A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-26 / 4. szám
A HÉT VENDÉGE Dr. Krivosík István, a MATESZ igazgatója * m + TÖRTÉNELMI NAPOK Közeleg a csehszlovákiai dolgozó nép leghaladóbb hagyományai közé tartozó februári események negyedszázados évfordulója. A reakció felett aratott győzelem, a népi hatalom kiszélesítésének útjában álló erők felszámolása, mellyel Zdenék Nejedly szavai szerint új tavasz köszöntött be népeink életében, ma is élő, napjaink harcaihoz szervesen kapcsolódó tanulságok forrása. A munkásosztály és a burzsoázia közötti döntő összecsapás lefolyásának és közvetlen előzményeinek krónikaszerű felidézése módot ad azoknak a tartós örökséggé vált értékeknek a felelevenítésére, amelyek a kommunista párt vezette munkásosztály számára lehetővé tették a nemzetidemokratikus forradalom szocialista elemeinek kibontakoztatását. A két síkon zajló események időrendi felsorakoztatásával képet kapunk a CSKP lépésről lépésre haladó, megfontolt, a dolgozó néppel való összeforrottságon alapuló politikájáról és a hatalmi viszonyok megváltoztatására, a kommunista párt pozícióinak meggyengítésére törekvő burzsoázia mesterkedéseiről. A történelmi napokra való emlékezés természetesen felöleli a dolgozó nép szoros egységének kialakításával és csatasorba állításával kivívott februári győzelem megszilárdításának és betetőzésének néhány hónapos időszakát is. ■ 1948. január 18-án a CSKP elnöksége felhívást bocsátott ki a köztársaság fennállása 30. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásról, harmincmillió önkéntes munkaóra ledolgozásáról. A kommunista párt e kezdeményezést választási programnak szánta. „A kommunista párt ösztönzést kíván adni a Nemzeti Frontban tömörült többi pártnak is ahhoz, hogy a közelgő választási küzdelem értelmét ne költséges és uszító agitációban, hanem a nép jólétét szolgáló egészséges munkaversenyben lássák“ — állt Szlovákia Kommunista Pártja központi lapjában, a Pravdában közzétett felhívásban. Ako pójdu komunisti do volieb Ntmimlo nikUdn*j • itvavej predvoUbnej «gilócia pr»covnó wf«i«ni« — 30 miliőn»* pracovnych hotíin — d«r kemunlitJv Republik« Praha - rr^»éWf*T. Kom»«:»: le. | h»l Cnk*>Mvra>ka vytfal* »>■! mi m twijtrh fleoov, * kturrj »a hava*. U * twrte jokllejimni r*ka Ke. pu'iliky tatae (irha vy'Uéir m,v, kWrf mm airprU vUA»>»u arti"ím. al.(leink urasa rkra uMnunlf, te hlav. mi «lakna JablrJakk-» inka J« »««Ire. útf varlbfrk fwll «eSrrJ »«la V hírfa. pntal prr Waka nirarfa. Ka. mu alatt rke« «ar vfra* Kai U liaka ■ 1948. január.24-én és 25-én zajlott le a szlovákiai burzsoázia érdekeit képviselő Demokrata Párt második kongresszusa, mely arról tanúskodott, hogy a cseh és a szlovák burzsoázia az egyre élesedő osztályharc feltételei között rendezni próbálta sorait és hozzálátott a korábbi ellentéteken felülemelkedő egységes antikommunista front kialakításához. A kongresszuson központi szerepet játszott a csehországi Nemzetiszocialista Párt és a Demokrata Párt közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésének a kérdése, amellyel valamennyi jóváhagyott dokumentum foglalkozott. Közös vezetőség kialakítására nem került sor, de megegyezés született a két párt politikai irányvonalának összehangolását illetően. A kongresszus lefolyása arra is rávilágított, hogy a legnagyobb szlovákiai párt erejét és befolyását demonstráló nyilatkozatok komoly belső megosztottság leplezését szolgálják. A cseh burzsoázia politikáját támogató csoport a kongresszuson megőrizte vezető szerepét, de hallatta szavát a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományait követő csoportosulás is, melynek azonban nem volt elég ereje ahhoz, hogy a Demokrata Párt politikáját a Szlovák Nemzeti Front szelleméhez igazodó demokratikus, antifasiszta keretek között