A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-29 / 26. szám
JÓKAI-NAPOK 1973 \ Június 16-ón ünnepélyei keretek között nyitották meg Komáméban (Komáromban) a X. Jákai-napokat. Dr. Kocka István, az SZSZK Művelődésügyi minisztériumának előadója ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Jákai-napokat szlovákiai szempontból is az egyik legjelentősebb kulturális rendezvénynek tekinti. Sikere elsősorban azoknak a tevékenységétől függ, akik a társadalom intézményei által nyújtott segítséggel megvalósítják és egyre magasabb szintre emelik az amatőr művészeti mozgalmat, ezt a sok-sok áldozatot kívánó, ám gyakran igazi élményt nyújtó munkát. E többnapos szemle úgy teljesíti küldetését, hogy tartalmilag és formailag egyaránt hozzájárul a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra való neveléshez, erősíti Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek kölcsönös barátságát, eszmei-politikai egységét. A X. Jókai-napok gazdag programjának értékeléséhez következő számunkban még visszatérünk. TARTALMAS FESZTIVÁL VOLT Június 16-án és 17-én ragyogó időjárásban, kitűnő hangulatban zajlott le a XVIII. Országos Népművészeti Fesztivál 2eliezovcében (Zselizen). A fesztiválon vendégként megjelentek: Krocsányi Dezső, munkaügyi és népjóléti miniszter, Varga Ferenc, a Magyar Népköztársaság bratislavai konzulja, dr. Mihail Danko, az Ukrán Kulturális Szövetség vezető titkára, Ctibor Tahy, a Népművelési Intézet igazgatója, Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára, a járási és helyi politikai és társadalmi szervek képviselői. A műsor értékelésére a következő számunkban még visszatérünk, ma néhány képpel adunk ízelítőt a zselizi hangulatból. A BÉKE BIZTATÓ TÁVLATAI Az egész világ közvéleménye sohasem tapasztalt érdeklődéssel, nagy várakozással tekintett a csúcsok csúcsa, a Brezsnyev—Nixon találkozó elé. A világlapok kommentátorai egyöntetűen állapítják meg: a tavalyi és az idei szovjet—amerikai csúcstalálkozó viszonylag gyors egymásutánja arra enged következtetni, hogy mindkét részről az egészében kedvezően fejlődő kapcsolatok tartósítására, hosszú távú megalapozására törekszenek. Egy biztos: ha visszagondolunk a napokban összeülő európai biztonsági értekezletet közvetlenül megelőző három esztendő és különösen a tizenhárom hónappal ezelőtti moszkvai szovjetamerikai csúcstalálkozó óta eltelt időszak eseményeire, láthatjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a világ két vezető nagyhatalma közötti megértés máris több kérdésben az enyhüléshez vezető fontos lépcsőfoknak bizonyult. Számos, egyébként a békét érintő igen fontos részletkérdésben a realitásoknak megfelelő megegyezés született, úgyhogy a mostani tanácskozásokat a szakértők eleve munkaértekezletnek minősítik, s a résztvevők kölcsönösen arra törekednek, hogy eszmecseréik, aláírandó (s a lap megjelenésének időpontjában már aláírt) újabb egyezményeik hatékonyan elősegítik a mór biztatóan kibontakozott, széles körű együttműködés elmélyítését, az egyetemes világpolitikai enyhülést. A Szovjetunió és a szocialista országok globális békeoffenzívájának alapja az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és a gyakorlatban lendületesen megvalósított s jelenleg is döntően érvényesülő békeprogram, amely a szocialista közösség népeinek és az egész haladó emberiségnek egyöntetű támogatását élvezi. A szocialista országok egyeztetett tevékenysége a nemzetközi porondon, a békéért vívott küzdelemben elősegíti a feszültség további enyhülését. Leonyid Brezsnyev a mostani tárgyalásokon is következetesen képviselte és alkotóan szolgálta az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott alapelveket: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, a kölcsönösen előnyös együttműködés fokozását, az egyenlő biztonság elvi alapjáról kiindulva a lényegbevágó leszerelési intézkedések elősegítését, a földkerekség minden térségében és övezetében a tárgyalások szellemének érvényre jutását, a politikai rendezések és megoldások szorgalmazását, a világon még létező konfliktusok megszüntetését — az egyetemes világbékét, egy olyan tartós békét, amelynek áldásait nemcsak a ma élő, hanem az eljövendő nemzedékek is élvezni fogják. Az egész emberiség üdvözli a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony javulását, mivel ez a két nagyhatalom hordozza a felelősséget az egész emberiség békéjéért, a termonukleáris világháború elhárításáért. A további derűlátásra kétségtelenül az jogosít fel bennünket, hogy Nixon amerikai elnök külpolitikájában bizonyságot tett realista felfogásáról, a nemzetközi erőviszonyokat és az Egyesült Államok lehetőségeit, teendőit helyesen megítélő nézeteiről. Mint elnöki tisztébe való beiktatásakor mondotta: hiszi, hogy ez az évtized a béke évtizede lesz. Nem vitás, hogy — a koegzisztencía jegyében, a két társadalmi rendszer békés versengése keretében — döntő területeken egybeesnek a két ország érdekei. Nixon elnök, amikor a Fehér Házban üdvözölte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, beszédében Brezsnyevnek azt a nemrégiben tett kijelentését idézte, mely szerint „egészében talán elmondható, hogy bolygónk ma közelebb van a szilárd, tartós békéhez, mint eddig bármikor“. Ehhez járult hozzá a most lezajlott szovjetamerikai csúcstalálkozó is. — ta —
