A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-22 / 25. szám

MíRÍSZSÍG

A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE

SZOVJET FILM • RENDEZTE: GEORGIJ JUNGVALDHILKEVICS • FŐSZEREPLŐK; NYIKOLAJ OLJANYIN, VLAGYIMIR GULJEV, VALENTINA GRISOKINOVA

UKRAJNA festőién szép vidékén, Vinnyice közelében, 1942-ben, a fasiszta megszállók hatalmas föld alatti erődítményt építettek. A vasbeton létesítményt nagy titokban, német alapossággal és pontossággal építették. A több mint negyvenezer orosz hadifogoly és túsz éjjel-nappal robotolt; azt azonban senki sem sejtette, hogy Hitler keleti főhadiszállását, a „Wehrwolfot“ építik. A föld alatti erődítményt a megszállók úgy építették, mintha azzal számoltak volna, hogy örök időkre onnan irányítják majd az orosz nép elleni akcióikat.

Tervük azonban dugába dőlt. Egy év múlva, 1943-ban, a lelkesen és hősiesen küzdő Vörös Hadsereg az erődítményből kifüstölte a megszállókat. Hitler keleti főhadiszállását elfoglalták, felrobbantották, a földdel tették egyenlővé.

KLIMENKO ALEZREDES a fasiszták fogságába került. A koncentrációs táborban barátaival, Belousszal és Szásával elhatározták, hogy megszöknek. Hosszú hetekig tartó alapos megfigyelések után kidolgozták tervüket. Ködös, borús éjszakán indultak. A nácik — noha nagyon elővigyázatosak voltak — felfedezték szökésüket. Különleges kiképzésben részesült osztagok vérebekkel indultak üldözésükre. A sűrű ködben és a feneketlen mocsárral övezett vidéken az üldözők elvesztették a menekülők nyomát. Vaktában lövöldözni kezdtek, és egy eltévedt golyó kioltotta Szása életét.

Klimenko és Belousz megmenekültek. Kimerülve, egészségileg megtörve, a sok szenvedéstől és megpróbáltatástól teli izgalmas út után abba a városba érkeztek, ahol Szása húga, Nonna élt. Megérkezésük után azonnal felkeresték a lányt. Nonna nagyon tartózkodóan viselkedett. Attól tartott, hogy náci provokatőrökkel került össze. Óvatos, nagyon elővigyázatos volt. Később, amikor meggyőződött, hogy a szökevények valóban fivérének, Szásának barátai, megígérte, hogy nemcsak segíti őket, de ő maga is részt vesz a náci megszállók elleni harcban.

Nagyon óvatosaknak kell lennünk! — tanácsolta a lány. — A megszállók nyitott szemmel, füllel járnak, s amit nem ők látnak vagy hallanak meg, azt besúgóik árulják el. A Gestapónak parancsnoksága van itt, és mindent elkövetnek, hogy az embereket megfélemlítsék. Anna Szergejevnát, aki a tiszti kaszinóban mint pincérnő dolgozott, szintén kivégezték.

— Miért végezték ki Szergejevnát? — kérdezte Klimenko.

— Valaki beárulta. A berúgott német tisztek beszélgetéseit figyelte. Engem is megkért, hogy azonnal mondjak el neki mindent, amit a tisztek között hallok. Minden, még a legjelentéktelenebb dolog is érdekelte.

— Biztos, hogy a partizánokkal volt kapcsolatban? — szakította félbe a lányt Belousz.

— Azt nem tudom, de valószínű. A halálos ítéletet falragaszokon közölték a lakossággal, azokon vádként az állt. Hogy mi volt, hogyan volt, azt biztosan senki sem tudja. A német tisztek sem beszéltek róla.

*

— Kire gyanakszanak, ki árulta be? Nem gyanakszanak az emberek valakire? — kérdezte Belousz.