tartsa. Ez év januárjában ünnepli a MATESZ fennállásának 20. évfordulóját. Hogyan látja az igazgató a színház szerepét és jelentőségét kulturális életünkben? Egy szocialista nemzet vagy nemzetiség szellemi életének formálásában a színháznak jelentős szerepe van. Ezt a jelentős szerepet azonban felelősségteljesen csak akkor gyakorolja és tölti be, ha alárendeli, illetve szervesen egybehangolja társadalmi küldetésének szerepével és jelentőségével. Ebben a vonatkozásban értelmezzük mindennemű munkánk tartalmát, értelmét és jelentőségét. A MATESZ és Thália Színpada működését, társadalmi-kulturális küldetését, szerepét és jelentőségét arra alapozzuk, hogy a művelődéspolitika szerves része pártunk és államunk politikájának. Ez a politika a marxista-leninista ideológián, a művészet társadalmi küldetésének osztályalapon való értelmezésén alapszik, kapcsolatban van a saját nemzeti kultúra haladó hagyományainak ápolásával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek kulturális értékei, valamint a szocialista tábor nemzeteinek és a polgári társadalmak haladó művészi megnyilvánulásainak internacionalista cseréjével. Tekintettel arra, hogy színházunk a csehszlovákiai magyar szocialista nemzetiségi kultúra jelentős intézménye, úgy munkánkat és küldetésünket másrészről meghatározza pártunk és államunk nemzetiségi politikája is. Mindent egybevetve fogalmazzuk meg évadról-évadra a színház dramaturgiáját, műsorpolitikáját úgy, hogy a konkrét emberek, dolgozók, közönségünk szükségleteit és igényeit kielégítsük. És mi ezt tesszük immár húsz esztendeje, az eddigi 134 bemutatóval, öt és fél ezer előadással, majd kétmillió néző előtt. Ebben látom színházunk szerepét és jelentőségét. Más kérdés az, hogy amit és ahogy tettünk, jól tettünk-e? Mi azt gondoljuk, hogy munkánkat nem csináltuk rosszul. Ha másért nem, hát ezért is, mert színházunk népművelő hatásának jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Különösen ma, amikor az ideológiai nevelés, az ember tudatának formálása a legfontosabb társadalmi feladatok közé került. A hatvanas évek ideológiai diverziója nyomán eléggé fellazultak az emberi kapcsolatok. Az önzés, a közöny, a mindezek felett való anyagiasság, az úrhatnámság, és még sokféle öröksége a múltnak erősen kihatnak az emberek gondolkodására, magatartására és munkájára. A színház a maga művészi eszközeivel jó munkát végez és végezhet, ha műsorpolitikájában helyet kapnak ezek a problémák, s méginkább ha előadásaiban a kivezető utat is megcsillanthatja nézői előtt. Ismerni, tudni és érezni társadalmi valóságunk állapotát és szükségleteit, ezeket darabbal, színészi játékkal, rendezői felfogással — tehát a darabokat művészien és hatásosan, élményszerűen, szórakoztatva, alkotó fantáziát, élet- és munkakedvet serkentve — inszcenálni, — ez a mi feladatunk, ez jelenti azt, hogy csináljunk jó színházat. Színházunk jelentőségét és szerepét tehát változatlanul az elkötelezettség elmélyítésében és a mesterségbeli tudás további fokozásában látom. Milyen nehézségeket kell leküzdeni, hogy a színház teljesíthesse küldetését? Nehézségeink leginkább műszaki jellegűek. Tudvalevő, hogy előadásaink javarészét vidéki kultúrházakban tartjuk. Amikor tervezték és építették őket, nyilván az volt a cél, hogy bennük színielőadásokat is abszolváljanak. Nem minden színpadi előadás jelent színházi élményt. Hogy azzá váljon, és hogy az együttes feladata magaslatán tudjon hivatásának eleget tenni — megfelelő méretű színpadra, megfelelő akusztikájú nézőtérre, öltözőkre stb. van szükség. Egy sor új kultúrház épült fel az utóbbi években, ahol ezek a feltételek nincsenek adva. Ha nincs megfelelő méretű színpad, ha nincs elég áram a kivilágosításához, akkor a nézőt megfosztjuk a jó előadás egyik feltételétől, a