A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-29 / 26. szám

r I! SSSllllí „Tanácstalan özvegy" jeligére válaszoljuk: Minthogy három gyermeket nevelt fel, elvileg 54 éves korában szerez teljes öregségi nyugdíjra igényt, feltéve, hogy 25 ledolgozott évet tud kimu­tatni. Ebbe az időbe pótidöként beszámítják azt az időt is, amikor 3 éves kornál fiatalabb gyermekei­ről való személyes gondoskodás miatt nem dolgoz­hatott. önnél tehát a ténylegesen ledolgozott évek szá­mához még 3x három évet, tehát összesen 9 évet lehet hozzáadni, amikor a gyermekeiről gondosko­dott és nem volt munkaviszonyban. Forduljon a járási nemzeti bizottság társadalom­biztosítási ügyosztályához és kérje annak előzetes kiszámítását, hogy hány ledolgozott, illetve beszá­mítható éve van. Ezt a kimutatást a Nyugdíjigaz­gatóságtól (Správa döchodkov, Bratislava, ulica 29. augusta 8), is kérheti. Ha nem volna meg a 25 beszámítható éve, akkor csak 60 éves korában lenne igénye ún. aránylagos öregségi nyugdíjra, ha addig 20 beszámítható éve lesz. „Adó“ jeligére válaszoljuk A 14/1968. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint azok a családi házak, amelyekre az építési enge­délyt 1968. január 1 után adták ki, a használatba vételtől számított 15 évig adómentesek. Az adómentességet a helyi nemzeti bizottságon kell kérni s a kérvényhez csatolni kell az építési engedélyt, az építési terveket és egy hivatalos iga­zolást arról, hogy az építkezést valóban a jóváha­gyott tervek szerint valósították meg. Adjon be új kérvényt a nemzeti bizottságra és kérje az építkezés utólagos legalizálását és az adó­­kedvezmény megadását. Dr. B. G. six nrvius tillliÍKSIll Veszélyes-c a méhszúrás? K. L. kálnai olvasónk a gyakran előforduló darázs- és m éhszúrásról szeretne bővebbet tudni. „Azt hál­­lotlam, hogy a méhek életveszélyesen is összeszúr­hatják az embert. Igaz-e ez az állítás és mit tehe­tünk a méhszúrás ellen?“ — kérdi szerkesztőségünk­től. A méhek és darazsak mérge egyaránt vérzést okozó, vérsejtoldó, a központi idegrendszert bénító anyag. Annak ellenére, hogy csak ritkán okoz sú­lyosabb megbetegedést, a méhszúrást lehetőleg ke­rülni kell Valóban komoly mérgezést jelent, ha egy gyer­meket 45— 50 szúrás éri egyszerre. Halálos kime­netelű esetek is előfordulhatnak, például midőn a csípés a nyelven, a torokban vagy a gégefedőn tör­tént, mert a kialakuló vizenyős duzzanat fulladásos veszélyt jelent; ilyenkor csak igen gyors orvosi be­avatkozás segít. Méh vagy darázs megszúrhatja az édességet fo­gyasztó gyermeket, de a gyanútlanul játszadozó gyermek vagy kertben dolgozó felnőtt, bárki, bár­hol lehet darázs vagy méhcsípés áldozata. Motoro­sok és útitársaik számára külön balesetveszéllyel járhat a váratlan méhszúrás. Túlérzékenység eseté­ben sokkos állapotot idézhet elő, ha a méreg a vér­keringésbe jut. A felvetett kérdésre válaszoltunk; általában a helyzet nem ily sötét. Ha egy gyermek már kisko­rában kapcsolatba került a méhekkel, nem okoz egy-egy csípés különösebb gondot. Aki méheket akar tartani, legyen tekintettel környezetére is, egyezzen meg a szomszédokkal, kedveltesse meg ve­lük is a méhnevelést, s a méhészet szakmai és egészségügyi tudnivalóit velük együtt tanulja meg. Itt csak annyit, hogy a méhészek szervezete a méh­­csípéssel