— Mindenki hallgatott, senki sem beszélt róla. Én Voszaklokra gyanakszom, aki állandóan a náci tisztek körében forgolódik, éjszakai lokálokba, mulatni is jár velük.

— Ki az a Voszaklik? Hol dolgozik? — kérdezték majdnem egyszerre.

— A vasúti állomás egyik részlegének a főnöke. Szerintem nagyon veszélyes fickó...!

NONNA RÖVID IDŐ ALATT bebizonyította, hogy ügyes, megbízható lány. Érdekes szolgálatokat tett. Sikerült azt is elintéznie, hogy Klimenkót és Belouszt a tiszti kaszinóban alkalmazzák, és ügyes trükkel hamis igazolványokat is szerzett a szökevényeknek.

— A legrövidebb időn belül összeköttetésbe kell lépnünk a partizánokkal! Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kezekkel elvtársaink önfeláldozó harcát. Most minden fegyverforgatóra szükség van. Mi is harcolni akarunk! — mondotta Belousz Nonnának.

A lány mindent megkísérelt, de-sikertelenül. A partizánokkal nem tudott kapcsolatot teremteni.

— Ha másképpen nem lehet, magunk dolgozunk, megkezdjük harcunkat! — jelentette be az egyik nap Klimenko.

— Mi az elképzelésed? — érdeklődött Nonna.

— Makedón Szevasztyanov álnéven egy kis boltot nyitok. Ott lesz az ellenállási mozgalmunk főhadiszállása. A bolt a legalkalmasabb hely a kapcsolatok megteremtésére, bővítésére. Bízzátok csak rám ...!

KLIMENKO MEGLEPETÉSSZERÜ AKCIÓI nagy zűrzavart keltettek. Fontos hadianyagot és felszereléseket szállító vonatokat repítettek a levegőbe; az árulókkal pedig könyörtelenül leszámoltak. Kitűnően, nyomtalanul dolgoztak. A náci parancsnokságon azt hitték, hogy a közeli erdőben bujdosó partizánok akcióiról van szó, ezért a város peremén megerősítették az őrséget, és az erdő körüli járőrszolgálatot is megkétszerezték. Ezzel az intézkedésükkel azonban semmit sem értek el.

Az egyik veszélyes vállalkozásnál Belousz életét vesztette. Halála nyomra vezette a fasisztákat. Az ügy felgöngyölítésével a hadsereg kémelhárítóit bízták meg. A legügyesebb és legravaszabb őrnagyot korlátlan hatalommal küldték a városba.

A ravasz, nagy tapasztalatokkal rendelkező kémelhárító őrnagy azonnal munkához látott.

— Ez a csinos pincémé nagyon kedves, szívesen elbeszélget a tisztekkel — állapította meg. — A munkát nála kezdem... Az az érzésem, hogy sikerül lépre csalnom. Még ma találkát beszélek meg vele — határozta el az őrnagy.

AZ ŐRNAGY UDVAROLNI kezdett Nonnának. A lány ugyan nagyon óvatos volt, de mivel azt hitte, hogy a partizánok végre német egyenruhába öltöztetve küldtek összekötőt, hogy felvehessék a városban dolgozó csoporttal a kapcsolatot, ezért ráállt a találkára.

— A náci megszállók egyenruhája sokszor szükséges — mondotta titokzatosan az őrnagy Nonnának. — Van úgy, hogy másképpen nem lehet az ellenség közelébe férkőzni. Ezt önnek is tudomásul kell vennie, önben megbízok. .. Találkoznunk kell, beszélnünk kell...!

— És mi történik akkor, ha én most azonnal feljelentem ...? — kérdezte szemrebbenés nélkül Nonna.

— Arra nem kerülhet sor, mert hárman is

minden lépését figyelik. A társaim itt vannak a közelben! Egy gyanús mozdulat — és agyonlövik ... A jegyzőkönyvben veszélyes partizánnak „könyveljük el“, majd azt mondjuk, hogy szökést kísérelt meg ... (Folytatjuk)