A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-08 / 23. szám
Igó Aladár munka közben r Jól sikerült konferencia A komárnói (komáromi) járás CSEMADOK- szervezetei rangot és elismerést szereztek már a múltban is és az 1973. május 12-én megrendezett sikeres járási konferencián újra számot adtak az elmúlt időszak szép eredményeiről. A konferencia tartalmas beszámolóját dr. Pecena György, a CSEMADOK járási bizottságának elnöke olvasta fel (kidolgozta Szabados Péter járási titkár), melynek alapján a küldöttek és vendégek áttekintést nyertek a járás területén működő CSEMADOK-szervezetek tevékenységéről, valamint arról, hogy, a járási titkárság és a járási bizottság jó irányító és szervező munkájának eredményei nem maradtak el. Az irodalmi színpadok tevékenységét illetően ugyancsak eredményekben gazdag időszakról adhatunk hírt. Például 1972-ben az irodalmi színpadok járási versenyén a búcsi Lant Irodalmi Színpad ért el szép sikereket és az idei Jókainapok seregszemléjére is meghívást kapott. Ugyanakkor a járásban működő minden irodalmi színpadról elmondhatjuk, hogy színvonalas munkát végez és több közülük külföldi viszonylatban is megállja a helyét. Az esztrádcsoportok nyolc előadást tartottak és 84 esetben mutatkoztak be a különböző rangos évfordulók alkalmával. A táncmozgalom területén is bizonyos fellendülés tapasztalható, 9 tánccsoport 26 alkalommal lépett fel. Sajnos ezen a területen akad még probléma is, ami a szakmai képzést, valamint a tánccsoportok szakmai színvonalát és mennyi- , ségét illeti. Az énekkari mozgalom terén azonban kimagaslóak az eredmények. A járás 11 rendszeresen működő énekkart és 7 éneklő csoportot tart nyilván. A könyvárusítással egybekötött író-olvasó találkozók is sikeresen folytak. Ezen a vonalon azonban akad még tennivaló bőven. Ugyanez vonatkozik a népművelési előadások mennyiségére és minőségére is. A szervezeti élet fontos része a tagtoborzás, a CSEMADOK számbeli megerősítése. A komáromi járásban az elmúlt választási időszakban 835- tel emelkedett a tagok száma. Azonban némi visszaesés tapasztalható az új tagkönyvcsere lebonyolítása után. A CSEMADOK-tagok száma 6111 a járásban Sorolhatnánk még a járás CSEMADOK-szervezetei jó munkájának eredményeit, de elég ha egy mondatban összegezve megjegyezzük, hogy tartalmas munkát végeztek. A vitában felszólalók: Hustyán József, Dobossi József, Székely Aladár, Nagy Mihály, Kulcsár Vince, Sabla Imre, Czékus Dezső, Izsák Lajos és mások beszámoltak a helyi szervezetek sikereiről és problémáiról. Lövinger László, a komáromi színjátszó együttes rendezője felszólalásában többek között a kiadott színdarabok jegyzékét, ill. a jegyzékben feltüntetett színdarabokat bírálta, ugyanis java részüket csak hivatásos színtársulatok képesek tökéletesen színre vinni. Hibának tartja, hogy kevesebb szereplőt igénylő, egyfelvonásos darabokat, vígjátékokat nem adnak ki az illetékes intézmények. Kritikájával több felszólaló egyetértett. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke meleg szavakkal köszöntötte a konferenciát. Tartalmas beszédében egyebek között megvilá- ' gította és összegezte a felszólalók vitás kérdéseit. Ígéretet tett arra, hogy a Népművelési Intézettel és a LITA-val közösen a CSEMADOK Központi Bizottsága keresni fogja a megfelelő színdarabok kiadásának lehetőségeit. Majd kérte a küldötteket, hogy tolmácsolják a CSEMADOK Központi Bizottságának köszönetét és üdvözletét a járás minden CSEMADOK-tagjának az eddigi jó munkáért. Szabó Imre, a komáromi járási pártbizottság titkára nagyra értékelte a CSEMADOK eddigi tevékenységét, mint mondotta: „A CSEMADOK munkájának nagy jelentősége abban rejlik, hogy a párt jelentékeny segítőtársa, mert kulturális munkájával nagyban hozzájárul a szocialista ember formálásához.. Streko elvtárs, a Matica Slpvenská járási elnöke ugyancsak meleg szavakkal üdvözölte a konferenciát és a CSEMADOK, valamint a Ma- . tica Slovenská szervezeteinek közös céljairól és munkájáról beszélt. Végezetül a küldöttek határozatot fogadtak el, amely kitűzi az elkövetkező időszak feladatait. A CSEMADOK komáromi járási bizottságának elnökévé ismét dr. Pecena Györgyöt, titkárává Szabados Pétert választotta meg a konferencia. A több mint 100 küldött elégedetten távozott a jól sikerült konferenciáról. TKI VÉSŐ ÉS ECSET Gömör dombjai között, Chanava (Hanva) községben, Tompa Mihály falujában él Igó Aladár, a 42 éves szobrász-festő. Már négyéves korában „saraskodott,,: állatfigurákat gyúrt nedves anyagból. Elemista korában fazekasnak készült. A háború alatt a polgári iskolában Andrási Tibor osztálytársa volt, aki ma már elismert, neves festőművész. Egyik tanára felfigyelt Igó rajzkészségére, tanácsaival segítette. A háború utáni években nem tanulhatott tovább, 13 éves korában az eke szarvát fogta, .szecskát vágott, kévét kötött. A