A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-29 / 26. szám
A HÉT VENDEGE: Dr. MARTA POLÁKOVÁ a bratislava-kramárei Ladislav Dérer Kórház igazgatója • ön Szlovákia egyik legnagyobb és legkorszerűbb kórházának igazgatója. Milyen érzés jó családanyának és jó igazgatónak lenni, ilyen felelős beosztásban dolgozni? — Igen nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy engem bíztak meg a főváros legnagyobb kórházának vezetésével. Amikor kijelölésemről értesültem, még nem tudtam elképzelni, milyen nagy munka vár rám. Szerencsére huszonkét éves orvosi gyakorlat állt mögöttem, voltam üzemi orvos, szakorvos, dolgoztam mint kutató, azonkívül az egykori Egészségügyi Megbízotti Hivatalban is, úgyhogy a gyakorlatból is ismertem az egészségügyi szervező munkát. A szervező tevékenységhez többé-kevésbé véletlenül jutottam, amikor átmenetileg megbíztak a rendelőintézet ( igazgatójának helyettesítésével. Ebből az átmeneti beosztásból azután állandó beosztás lett, amit immár hét éve látok el. De még eddig egyetlen beosztásom sem volt olyan felelős és . szerteágazó, mint a mostani. összeegyeztetni a felelős beosztást, a hivatást az anyának és a feleségnek a kötelességeivel, anélkül, hogy a családi élet ezt megsínylené — ez volt a legnagyobb probléma, amikor elfoglaltam ezt a beosztást. Kinevezésem előtt összeült a „családi tanács“. A család tagjainak egyrészt tetszett, hogy milyen magas beosztásba kerül az anyu, másrészt tudatában voltak annak, hogy magukra kell vállalniuk bizonyos háztartási kötelességeket. Jómagam, mint a család életének szervezője, azt javasoltam, hogy a bevásárlást és a konyha körüli teendőket a család más tagjai veszik át. Ez a munkamegosztás eddig igen jól bevált, s lehetővé teszi a számomra, hogy ellássam a beosztásomat, ami nincs munkaidőhöz kötve, időben gyakorlatilag — korlátlan. # Hány egészségügyi körzet tartozik az intézethez, mennyi beteget gyógyítanak évente, illetve mennyien részesülnek megelőző kezelésben? Kórházunk és rendelőintézetünk szervezése olyan, hogy csak két egészségügyi körzet tartozik hozzá, ezzel szemben mi nyújtjuk az összes egészségügyi szolgáltatásokat — egész városi viszonylatban — a tanuló és dolgozó ifjúságnak. Minthogy intézetünk a legmagasabb (harmadik) kategóriába tartozik, kiterjedt képzett szakorvosi gárda dolgozik nálunk, az egész városra kiterjedő hatáskörrel. Intézetünk így megelőző orvosi szolgáltatásokat nyújt az egész város, a kerület, sőt egyes szakorvosi ágazatokban egész Szlovákia páciensei számára is. 1972-ben 19 osztályon 20 290 beteg részesült kórházi ápolásban. Akkora érdeklődés nyilvánul meg nálunk a kórházi felvétel iránt a hozzánk tartozó két egészségügyi körzeten kívül lakó páciensek részéről is, hogy a mi kórházunk a legzsúfoltabb egész Szlovákiában, de talán egész Csehszlovákiában is. A kórházi ágyak kihasználtsága 96,8 százalékos. A kórház rendelőintézetében 1972-ben 469 172 beteget vizsgáltunk meg és gyógyítottunk. A központi klinikai biokémiai osztályon több mint fél millió a vizsgálatok száma. A központi röntgenosztályon 115 409 felvételt készítettünk és 12 786 négyzetméter röntgenfilmet használtunk el. Ezeket az adatokat hallva, sokan jó humorérzékkel kórházunkat „egészséggyárnak“ szokták nevezni. Mi, egészségügyi dolgozók azonban nem a számszerű adatokat tartjuk fontosnak, hiszen minden szám mögött egy ember van, egy beteg ember, akinek egyéni gondoskodásra, a vele való egyéni foglalkozásra, jó szóra, egy-egy kedves mosolyra s főképp arra az érzésre van szüksége, hogy nemcsak egyike a sok ezer vizsgálatra jelentkező páciensnek, hanem külön eset. Ami a betegségek megelőzését illeti, ebben az évben szeretnénk elérni, hogy az összes vizsgálatok 20 százaléka preventív jellegű legyen. (Ez az arány eddig 15 százalék volt,) Ehhez azonban az kell, hogy a megelőző vizsgálatra behívottak meg is jelenjenek. Jobb megelőzni a betegségeket, mint gyógyítani. # Milyen mértékben használja fel az önök intézete az orvostudomány legújabb ismereteit az ember egészségének javára? A kórház műszaki ellátottságának és az ittvégzett munkának szakmai szintjét a már említett harmadik kategóriába sorolás szabja meg. Ennek felel meg a nyújtott szolgáltatások terjedelme is. Egyes osztályaink egészen különleges műszerekkel rendelkeznek. Megemlíteném itt az ún. művese-berendezéssel ellátott hemodialitikai osztályt (a művese, mint tudjuk, egy készülék, amely megtisztítja az akút vesebántalomban szenvedő beteg vérét a szervezetre káros mérgező anyagoktól — ez az eljárás a hemodialízis). Ennek az osztálynak a működéséhez kapcsolódik az a munka, amely a múlt évben az első sikeres veseátültetésben