A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-01 / 22. szám

Légifelvétel a fővárosról, El-Ku­­waitról A KÖZEL -KELET ALADIN LAMPAJA Kiterjedt, hullámos, napégette si­vatag. Csakhogy a világ leggazda­gabb sivataga. Az országban nem ismerik a vámot és a jövedelmi adót, és ingyen lehet telefonálni. Ingyenes az oktatás, a gyerekek iskolai élelmezése, és minden isko­lás gyermek évente két öltözet ru­hát kap ingyen. Nincs csatornázás, tűzoltó főcsapok, ezzel szemben naponta 120 millió liter ivóvizet nyernek a tengerből desztillálás útján. A legnagyobb probléma nem megkeresni, hanem elkölteni a pénzt. Ez Kuwait — a Perzsa-öböl leg­gazdagabb olajemirátusa. Néhány évtizeddel ezelőtt arab kereske­dőknek, halászoknak és nomád pásztoroknak ez a kis települése kőfalakkal védekezett a sivatag vad beduinjainak támadásaival szemben. Ma Kuwait biztonságos és progresszív, s noha területe tizedrészét sem teszi ki Csehszlo­vákiának, a hatodik legnagyobb olajtermelő ország a ' világon s rendkívüli példája annak, ho­gyan lehet a pénz erejével átala­kítani a népet. „Ha nem lenne ez a nagyszerű természeti kincs — mondotta Ab­dullah al-Dzsaber sejk, az emír személyi tanácsadója —, még min­dig gyöngyhalászok lennénk.“ Szakemberek Kuwait felkutatott olajkészleteit mintegy 10 milliárd tonnára becsülik — ami a világ olajkészletének több mint 15 szá­zaléka. A nemzeti jövedelem a múlt évben meghaladta az egy­­milliárd dollárt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem Kuwaitban a legmagasabb a világon: kb. 3500 dollár. Hogyan lehet ekkora össze­get elkölteni? Mit csinál a kis Ku­wait — melynek lakossága mind­össze fél millió — ezzel a tömén­telen pénzzel? A fejlődés adja meg erre a vá­laszt. Ott, ahol húsz évvel ezelőtt az akkori kis keleti városkát körül­vevő kőfal húzódott, ma négy for­galmi sávos modern sugárút halad. A város európai és arab építészeti elemeket összeötvöző korszerű épületek vonzó urbanisztikai együttese. Színes neonreklámok, szétszórt virágokra emlékeztető érdekes arab feliratok, kivilágított utcák, tévéantennák erdeje a lapos háztetőkön, a központi park üde zöldje, mozik, bankok, mecsetek, iskolák, egyetem, kórházak — mindez ott, ahol nemrég még siva­tag volt s beduinok sovány bir­káikkal s néhány tevéjükkel... Kuwait állami költségvetése be­vételeinek 93 százaléka az olaj­jövedelemből származik. Az olaj­­termelés rohamosan fejlődik. A ki­termelt olaj egy részét hazai olaj­­finomítókban dolgozzák fel. A föld­gáztermelés ugyancsak jelentős. További iparágak a marónátron és sósavgyártás, a tégla-, cement- és bútoripar. Újabban egy alumí­niumöntöde és egy autó-összesze­relő üzem is működik. Egyéb ipara azonban még csak gyermekcipők­ben jár. Csaknem valamennyi fo­gyasztási cikket úgy kell behozni — a kikötői daruktól (ezeket Ma­gyarország szállítja) a fogpasztáig. A behozott árucikkek közül a legnagyobb tételt a gépkocsik te­szik ki; 13 millió kuwaiti dinárért hoznak be évente gépkocsikat, ez az import 6 százaléka. Az egy főre eső import értékét tekintve több mint ezer dollárral Kuwait tartja magasan a világelsőséget. Mindezt megrendelheti magának a hatal­mas olajjövedelmekből, s még arra is marad, hogy a többi arab orszá­got: Libanont, Irakot, Egyiptomot, Jordániát, Tunéziát, Algériát, Szu­dánt, Jement, Marokkót segélyek­kel támogassa. A saját nyersanyagok hiányán kívül az iparfejlesztés legnagyobb akadálya a vízhiány. A módszerek, ahogy az ország még tizenöt évvel ezelőtt is vízhez jutott, ma már elképzelhetetlenek. Irakból, a Tig­ris és az Eufrátesz deltavidékéről tevekaravánok és arab vitorlások, dhauk szállították tömlőkben és hordókban Kuwaitba az ivóvizet. Saját vízforrás alig van, a behoza­tal nem kielégítő és költséges, azonkívül függőséget jelent. Az egyetlen megoldás tehát a tenger­víz desztillálása és ihatóvá tétele. Már több tengervíz-lepárló*1 víz­müvet létesítettek s továbbiak épí­tése folyik. Jelenleg hatalmas víz­tornyokat is építenek, s ezeknél csehszlovák szakemberek segítsé­gét is igénybe veszik. A Perzsa-öböl gazdag halakban és tengeri rákokban. így aztán a halászat volt a kuwaitiak fő meg­élhetési forrása abban az időben, amikor még nem tudtak az ország olajkincséről. Amikor azonban a Perzsa-öböl vizét halászbárkák helyett hatalmas tartályhajók kezdték szántani, csakhamar meg­feledkeztek a halakról. Kinek lett volna kedve húzni a hálót, amikor jókora részesedést kapott az olaj­jövedelemből. Csak kevés halász folytatta tovább az ősi mesterséget és járt ki a tengerre kifogni a „srimpszet“ — tengeri kagylót, ezt az egész világon keresett ínyenc­falatot. A műveltség növekedésé­vel emelkedik a kuwaiti gazdaság irányításának szintje is. A halászat ismét jelentős helyet kap az ország gazdasági életében: az utolsó években már négy nagyobb halá­szati társaság alakult. Flottájuk 120 korszerű hajóegységből áll, s ezek némelyike Ausztrália és Madagaszkár közelében operál. A halfeldolgozás még egyelőre elég primitív módon történik, de az állami terv a következő ötéves tervidőszak folyamán raktárak, hűtőházak és hajóépítő műhelyek létesítését irányozza elő, amivel a halászatot is modern alapokra helyezik. Az állami terv egyre nagyobb jelentőségre tesz szert Kuwaitban és valamennyi progresszív erő tá­mogatja. Ennek ellenére az egész államrendszer s így a gazdaság is lényegében kapitalista irányzatú, és számos problémába ütközik. Fahed el-Szálem, a főváros egyik ke­reskedelmi főútvonala A társadalom szédítő ütemű át­alakulási folyamatából még nem lehetett kiküszöbölni a Nyugat monopoltőkés gazdasági rendsze­réhez való sok évtizedes kötöttsé­get, ami az egyoldalúan kifejlődött gazdasági és szociális szerkezetben nyilvánul meg. Az olajtermelésből származó jövedelem nagy részét amerikai, angol, japán és spanyol monopóliumok kiviszik az ország­ból. A Kuwaitban maradó jövedel­met sem osztják el egészen igaz­ságosan. Míg a legtöbb régi ku-1 Néhány évtizede még ilyen halász­bárkákkal volt tele a kikötő ... ... ma hatalmas óceánjárók szállít­ják a világ minden tájáról az élel­miszert és az iparcikkeket Kuwaitba

Next

/
Thumbnails
Contents