A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-26 / 4. szám
A JÓ KONYHA TITKAIBÓL Egy korszerű problémáról A születések száma a múlt század második felétől kezdődően világszerte jelentékenyen csökkent. Természetesen ez összefügg a változó társadalmigazdasági létfeltételekkel, amelyek korszakunkban alapvetően befolyásolják az emberek családalapitási törekvéseit, illetve azt, hogy hány gyermeket kívánnak. E törekvések a születésszabályozás módozatai révén váltak valóra, vagyis az egyének, a házastársak biológiai ismereteik alapján különböző eljárásokhoz folyamodnak, hogy ezzel befolyásolják utódaik számát. A fogamzás mechanizmusának, a magzat méhen belüli fejlődésének ismerete csak az ember sajátja. Ez — a születésszabályozás módszereinek kifejlődésével minden más élőlénytől eltérően — lehetővé teszi számára, hogy szaporodásának mértékét ne csupán természeti tényezők szabják meg, hanem a népesség számát összhangba hozhassa a társadalmi-gazdasági feltételekkel. A születésszabályozás irányulhat az utódok számának növelésére vagy csökkentésére. Az előbbit célozzák a meddőség okainak felderítésére és megszüntetésére irányuló orvosi eljárások. Az utóbbi célkitűzés századunkban általánosabb, és ezért a születésszabályozás módszerei többnyire a születéskorlátozást szolgálják. Két fő módszere ismeretes: a fogamzás megakadályozása és a terhesség megszakítása. A születésszabályozás említett módszereit alkalmazzák a nem kívánt fogamzások vagy születések elhárítására, valamint a családtervezés eszközeiként. A családtervezés szűkebb értelemben azt jelenti, hogy a házastársak (vagy együtt élők) megegyeznek a születendő gyermekek számában. Tágabb értelemben jelenti az élettársaknak a megtervezett gyermekszám megvalósításával kapcsolatos magatartását, tehát azt, hogy idevágó tervüket az elhatározott időben valóra váltják vagy megváltoztatják. A családtervezési statisztikai vizsgálat úgyszólván legfrissebb ága a statisztikai kutatásoknak. Az első nagyobb vizsgálat az Egyesült Államokban folyt az 1930-as években, ezt követték a második világháború utáni vizsgálatok; ekkor már egyes nyugat-európai országok is (főként Anglia, Hollandia, Franciaország, Svájc) folytattak erre irányuló vizsgálatokat. Később nálunk is tanulmányozták a családtervezés és születésszabályozás kérdéseit. A születésszabályozás gyakorlata alapján a nők az alábbi csoportokba sorolhatók: 1. Szüléseinek számát nem szabályozza, 2. szüléseinek számát csak védekezéssel szabályozza, 3. szüléseinek számát csak terhességmegszakítással szabályozza, 4. szüléseinek számát mindkét módon szabályozza. A társadalmi-foglalkozási csoportok szerinti megoszlás érdekes képet nyújt a születésszabályozás különböző módszerei alkalmazásának gyakoriságáról. Ezeket az adatokat összevetve azt találjuk, hogy azon országok csoportjába Mm.! ... különösen szépnek látjuk, ha megfelelően melegen és csinosan vagyunk öltözve. 1. Egérszürke posztó vagy flanelt kosztüm, breitschwanz — esetleg műszőrme — díszítéssel és muffal. A szoknya alja is prémmel szegett. Nagykarimájú, hervadt levél-vörös borzalinó kalapot, ugyanolyan színű kesztyűt és csizmát visel hozzá a manöken. 2. Nagyon előnyös szabású világoskék krimpten ruha gombdíszítéssel. Az idei téli divat igen sok gombdíszítést alkalmaz. tartozunk, ahol a védekezés módszerei eléggé elterjedtek ugyan, azonban a nőknek csak kis része él a hatékonyabb módszerekkel, ennek következtében a művi vetélések száma viszonylag nagy, a termékenység pedig alacsony. Hasonló a helyzet Magyarországon és feltehetően Bulgáriában, Japánban. A védekezés okai sokfélék ugyan, azonban három csoportban összesíthetők: 1. egészségi és biológiai természetű okok (pl. saját egészség, előző nehéz terhesség vagy szülés, túl fiatal vagy idős kor stb.); 2. anyagi, gazdasági természetű okok (anyagi nehézségek, rossz lakáshelyzet, munkavállalási nehézségek; 3. vegyes és szubjektív okok (rosszul élnek, férje nem kíván gyermeket, nem házas családi állapotú stb., stb.). Az első csoportba sorolt okokra hivatkozott Csehszlovákiában a nők 9 %-a, Magyarországon a nők 29 %-a. Míg nálunk az anyagi-gazdasági okok miatt a nők 42 %-a védekezik, Magyarországon 34 % és Angliában 39 %. Csehszlovákiában és Magyarországon a kivánt gyermekszám általában 2—3. A család létszámát tervező nőknél a tényleges és a kivánt gyermekszám társádalmi-foglalkozási csoportonként is eltérő. A hazai adatok e tekintetben a grafikon szerinti megoszlást mutatják. Általában a kereső nők kevesebb gyermeket terveznek (2,2), az eltartottak többet (2,4). A magyarországi adatok is azonosak, és azt bizonyítják, hogy a tervezett vagy kivánt gyermekszámok összefüggnek a nők munkavállalási elgondolásaival! R i z i - b i z i. Hozzávalók: 6 dkg vaj, 2 fej hagyma, 2 csésze rizs, 1 csomag mélyhűtött zöldborsó (30 dkg), 15 dkg főtt sonka, 4 csészényi tyúkleves (kockából), só, bors, 5 dkg reszelt sajt. A vajat felolvasztjuk s a felszeletelt hagymát és rizst üvegesre pároljuk benne. Hozzáadjuk a borsót és a kis kockákra vagdalt sonkát, majd felöntjük a forró tyúklevessel. Lefedjük és húsz percig gyenge tűzön pároljuk. Közben egy villával egyszer átforgatjuk. Sóval, borssal fűszerezzük, még egyszer jól elkeverjük és a reszelt sajttal szervírozzuk. A recept négy személy számára szól, egy főre kb. 513 kalória jut.