látványtól. Ha rossz a terem akusztikája, nem lehet megérteni, hogy a színészek mit mondanak. A néző először idegeskedni kezd, majd köhécselni és ebben a hangzavarban elveszik az a közvetlen és színészi kapcsolat, amiért egyáltalán érdemes egy színielőadást megnézni. A hiba valahol ott von, hogy akik a terveket elkészítik, elfogadják és megvalósítják, nem igénylik ezek szakszerű felülvizsgálatát. A munkásmozgalom veteránjai valamikor arról álmodoztak, hogy a kultúrházak lesznek hivatva arra, hogy átvegyék újszerű tartalommal a templomok funkcióját. A templomot sok helyütt ma is, kívülről és belülről nagyobb gondoskodással veszik körül, hogy méltó keretet biztosítsanak az egyházi szertartásoknak, mint egy kultúrháznak és színielőadásnak. Pedig ha a színház, az előadás nem ünnep, akkor nem színház. A nehézségek leküzdése szempontjából sokban segítenék a színház munkáját az üzemek, szövetkezetek, falvak, kultúrházak felelős funkcionáriusai, ha a tervszerű ideológiai, politikai, népművelő és népnevelő munkásságuk kapcsán céltudatosan élnének egy-egy színházi előadás mondanivalójának lehetőségeivel, és annak megfelelő szervezési, agitációs és propagációs tevékenységet fejtenének ki. Ezen a téren és nem kevésbé a kultúrpolitika elveinek népszerűsítése területén, közönségünk ízlésszintjének elemzése vonatkozásaiban sokat tehet a csehszlovákiai magyar sajtó is. Színházunk nehézségeit sorolva, meg kell még említeni, hogy nem kis gondot okoz nekünk, hogy a mai napig nem oldódott meg a színház végleges és megfelelő elhelyezése Komárnóban. Reméljük azonban, hogy a közeljövőben ez a kérdés is megoldódik. Hogyan gondoskodnak a színházi szakemberek neveléséről s egyáltalán a színészi utánpótlásról? A mai fejlettebb közönségigény, de főleg az, hogy a színháznak aktív, művészi és értelmes módon kell segíteni a nézőket, hogy az összetett társadalmi körülmények között eligazodjanak, állandó tanulásra, szellemi képességeinek maximális erőkifejtésére kötelezi színészeinket, rendezőinket, tervezőinket stb. Feladatunk az emberábrázolás. Az emberről pedig ma már sokkal többet kell tudnunk, mint valamikor. Tehát mindnyájunknak igen sok tanulásra van szükségünk ahhoz, hogy a színház méltó módon tudjon a mai emberábrázolás bonyolult és egészséges feladatainak megfelelni. Ezeket a feladatokat az egyes darabok betanulása kapcsán történő rendezői utasítások, útmutatásak, ösztökélések formájában, illetve a rendezők vezette stúdiók formájában végezzük. Az utánpótlás kérdését a megszokott módon bonyolítjuk. A jövőben milyen műsorpolitikával és egyéb intézkedésekkel próbálnak hozzájárulni a csehszlovákiai magyar drámairodalom fellendítéséhez, s szorosabb kapcsolatot teremteni a színházlátogató közönséggel? Színházunk Művészeti Tanácsának legutóbbi értekezésén vitattuk meg azokat a legfontosabb elveket, amelyek alapját képezik az elkövetkezendő évad dramaturgiai tervének. Ezeknek az elveknek egyike a hazai kortárs szerzők darabjainak elsődleges bemutatása. A probléma megoldása természetesen nemcsak rajtunk múlik. Minden hozzánk eljuttatott darabot, amely eszmeileg, irodalmilag és színpadilag megfelel — bemutatunk. A mostani évad ezen a téren sikeresnek mondható, hisz három hazai magyar szerző darabjának bemutatását tűztük ki célul. Reméljük, hogy most, amikor 1973 március végéig elkészítjük az 1973/74-es évadunk dramaturgiai tervét, további szerzők küldik el színházunknak kézirataikat. A közönséggel való kapcsolatainkat szervező, agitáló és propagációs munkánkkal akarjuk tovább mélyíteni. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890-44 — Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne, n. p. KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 45432. Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
