A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-22 / 25. szám

Korea a hagyomány szerint öt­ezer éves múltra tekint visz­­sza. Időszámításunk kezdetén . rabszolgatartó, illetve kora­feudális jellegű államok áll­tak fenn területén, s ezeket a VII. században egységes feudális ál­lammá kovácsolták. A X. század ele­jén alakult ki Korjo (a „Korea“ el­nevezés a portugáloktól származik a X—XIII. században a félszigeten uralkodó dinasztia neve után). Az ország a XIII. században mongol uralom, a következő század végétől a kínai Li-dinasztia uralma alá ke­rült, majd 1637-től 1904-ig a mand­zsu császárok Kínájának hűbérese lett. Az 1894—95-i japán-kínai hábo­rú következményeképpen Koreát Ja­pán 1905-ben védnökségnek nyilvá­nította, 1910-ben pedig bekebelezte. A japán imperializmusnak a má­sodik világháborúban elszenvedett veresége után, a jaltai értekezlet ha­tározata alapján, Koreának a 38. szé­lességi foktól északra fekvő területei ideiglenesen szovjet, a délre fekvők amerikai megszállás alá kerültek. Ezzel Korea két államra szakadt; az 1950 júniusában kitört koreai hábo­rút lezáró, 1953 júliusában aláírt fegyverszüneti egyezmény ismét a 38. szélességi fokot tűzte ki az or­szág két része közötti demarkációs vonalként. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság, mely a Koreai-félsziget északi részén terül el, északnyugatról Kínával határos, északkeletről rövid szakaszon a Szovjetunióval. Nyugat felől a Sárga-tenger, keleten a Ja­pán-tenger határolja. Dél-Koreától az 1953-ban létrehozott fegyverszü­neti vonal választja el. Területe 127 158 km2, tehát nangyjából akkora, mint Csehszlovákia. Lakossága kö­rülbelül 13 millió fő. A lakosságnak 99 százaléka koreai, a többi főleg kínai. Kínában, Japánban és a Szov­jetunióban összesen mintegy 2 mil­lió koreai él; Dél-Korea lakossága 32 millió. A koreai nép a félszigetet már a történelem előtti korban ott élt tör­zsek fokozatos egyesítésével alakult ki. Eredetileg valószínűleg a mongol faj tunguz ágához tartozik; talán csak délen keveredett a távoli múlt­ban maláj bevándorlókkal. A ko­reaiak, saját nyelvükön csőszének, nyelve a tunguz-mandzsu nyelvcsa­láddal áll a legközelebbi rokonság­ban. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság a második világháború után a szocialista fejlődés útjára lépett. Földreformot hajtottak végre. A fő­leg japán kézben levő üzemeket, erő­műveket, bankokat stb. államosítot­ták. Megindult a tervgazdálkodás. A fejlődést megszakította az 1950 nya­rán bekövetkezett fegyveres agresz­­szió. Elpusztult mintegy 600 000 lakó­ház, az ipari létesítmények mintegy 70 százaléka, a vasúti teherkocsik 65 százaléka, a személyvagonok 90 százaléka, az állatállomány jelentős része. 1953-ban az ipari termelés a háború előttinek a felét sem tette ki. Az 1954—56 közötti hároméves terv­időszakban gyors ütemben megindult az újjáépítés a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a szocialista álla­mok jelentős segítségével. A KNDK ma már a szocializmus építésében nagy eredményeket elért, gyorsan fejlődő ipari-agrárállam. Az ipari üzemeket államosították, a me­zőgazdaság szocialista átalakulása is befejeződött. Korea 1945-ig Japán nyersanyag­­bázisa volt. Ennek megfelelően je­lentős bányászat és számottevő ipar fejlődött ki, főleg északon, ahol gaz­dag feketeszén (antracit), barnaszén és vasérc lelőhelyek vannak, s olcsó vízi energiát állítanak elő. Jelentős színesérc-bányászata is. Feldolgozó iparában a vas és acél gyártása a legfejlettebb. A gyáripar fontosabb ágai a gép-, mozdony- és hajógyár­tás, a vegyipar, cementipar, textil- és papíripar, továbbá az élelmiszer­­ipar