A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-29 / 26. szám
messze innen van a gazdaságnak egy nyaralója, ahol a dolgozók munka után lezuhanyozhatnak és átöltözködhetnek. Az itt dolgozó munkások nagy része saját házat épített, vagy épít, ugyanis 37 ezer korona stabilizációs kölcsönt nyújtunk azoknak a dolgozóknak, akik legalább 10 évre szóló munkaszerződést írnak aló a gazdasággal. Közben árnyék borul a fákra, a nap lebukik a hegyek mögött, mi is indulunk tovább. Következő állomás: PALARIKOVO A palárikovói erdőgazdaság a Vág, a Nyitra, a Zsitva és a Kis-Duna alsó folyása mentén terül el. Szlovákiában a legalkalmasabb vidék gyors növésű fák, főleg az euro-amerikai nyárfa, valamint fűzfa nevelésére. Kísérleti rezervációs telepei a gabéíkovói (bősi) kutatóintézet irányítása alatt állnak. Az intézet kutatómérnöke, Vojtoá elvtárs elmondta, hogy a kísérleti faiskolákban nevelt fákkal szemben a főbb követelmények a következők: minél nagyobb magasság és vastagság elérése, és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség kifejlesztése. Nagyon jó fajtának mutatkozik egy Olaszországból behozott és a nálunk tenyésző nyárfa keresztezéséből kapott fajta. A gazdaságot szinte minden oldalról víz veszi körül, az elmúlt években minden nagyobb árvíz felbecsülhetetlen pusztítást vitt végbe erdeinkben. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy megnöveltük az egyes fák közötti távolságot, így árvíz esetén a víz minden akadály nélkül lefolyhat velű fák ültetése, mert az évenként lehullatott lombozatukkal növelik a talaj termékenységét. Főleg tölgy és bükkfákat ültetnek, de talajjavítási szempontból legértékesebb a hórs. Azokat a helyeket, ahol az erdősítési és talajjavítási munkálatok folynak, drótkerítéssel védik az állatok ellen. — Milyen nehézségek, gátló körülmények jelentkeztek eddigi munkájuk során? — A gombás megbetegedéseken kívül, amelyek 1956-ban talajmenti, majd 1957-ben légi permetezést tettek szükségessé, a legnagyobb gondokat a munkaerő-utánpótlás okozza. Az erdészeti szakiskolákból kikerülő fiatalok sorra itthagyják az erdészetet, különféle állásokat vállalnak, csakhogy városba költözhessenek. Az erdőgazdaságban dolgozók többsége 60—70 év körüli asszony. Közben a nap delelőre ér. Elbúcsúzunk Zíka mérnöktől, s a szeszélyesen kanyargó szerpentinen a busz már indul is velünk tovább. Irány: TRENC1N Gyors ebéd a Tatra hotelban, néhány adat rögzítése a jegyzetfüzetben, s már megint robog velünk a busz a trenéíni járási erdőgazdaság fakitermelő helyeire. Itt Taterka erdőgazdász főmérnök fogad bennünket. Elmondja, hogy az utóbbi években rohamosan automatizálódott a fakitermelés. Egész sor olyan gép jelent meg a termelésben, amelynek a kezelése, irányítása fokozottabb szakmai hozzáértést követel. Az előző évekkel ellentétben, amikor a fakitermelésben főleg szezonmunkások dolgoztak jóformán csak baltával és kézifűrésszel, most minden erdőgazdasági dolgozónak előbb el kell végeznie a gépkezelői tanfolyamot. Csak azután léphetnek munkába. Ez a megelőzhető balesetek elkerülése s az értékes munkagépek élettartamának a meghosszabbítása miatt szükséges. — Évente 75 ezer m3 fát termelünk ki, s amint látják a munka legnehezebb részét gépek végzik — mondja Taterka mérnök. — Nem XV. században megindult pusztító erdőirtások következtében a kipusztult erdők helyén a talaj elszegényedett, később már legeltetésre sem volt alkalmas, majd a szél eróziós hatása lekoptatta a földréteget, s egész hegyoldalak váltak kopár, sziklás vidékké. Szlovákiában ennek a folyamatnak egyik legjellegzetesebb példája a brezovai hegyektől övezett Periszk-völgy. Autóbuszunk szerpentineken kanyarog, majd ebben a völgyben áll meg. Miután kiszállunk, Zíka elvtórs az erdőgazdaság főmérnöke ismerteti a környék földrajzi, geológiai jellegét, s az itteni erdőgazdaság munkáját, céljait, gondjait. Az erdőkkel borított lankákon hatalmas kopár sziklafoltok virítanak, tanúskodva, milyen romboló munkát végzett az ember a természetben. Az első erdősítési kísérletek valamikor 1888 táján kezdődtek, ezek azonban csupán szórványos és tervszerűtlen kísérletek voltak, s rendszerint sorra meg is szűntek. Szervezett és tervszerű erdősítés Szlovákiában csupán 1952-ben kezdődött, s jelenleg Brezová pod Bradlomban mintegy 130—150 hektárnyi területen folynak erdősítő és talajjavító munkálatok. — Milyen eszközökkel próbálják visszahódítani, termékennyé tenni az elsilányult vagy teljesen terméketlenné, sziklássá vált részeket? — A hegyoldalaknak azt a részét, amelyeket még bizonyos vastagságú talajréteg borít, teraszossá alakították. (Az egymás alatt lépcsőzetesen következő teraszok szélessége 50 cm.) Így a záporok nem mossák ki a sziklatörmelék közül a termőtalajt, mert a teraszon fennakad és egyre vastagodó részekben lerakódik. Azután ezekbe a földsávokba ültetik a facsemetéket, főleg borókafenyőt, mert ennek a fajtának rendkívül nagy az ellenálló képessége. Ezenkívül bevált az ún. „hasadékos“ módszer, amikor a facsemetét a sziklahasadékban lerakódott talajba ültetik. Voltak olyan tönkrement területek is, ahová kötélpályán kellett felszállítani a földet. Amikor a talajképződés egy bizonyos fokot elért, akkor következtek a talajjavítási munkálatok. Nagyon célravezető módszer a lomble. . . Reggel pontban fél nyolckor indultunk. Bratislava a távolodó autóbusz mögött lassan beleolvad a messzeségbe, s a hullámzó aszfaltút mentén elterülő szántóföldek szinte észrevétlenül mennek át a Kis-Kárpátok lankáiba. Ütirányunk: Brezová pod Bradlom, Trenéín és Palárikovo. Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából kétnapos tanulmánykörútra indultunk, s a verőfényes idő kiváló alkalmat nyújt, hogy bejárjuk Nyugat-Szlovákia erdőgazdaságait. BREZOVA POD BRADLOM A pieátanyi erdőgazdasághoz tartozik, melyet a Vág két önálló részre oszt. A folyó jobb partján húzódó Kis-Kárpátok északi lejtőin, mintegy 12 700 ha területű erdőségek egy részét alkotják a brezovai erdők. A erdők völgyében
