, gyakran gyomorfájós és végbélviszketegségben szenved. Elég sűrűn piszkálja az orrát, szopja az ujját. A bélférgek petékkel szaporodnak, amelyeket az étellel, piszkos kézzel, az utca porával viszünk be a szervezetünkbe. A bélférgek vagy az ember, vagy a háziállatok élősködői, de az emberi szervezetet is megfertőzhetik. A háziállatok közül a kutya, macska, disznó és a juhok terjesztik. Az ember saját magát is újból megfertőzheti, ha egyszer már kigyógyult is belőle, mert a peték behatolási kapuja a száj, s étkezéskor újból bejuthatnak a szervezetbe. Ha nagyon elszaporodnak, átfúrhatják a bélfalat, sőt a véráram útján elvivődhetnek a májba, a tüdőbe, sőt az agyba is. Ritkábban bélcsavarodást okozhatnak, és véres székletet, ami esetleg más betegség gyanúját kelti fel. A székletben általában kimutathatók a giliszta petéi, de nagyon gyakran maguk a gyermekek vagy a szülők észreveszik, a székletben mozgó fehér, apró fonálférgeket. Ha a férget felismertük, szükségtelen a székletvizsgálat, de ha a bélférgesség gyanúja áll fenn, akkor kénytelenek vagyunk ismételten székletvizsgálatot végeztetni, mert nem minden adagban mutathatók ki a peték. A peték jelenléte minden esetben a giliszták jelenlétét bizonyítja. A bélférgesség szükségtelen rossz, s hogy elkerüljük, hallgassunk meg egy-két aranytanácsot: háziállatokkal lehetőleg ne éljünk egy fedél alatt, kerüljük a túlságosan közeli bizalmasságot, kisgyermekeket ne engedjünk kutyával, macskával, sem az utca porában játszani. Lehetőleg állandóan rövid legyen a gyermek körme, mert így nem tud alatta megrakodni a piszok s vele a bélférgek petéi. Ha valamelyik gyermek bélférges, tanácsos az egész családot kezelni, mert az együttélés folyamán valószínűleg mindannyian megfertőződtek. A gilisztás gyermeknek tanácsos pertlit fűzni az alsónadrágjába, hogy éjjel álmában ne vakargassa a végbélnyílását, ami általában azért viszket, mert a nőstény giliszta éjjel oda kibújik, és lerakja a petéit, amit a gyermek vakarózással a körme alá juttatva újból a szájába vihet. Ez az egészséges életmód a feltétele annak, hogy életük későbbi szakaszában elkerüljék a kis bajból eredhető nagyobb komplikációkat. kiiiIhm'í snrsuk Minden segítséget szívesen fogadok Rendszeres olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatának. Remélem, hogy engem is megértenek és lesz, aki segítséget nyújt. Három éve házasodtunk össze és egy másfél éves kislányunk van. A szüleimnél lakunk, de egyetlen nyugodt percünk sincs. Az apám megrögzött alkoholista, az anyám meg nagyon ideges és nem képes megérteni bennünket. Napirenden vannak köztünk a veszekedések. Az apám mindig talál valami kifogásolni valót bennünk, hogy belénk köthessen. Pedig a ház, amelyben lakunk nem is az övé, hanem az anyám szüleié. Hogy megszabaduljunk az állandó zaklatásoktól, Bratislavában befizettünk szövetkezeti lakásra, mert a férjem ott dolgozik. Szeretnénk Bratislavában vagy a környékén albérleti lakást szerezni, hogy addig is nyugodtabb legyen az életünk, amíg megkapjuk a szövetkezeti lakásunkat. Remélem, hogy az Emberi sorsok rovatának olvasói között lesz olyan amber, aki a segítségünkre siet. Minden támogatást szívesen fogadunk. leiige: Így nagyon nehéz az élet Válasz „Azt hittem, hogy sohasem hagyjuk el egymást“ jeligére Annak ellenére, hogy alig múltam 18 éves, remélem, hogy levelemmel vigaszt tudok nyújtani bánatában. Olvastam a levelét, és meg tudom érteni, hogy azt, akit annyira szeretett, nem képes mindmáig elfeledni. Mégis azt tanácsolom, felejtse el, hiszen az olyan lány nem érdemli meg, hogy búsuljanak utána, öngyilkosságra ne gondoljon, hiszen még annyira fiatal, hogy egész biztosan rendbe jön az élete. Tudom, hogy most nagyon magányosnak érzi magát, de egyszer eljön az igazi, akit szeretni fog és aki elfeledteti a csalódást. Ezt a saját példámból tudom. Én is jártam egy katonaidejét töltő fiúval, aki szakított velem. Azt hittem, sohasem tudom elfelejteni, mert nagyon szerettem, de aztán rájöttem, hogy az ilyen emberek nem érdemelnek mást, csak megvetést és lenézést. Kívánom, hogy minél előbb rendbe jöjjön az élete és megtalálja a megfelelő élettársat. Jelige: Mónika Másképp is történhetett volna? Én is, mint sokan mások, elhatároztam, hogy Önökhöz fordulok tanácsért. 19 éves leszek, és a mezőgazdaságban dolgozom. Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval Magyarországon, akivel nagyon jól megértettük egymást és hosszú ideig leveleztünk. Később azonban megszakadt köztünk a levelezés. Ez engem nagyon bántott. Két évvel később azonban ismét kaptam tőle levelet és felújult köztünk a régi kapcsolat. Meg is látogatott, és akkor elmondta, hogy ő időközben megnősült, de már el is vált. Azt mondta Pápay Milán jelvétele a szüleimnek, hogy komoly szándékai vannak velem. A szüleim azonban hallani sem akarnak a házasságunkról. Azt mondják, hogy én még nagyon fiatal vagyok, ő pedig már elvált ember. Elvált, de mindössze 22 éves. Én szeretem őt, annak ellenére, hogy engedtem a szüleim kívánságának és megszakítottam vele a kapcsolatot. Kérem az Emberi sorsok rovatának olvasóit, írják meg, hogy mitévő legyek. Jelige: Egy hosszú hajú lány Hová lett a szeretet? Azt mondják, hogy a szeretet él és örökké élni fog. Én mégis úgy érzem, hogy meghalt, sőt gyűlöletté változott. Két gyermeket neveltem fel özvegyen, támogatás nélkül. A férjem meghalt a második világháborúban. A gyermekeim akkor még pici pólyásbabák voltak. Nem kell sok magyarázat hozzá, hogy milyen körülmények között neveltem fel őket. Nerr\ volt semmink, csak a két kezem munkájára támaszkodhattam. Mégis szépen felneveltem őket, sőt ki is taníttattam mind a kettőt. Mindig nagyon jól megértettük egymást akkor is, amikor katonák voltak. Később megnősültek, és kiröpültek a szülői házból. Attól kezdve egyre jobban hűlt bennük a szeretet. Mind ritkábban jöttek haza és aztán végleg elmaradtak. Én néhányszor felkerestem őket, de úgy láttam, hogy teljesen fölösleges vagyok. Messziről utaztam hozzájuk, de még csak hellyel sem kínáltak. Éppen sétálni indultak a városba, de nem vetették le a kabátjukat, hanem megvárták, amíg mindent kipakoltam a táskámból az asztalra, aztán elbúcsúztak és mentek sétálni. Én a fájdalomtól könnyes szemmel alig tudtam elindulni az állomás felé. Lopva hátra-hátra néztem, hogy lássam őket, de ők siettek minél előbb elvegyülni az emberek között. Egyik a másiktól tanult hidegséget. Ma már alig bírom elhinni, hogy az én vérem csörgedezik bennük, hogy én hordtam őket a szívem alatt és virrasztottam az ágyuk fölött, amikor betegek voltak. Éheztem és fáztam, hogy nekik mindenük meglegyen. De az idő mindent elmosott köztünk. Bele kell nyugodnom, hogy nem szeretnek. Azzal vigasztalom magam, hogy ma ez a divat, ilyenek a fiatalok. Nemrég jártam egy városban és a parkban öreg emberekkel találkoztam. Szóba elegyedtem velük és megtudtam, hogy háromszáznyolcvanan élnek egy szociális otthonban. Nagyon meglepődtem és arra gondoltam, hogy ezek a megtört öregek is voltak egyszer fiatalok, édesanyák és édesapák. Mégis ide jutottak. Jó lenne, ha a mai fiatalok is gondolnának arra, hogy talán egyszer ők is ide jutnak. Ha nem törődnek a szüleikkel, ha kihal szívükben a szeretet, bizonyos, hogy az ő öregkoruk sem lesz különb. Ezt azonban senkinek sem kívánom, mert tudom, hogy mit jelent elhagyatottan élni. Akik szeretetben élnek a szüleikkel, gondoskodnak róluk öreg napjaikban, megérdemlik, hogy mindannyian tiszteljük és becsüljük őket. Kérem őket, írják meg az Emberi sorsok rovatában, hogy mit tehetek én, mit tegyek, hogy visszatérjen gyermekeim szívébe a szeretet. Én ma is ragaszkodók hozzájuk, szeretem az unokáimat is, és hiszem, hogy egyszer ők is visszatérnek hozzám. Minden tanácsot, levelet nagy szeretettel fogadok. Egy szomorú anya Barátaim, ismerőseim lenéznek Régi olvasója vagyok a Hétnek és abban a reményben fordulok az Emberi sorsok rovatához, hogy megértésre találok. 21 éves munkáslány vagyok. Sajnos az életem szomorú. Születésem óta sántítok az egyik lábamra. Tudom, hogy ez nem nagy hiba, de a barátaim és az ismerőseim mégis lenéznek. Sokszor látom, hogy beszélnek rólam a hátam mögött, és szánakoznak. Pedig nem vagyok munkaképtelen, minden munkát elvégzek, csupán járás közben húzom kicsit az egyik lábamat. Sajnos egyesek szemében ez nem erény. Nem tudom, ki hogy van vele, de én folyton arra gondolok, hogy a legegészségesebb ember is egyszer megbetegedhet, örökre munkaképtelenné válhat. Én pedig makkegészséges vagyok, csak testihibás. Vannak, akik megértenek, de mégis nagyon egyedül érzem magam, és egyedül nagyon szomorú az élet. Szeretném, ha valakivel megoszthatnám örömeimet és gondjaimat. Szeretném, ha valaki mellém állna és segítene elfeledtetni minden bánatomat. Remélem, hogy az Emberi sorsok rovatának olvasói között lesznek olyanok, akik megértenek. Minden megértő tanácsot és közeledést szívesen fogadok. Jelige: Boldogság, merre jársz?