rajzolgatást azonban nem hagyta abba. Csehországban, mint katona próbálkozott először gipszmintázással. Felettesei megbízták, készítsen egy szobrot, mely a laktanya udvarát díszítené, és Igó Aladár elkészítette Zsizska kétméteres szobrát, noha nem is sejtette még akkor, ki az, akit megmintázott. A laktanya kultúrtermében is az ő műveit helyezték el: olaj portrékat, Fuéík és egy partizán szobrát... Hívták a Ceskoslovensky voják szerkesztőségébe grafikusnak, de nem akarta otthagyni régi bajtársait. Külföldi küldöttségeknek is csinált szobrokat, emlékbe. Leszerelése után folytatta a megerőltető mezei munkát, édesapja oldalán. Akkor kezdett szabad idejében fafaragással is foglalkozni. Teltek az évek, elszigetelten élt, nem volt alkalma rá, hogy hozzáértő szakembernek megmutassa rajzait, faszobrait. Gyötrődve, vívódva maga jött rá lassanként a szoborkészítés titkaira. Szobrai egyre szebbek, tökéletesebbek lettek. Kitapasztalta: a fűzfának az a hátránya, hogy túlságosan eres, a hársfa a legjobb alapanyag, de azt ritkán kapott az erdészettől. Fába faragta rokonai arcvonásait. Az anatómia titkaival orvosi szakkönyvekből ismerkedett meg. A fán kívül agyagból is készít szobrokat, de az ecsete sem pihen. Nappal az efsz telepén szorgoskodik, este pedig otthon kézbe veszi a fakalapácsot, s ráilleszti a vésőt a félig kész szoborra. Vasárnapjait is gyakran tölti szűk kamrájában, ahol szinte mozdulni sem lehet a kisebb-nagyobb szobrok, bekeretezett és keret nélküli képek tömegétől. Lakása is valóságos képzőművészeti raktár. Néhány évvel ezelőtt végre megtört a jég: felfedezték a félreeső faluban élő őstehetséget. A járási székhely kultúrmunkásai előbb a lakhelyén, majd később Rimavská Sobotán (Rimaszombatban) kiállítást rendeztek Igó Aladár műveiből. A rendezvények szép sikere új erőt adott neki a további munkához. A Gömöri Múzeum vezetői is felfigyeltek tehetségről tanúskodó alkotásaira s úgy döntöttek, hogy a közeljövőben létesülő állandó járási galériában elhelyezik néhány alkotását. A Duna menti Múzeum igazgatósága is tud róla, s nyilvántartja a kiállításra javasolt őstehetségek listáján, örvendetes tények ezek, ám mindez még kevés. Igó Aladárnak jó szakkönyvekre lenne szüksége, s hivatásos művészekkel, szakemberekkel szívesen beszélgetne problémáiról. Hasznára válna, ha kevésbé megerőltető munkát végezhetne. Még sok esélye van, hiszen legszebb férfikorát éli. Igó Aladár jelenleg új házat épít idős édesapjával. Ha átköltöznek az új fedél alá, a régi házban állandó Igó-kiállítást lehetne nyitni. A hazai és külföldi érdeklődők, turisták, akik elég sűrűn útba ejtik „a palóc fafaragó“ portáját, jobban áttekinthetnék műveit. S ezen túlmenően, a járás kulturális életének is jelentős színfoltja lenne a hanvai Igó-múzeum. ÁDÁM ZSOLT A szerző felvételei A palóc fafaragó tornácát fából faragott oroszlán őrzi MINŐSÍTÉSI HANGVERSENY A CSEMADOK áiranyi (zsérei) helyi szervezetének vegyeskara 1973. április 29-én este hangversenyt rendezett. Az énekkar vezetősége bíráló bizottságot hívott meg Schleicher László tanár elnöklésével, hogy a hangverseny alapján az énekkart a központi bíráló bizottság a Koszorúpályázat feltételeinek megfelelően minősítse. A lelkes zsérei közönség már jóval a hangverseny megkezdése előtt elfoglalta helyét a kultúrházban, és nagy figyelemmel kísérte az énekkar pro-Az ezüstkoszorús vegyeskar dukcióját. A kórusművek előadására jellemző volt a szép tiszta intonáció, a kulturált énekmód, az indokolt dinamika, és még egy nagyon szimpatikus vonás — a közös éneklésben való öröm. A zsérei énekkar tagjai, mint ismeretes, minden esetben népviseletben lépnek fel, ezzel saját bevallásuk szerint azt a célt szolgálják, hogy külső jegyekben is kifejezzék: a népdalok éltetői és terjesztői kívánnak lenni. Az énekkar karnagya, Simek Viktor rendkívül lelkesen vezeti a vegyeskart, amelynek tagjai zömmel munkások és diákok. Ezen az estén a jelenlevőknek még egy meglepetésben volt részük. Végighallgathatták a meghirdetett népdalversenyt, amelyen az előadók két kategóriában versenyeztek. A versenyzők eredeti magyar népdalokat adtak elő, Zsére és környékének népdalkincséből. A műsor csemegéje volt Bencz Lőrincné és Vanyó Gergely előadása, akik eddig alig ismert népdalokat eredeti zsérei tájszólással énekeltek. A zsűrinek nehéz feladata volt a sok szép teljesítmény közül kiválasztani a legjobbat, végülis a legtöbb pontszámot az első kategóriában Hacskó Teréz, a második kategóriában Manyúch Ilona érte el. A hangverseny végén Gál László, a zsérei hnb elnöke beszédében nagyra értékelte az énekkar eddigi tevékenységét. Az énekkar és a közönség közös éneklésével ért véget ez a szép est. A központi bíráló bizottság határozata alapján a CSEMADOK zsérei helyi szervezetének vegyeskara az „Ezüst koszorú“ minősítést érte el. Hritzné Krausz Júlia 10 hét