csúcsosodott ki. Itt van azután az idegsebészeti klinika sztereotaktikai osztálya, ahol műtéteket hajtanak végre a központi idegrendszer megbetegedése esetén — gyakorlatilag vértelen úton. Ezt az osztályunkat sok beteg keresi fel külföldről is. Kitűnően felszerelt anesztéziáié-reszusztizációs (felélesztéssel foglalkozó) osztállyal is rendelkezünk, amely már sok reménytelennek látszó beteg életét mentette meg. Kórházunknak igen nagy előnye, hogy itt, a közvetlen közelben működik az Orvosbionikai Kutatóintézet, amellyel együttműködve lerakjuk az orvosi vizsgálati adatok és információk automatikus feldolgozásának alapjait. Kórházunk egyes klinikáin lesznek a betáplálandó adatok, ezeket a bionikái intézet „adatbankja“ dolgozza fel használható információkká. # Mint tudjuk, Dél-Szlovákia sok magyar nemzetiségű páciensének nyújtanak orvosi ellátást. Hogyan értik meg magukat velük, és mik azok a leggyakoribb betegségek, amelyekkel a kórházhoz fordulnak? Jól megértjük őket, hiszen magam is beszélek magyarul s az egészségügyi személyzet jó néhány tagja úgyszintén. Ami a magyar lakosság betegségeit illeti, ez semmiben sem tér el a többi páciens betegségeitől. Hozzánk többnyire olyan egészségügyi szolgáltatások végett fordulnak, amelyeket a II. típushoz tartozó kórházak nem nyújtanak (pl. nem végeznek idegsebészeti műtéteket), vagy akik nálunk kórházi kivizsgálás alatt vannak a pontos diagnózis meghatározása céljából, akiknek szívsebészeti műtétet, hemodialízist stb. kell végrehajtani. # Milyen érzés, hogy nő létére ilyen nagy intézmény élén áll s zömmel férfikollektívát irányít? Milyen problémákkal találkozik kollégái, az egészségügyi dolgozók és a betegek között? A kérdés első részét helyre kell igazítanom. Intézetünkben a férfiak kisebbségben vannak. A személyzetnek mintegy 80 százalékát nők teszik ki. Sok fontos beosztásban dolgozik nő nálunk, többen osztályvezető főorvosok, nemzeti bizottsági képviselők (tanácstagok), különböző fontos politikai és közéleti tisztségeket töltenek be. Igen nagy probléma számukra, hogy össze tudják hangolni á hivatásukból, közéleti funkciójukból eredő kötelességeiket házastársi, családanyai kötelességeikkel. A legsúlyosabb probléma, hogy nehezen lehet nőket váltott műszakban dolgoztatni, éjjeli, vasárnap és ünnepnapi szolgálatra stb. beosztani. A legtöbb probléma a karácsonyi és egyéb családi jellegű ünnepekkel kapcsolatban merül fel, ezeket a kollektíva rendszerint úgy oldja meg, hogy ezeken a napokon a férfi kollégák vállalják a szolgálatot. Ami a saját személyemet illeti, azt hiszem, a kollektíva már megszokta, hogy nálunk nő irányítja a munkát. Igaz viszont, hogy olykor kénytelen vagyok „férfiasán“ viselkedni, amikor a feladatok maradéktalan teljesítéséről, a munkafegyelem megtartásáról van szó. Engedjék meg, hogy ezúton is köszönetét mondjak valamennyi munkatársamnak, akik a szükségleteknek megfelelően minden munkából kiveszik a részüket, azért, hogy megértették a CSKP XIV. kongresszusának egészségügypolitikai irányvonalát, hogy ezt elkötelezetten, teljes erőbedobással teljesítik, igyekezve még többet nyújtani. Hogy a kollektívának ez a törekvése sikerrel jár, számos kitüntetés bizonyítja. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: megkaptuk „A VIII. szakszervezeti kongresszus kollektívája“ kitüntetést, továbbá a Szlovák Vöröskereszt ezüst jelvényét az önkéntes véradó szolgálat példás megszervezéséért. Egyes munkatársaink állami és reszort-kitüntetések birtokosai, jelentős tudományos intézmények tagjai. Gondolom, az intézet minden feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy a jövőben is jelentős egészségügyi intézmény maradjon, magfis szinten, s viszonya még humánusabb legyen a hozzánk forduló páciensek iránt. Végezetül szeretnék kéréssel fordulni a betegek hozzátartozóihoz: ne járjanak beteglátogatásra az erre kijelölt napokon és időpontokon kívül, ne próbálkozzanak máskor bejutni a kórház fekvőbeteg-osztályaira. Ezzel csak kért okoznak szeretteiknek, akiknek a gyógyeljárás során nyugalomra van szükségük, be kell tartaniuk a házirendet. Az sem tesz jót nekik, ha feleslegesen különböző ételeket és szükségtelen holmikat visznek be hozzájuk, amikkel aztán teli vannak a betegszobák. És még egy kérés a nálunk kezelt páciensek hozzátartozóihoz: lépjenek az önkéntes véradók sorába, hogy szintén segítsenek szeretteik és felebarátaik meggyógyításában. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. —Postafiók: C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedicla tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p. Koäice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