szemben ellenállóvá válhat. A méhek közt való mozgásnak fortélyai, eszközei és módszerei vannak, amelyek az embert megóvják, de a mé­­heknek sem ártanak. A lakásba is bejuthat egy-egy kóbor méh vagy darázs, kitárt abLakkal-ajtóval nyissunk utat számára, s akár más rovatok ellen, a méhek ellen is műanyag vagy dróthálóval véde­kezzünk. Elsősegélyt méh- vagy darázscsípés esetében úgy nyújtunk, hogy a bőrből csipesszel kihúzzuk a szú­rás folytán betört fullánkot, kiszívjuk, majd am­móniákkal vagy káliumpermanganát oldattal ken­jük be a helyét. Ha nincs kéznél, kevés vízzel hí­gított szóda vagy cigarettahamu is megfelel. A to­vábbi ellátás a beteg állapotának megfelelően már az orvos feladata. Dr. Szántó Györg> Kmliüri AZ A NAGY SZERELEM Régi olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatá­nak. Véleményem szerint sokszor olyan levelek jelennek meg benne, amelyeknek tartalmát nem kellene a világ elé tárni. Azokra a fiatal lá­nyokra gondolok, akik még túlságosan fiatalok a boldogtalansághoz. Kíváncsi lennék arra, hogy ha az első nagy szerelmükhöz férjhez mennének és leélnének velük 15 évet, mit írnának akkor róluk a szerkesztőségnek. 15 év múltán bizonyá­ra maguk is kacagnának azon, amit ma halálos komolyan vesznek, és azt mondanák, hogy akkor még gyermekésszel gondolkoztak. Szebbnek, rózsásabbnak látták az életet, mint amilyen a valóságban. Kedves fiatalok! Ne feledjétek el, hogy a leg­szebb rózsának vannak a leghosszabb tövisei. Ahogy rózsa sincs tövis nélkül, éppúgy élet sincs bánat nélkül. Gondolom, hogy mindegyikteknek szerető és féltő édesanyja van, s ha valamink fáj, ha betegek vagyunk, kihez fordulnánk, ha nem hozzájuk elsősorban. Miért nem fordultok bánatotokban az édesanyátokhoz? Nála biztos menedéket találnátok, ha nem titkolóznátok előt­te, mert az anyai szeretet mélyebb a tengernél. Legyetek bizalommal az édesanyátokhoz, s fia­talon ne érezzétek magatokat olyan túlságos nagynak, hogy titkolóztok az édesanyátok előtt. Ha bizalommal lesztek hozzá, akkor ilyen fiata­lon még nem fogjátok megismerni a boldogta­lanságot. Ha bizalommal lesztek az édesanyátok­hoz, akkor az sok bajon átsegít benneteket. Kívánom nektek, hogy minél előbb gyógyul­jatok ki szerelmi bánatotokból. Tudom, hogy még sokszor találkoztok életetekben a boldog szerelemmel és akkor minden keserűséget elfe­lejtetek. Egy édesanya MÉG KEVESET TUDNAK AZ ÉLETRŐL, Nagyon elgondolkoztatok az Emberi sorsok rovatának a levelei, de mégis szeretném róluk megírni a véleményemet. A fiatalok levelei álta­lában időhöz vannak kötve, s olyan problémák­ról szólnak, amelyeket a maguk szempontjából igen fontosnak tartanak. Leírják, hogy járnak egy fiúval, de megismerkedtek egy másikkal, akit jobban megszerettek, és most nem tudják, hogy mit tegyenek. Az ilyen kérdésre a választ mindenki maga tudja a legjobban, vagy csak B. Breier felvétele sorsuk olyan tud rá válaszolni, aki közel áll az illető­höz és tapasztaltabb. Vannak olyan levélírók, akik még túlságosan fiatalok, mindössze 15 éve­sek, csalódtak az első szerelmükben és most bá­natukban öngyilkosok akarnak lenni. Engedel­­met kérek de az ilyen levéíróknak nem vála­szolhatunk egyebet, mint azt, hogy még nem so­kat tudnak az életről és a szerelemről. Minden fiatal életében nagy