különböző ágazatai. Az ország területének 18 százalé­kán folyik mezőgazdasági termelés. A fontosabb növényi termékek a rizs, kukorica, búza, köles, szójabab, bur­gonya, batáta, árpa, zab, cukorrépa, dohány, len, kender, komló, olajos­magvak, gyógynövények, továbbá zöldség és gyümölcs. Az állattenyésztés másodlagos je­lentőségű, de az utóbbi években fej­lődőben van. Főbb tenyésztett álla­tok a szarvasmarha, sertés, juh és kecske. A selyemhernyó-tenyésztés fejlett ágazat. Ugyancsak jelentős a part menti vizeken a halászat. Kulturális vonatkozásban óriási a fejlődés. Az írástudatlanság teljesen megszűnt, 1967-től kezdve kötelező és ingyenes a kilencosztályos iskolai oktatás. A 37 felsőoktatási intézetben kereken negyedmillió diák tanul. A KNDK egyik fő feladatának Ko­rea békés újraegyesítését tekinti. Az utóbbi időben magas szintű tárgyalá­sok folytak a két országrész kormá­nyai között az ország újraegyesítésé­ről s megegyezés született a háború által szétszakított családok egyesíté­sére nézve. Az ország egyesítésének legfontosabb feltétele a Dél-Koreát megszállva tartó amerikai csapatok kivonása. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot 1948. szeptember 8-án ki­áltották ki, de az alkotmány ki­mondja, hogy a főváros továbbra is Szöul és csak ideiglenesen Pjöng­jang (Phenjan). Phjöngjang, a KNDK ideiglenes fővárosa a Sárga-tengerbe Tedong folyó torkolatától 89 kilométerre fek­szik. A legutóbbi népszámláláskor 1 160 000 lakosa volt, az elővárosok­kal együtt. Korea legrégibb városai közé tar­tozik. Egy mai külvárosa helyén a IV. század elején épült fel a Phjöng­­jang-erőd. 427-től 668-ig a korai ko­reai állam székhelye volt. Fontos kül- és belkereskedelmi centrum és jelentős katonai bázis maradt azután is, hogy elvesztette a fővárosi ran­got. 1899-ben megnyitották a külföl­di kereskedők előtt. Jelentős törté­nelmi múltja ellenére századunk ele­jéig vidékies jellegű kisváros maradt, s csupán az elmúlt fél évszázadban, amikor az ipari fejlődés nagyobb lendületet vett, indult gyors fejlő­désnek. 1945 augusztusában, miután a szov­jet hadsereg felszabadította, Észak- Korea politikai, gazdasági ás kultu­rális központja lett. Phjöngjangban összpontosul a köz­társaság ipari termelésének egyne­gyede. A város egy szénmedence központjában fekszik, s ez megköny­­nyiti több mint száz üzemének ener­giaellátását. Phjöngjangban számos gépgyár, textilipari, építőanyag- és élelmiszeripari üzem működik. A koreai háború idején az ameri­kaiak csaknem teljesen lerombolták. 1953 júliusában, közvetlenül a fegy­verszüneti egyezmény megkötése után, bizottságot hoztak létre az új­jáépítés irányítására. Azóta — a la­kosság tevékeny közreműködésével — rengeteg lakóház, iskola, kórház, .óvoda, bölcsőde stb. épült. A régi, keskeny, sáros kis utcák helyét szé­les, asítaltozott sugárutak, terek fog­lalják el. Az építkezésben előszere­tettel alkalmazzák a előre gyártott elemeket. Korszerű hét-nyolcemele­­tes házak épülnek, évente mintegy 670 000 m2 lakóterületet adnak át. 1960-ban elkészült a Nagy Színház összesen 28 000 m2 területen! Néző­terén 2300-an foglalhatnak helyet. A színpadon és a nézőtéren kívül további 250 terem és egyéb helyiség áll a színészek és a közönség rendel­kezésére. A keleti városrészben épült stadion 70 000 nézőt fogad be. Fennmaradt a régi korokból is jó néhány építészeti emlék. így többek között az Ilmilde-pavilon, amely ere­detileg az erőd egy bástyája volt, s amelyet a háború után régi formá­jában építettek újjá. Ugyancsak re­konstruálták az erőd keleti kapuját KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁ

Next

/
Thumbnails
Contents