megrázkódtatást okoz az el­ső szerelmi csalódás, mindenki azt hiszi, hogy az első az igazi és hogy az elvesztése után már sohasem lehet boldog. Megértem azokat a levélírókat, akik a családi életük komoly problémáival fordulnak a laphoz és az olvasókhoz. De nem értem azokat, akik rögtön az első csalódásnál öngyilkosságra gon­dolnak. Jó lenne, ha minden levélíró, mielőtt tollat vesz a kezébe, alaposan átgondolná prob­lémáját, helyzetét, és csak akkor fordulna a laphoz, ha saját maga semmilyen kiutat nem lát maga előtt. Egy lány a sok közül MÉG EGYSZER AZ EMBERI SORSOK ROVATÄRÖL Hogyan is kezdődnek általában a levelek? Rend­szeres olvasója vagyok a Hétnek, különösen az Emberi sorsok rovatának — így kezdődik a leg­több levél. Nos a magam részéről módosítanom kell ezt a formulát: Előfizetője és rendszeres ol­vasója vagyok a Hétnek, a Nőnek, az Űj Ifjú­ságnak a Népegészségnek és az Üj Szónak. Eb­ből egyenesen következik, van összehasonlítási alapom a hazai magyar lapokat illetően. Majd­nem mindegyik rendez időnként az olvasók szá­mára vitát. A Hét szerintem színes és színvona­las hetilap, sokoldalú és tartalmas. Mindenki ta­lál benpe megfelelő olvasnivalót. Képtelen va­gyok elhinni, hogy az Emberi sorsok rovata oly rendkívüli vonzóerőt gyakorol az olvasókra. Amikor a rovat megalakult, az volt az érzé­sem, hogy valamelyik belső szerkesztő agyalta ki azt a levelet, amely akkor megjelent, mert túl­ságosan bizarr volt ahhoz, hogy valódi legyen. Aztán jöttek a levelek, különös sorsok és prob­lémák láttak napvilágot. Ma már ott tartunk, hogy a cím nem megfelelő, mert a rovat nem egyszerűen emberi sorsokról számol be. Sok a fiatalok nyavalygása. Szerelmi bánattól átitatott sirámok, azzal a nyílt és leplezetlen céllal, hogy a levélírók a sajtó útján közöljék egymással ér­zéseiket és véleményüket. Vegyünk egy friss pél­dát. A 20. számban Egy fekete lány írja: 22 éves lány vagyok... három évig jártam egy fiúval... Fél évvel később megismerkedtem egy másik fiúval... Nyolc hónapig jártunk együtt... Azóta több mint egy év telt el... Tessék összeadni a hónapok és az évek számát. Ha egy 22 éves lány­nak ilyen sok volt a csalódása, akkor igazán „meg kell a szívnek szakadnia“. Amíg szerelem lesz a világon, szerelmi csaló­dás is lesz. Mindenesetre a túlélők száma jóval nagyobb, mint azoké, akikre sírhant borul. Ha valakinek megkönnyebbülést jelent, hogy ország­világ színe elé tárja keserveit, ám tegye. Az len­ne azonban a javaslatom, hogy a lap közölje az országban létező ifjúsági klubok címét, és azok, akiket szerelmi csalódás ért, írják meg bánatu­kat ezeknek a kluboknak. Véleményem szerint a lapban meg kellene szüntetni az Emberi sorsok rovatát. Ügy gondo­lom és azt hiszem, hogy az olvasók is egyetér­tenek vele. Győry Sarolta, Moldava nad Bodvou (Szepsi) A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: A fenti levelekkel nem mindenben érthetünk egyet. Tagadhatatlan, hogy van bennük hasznos észrevétel és tanács is. Szeretnénk azonban, ha az Emberi sorsok rovatának olvasói megírnák véleményüket a rovatról. Minden hasznos észre­vételt, tanácsot szívesen fogadunk, de nem ért­hetünk egyet azzal a véleménnyel, hogy a baj­ba jutott emberek problémáira fölösleges a nyomdafestéket pocsékolni!

Next

/
Thumbnails
Contents