A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-01 / 22. szám
Szárba szökött, szirmait bontogatja Lovicsek Béla legújabb színműve: a Tűzvirág a kassai Thália Színpadon. Április óta folynak már a darab június 14-ére kitűzött bemutatójának próbái, a színpadon azóta szinte naponta megelevenednek 1944 őszének forró légkörű napjai, egy határmenti falu puskaporos hangulata. Próbáról próbára betoppan hát Kalocsai doktor házába a község körorvosának egykori szerelme, a csinos és vakmerő Kató. De valamikori érzelmeik újbóli és nyílt föllángolása talán egy pillanatig sem tarthat, mert ez könnyűszerrel elárulná vagy meggátolná a fasisztákkal szembeszegülő ellenállási mozgalomban vállalt közös feladatuk sikerét. A szemrevaló, új cselédlányként jelentkező Kató így — egy német őrnagy és egy magyar alezredes jelenléte ellenére — úgyszólván a németek szigorú „átfésülő akcióját“ meggátló robbantási partizán-merénylet előkészítésének főhadiszállásává teszi a körorvos házát. A szenvedély, az indulat, a bátorság és a vakmerőséggel határos kockázat mezsgyéin gördül a lendületes cselekmény — tisztán, közvetlenül, egyszerűen. Lovicsek Béla színművének rendezője Beke Sándor, a kulcsfontosságú szerepeket Kövesdi Az alezredes és az őrnagy — egyelőre még civilben Szabó Marika (Kató), Csendes László (Kalocsai dr.), Lengyel Ferenc (Alezredes), Boráros Imre (őrnagy) és Horváth Lajos (Pista, a partizán tűzszerész) játsszák. Vajon miképp készül a Thália Színpad idei évadzáró premierjére, mely egyben a hazai magyar drámairodalom folyamatos gazdagodásának újabb, jóleső bizonyítéka is lesz? Ezzel a kérdéssel óvakodtam be a minap a Tűzvirág próbáinak egyikére. A színpadon éppen Kató és a körorvos. Az évek múltán előfordult váratlan viszontlátás jelenetét próbálják. Vagy inkább — „gyúrják“. A színész érzelmei, szerepfelfogása birkózik itt meg az író gondolatvilágával, a rendező helyzetteremtő ötleteivel és elgondolásaival. Elég csupán néhány percig némán szemlélni a színészek igyekezetét, hallgatni a színpadon pergő párbeszédeket, s az embert már akaratlanul is leköti a cselekmény sodrása. Nem maradhatsz itt, Kató! — mondja indulatosan Kalocsai doktor. Tetszik, nem tetszik, itt kell maradnom. Azt hiszed, azt hiszed, János, nekem könnyű lesz?“ — kérdi a viszontlátás megdöbbentő pillanataiból fölocsúdó Kató. — Szenvedélyesebben, így nem elég hiteles, nem elég őszinte — mondja a rendező. — A tetszik, nem tetszik pedig játékosabb, a második mondat határozottabb. És ismét folytatódik az egy-egy pillanatra megmegszakadó próba, újra elismételnek minden mondatot, kijavítják a hangsúlyt, keresik, véglegesítik a megfelelő mozdulatot. Talán dél is van már, amikor a több órányi NYÍLIK a TŰZVIRÁG Lovicsek Béla színművének bemutatójára készül a MATESZ kosicei (kassai) Thália Színpada • Ahogy a próbán alakul a darab # Beszélgetés a szerzővel fárasztó munka után az ügyelő tizenöt perc szünetet jelenthet be. A rendezővel, a színészekkel a társalgóban beszélgetünk. Beke Sándor a darabbal kapcsolatos rendezői felfogása felől faggatom. — Ügy érzem, a szerző az emlékezés, a hagyományőrzés és nem utolsósorban a történelmi valóság felelevenítésének szándékával írta meg a Tűzvirágot. Szeretném, ha ezt az elgondolást tükrözné a mi előadásunk is, hangsúlyozva az ember érzelmeinek alig ellenőrizhető rejtett rezdüléseit, az egyszerű, névtelen harcosok emléke iránt. Mert ilyenek ezer, tízezer számra léteztek, harcoltak és szenvedtek. Az emlékezés pedig nemesebb és keményebb a vasnál, bronznál, de még a gránitszobornál is. Lovicsek Béla színműve ékesen bizonyítja, hogy mindig a kisemberek kis cselekedeteiből szövődik és szövődött a történelem; mindig az egyszerű harcosok bátorsága tette lehetővé, hogy hősök teremjenek. — Mire összpontosította leginkább rendezői figyelmét? — Hogy a mi előadásunk is ilyen egyszerű emberek látszólag egyszerű harcáról szóljon. A Tűzvirág hőseinek nevét nem jegyezte föl a történelem, de a hétköznapok harcához is bátorság, elszántság és őszinte ügyszeretet kellett. Az ő emléküknek kívánunk tisztelegni — a színház, a színpad eszközeivel. — Érdekes a darab cselekménye és több kiváló szerepelhetőséget is kínál — kapcsolódik beszélgetésünkbe Kövesdi Szabó Marika. — A Mesterházi-darab nehéz feleség-szerepe után nagy örömmel láttam munkához, Kató megformálásához. — Milyen lány Kató? — kérdem. Tekintete az ablakon túlra szökik, valahová a végtelen ábrándok világába. — Tiszta, egyszerű és bátor... Nagyon bátor! Jó lesz eljátszani... — mondja. — A darab alezredese vajon hányadik katonatiszt szerepe már Lengyel Ferencnek? — kérdem az emlékeiben tallózó színészt. Mosolyogva legyint. — Bizony alaposan utána kellene számolnom, hogy pontos számot mondhassak. A Tűzvirág önmagával meghasonló alezredese azonban különösen tetszik nekem, mert arányosan fölépített, jól megírt figura. Nem . tudja ugyan megtagadni egykori arisztokrata nevelését, de józanul belátja az önkény és a háború értelmetlenségét, öngyilkosságával egyben véleményt is mond. A közelgő bemutató egyik legnehezebb szerepe Horváth Lajosé, aki Pistát, a robbantási merényletet előkészítő tűzszerészt játssza. A veszélyes vállalkozás ugyanis azt kívánja, hogy az orvos háGYURCSÓ ISTVÁN Reggeli jő szél... Az utcakövek hozzád beszélnek, rád köszönnek a fák, bokrok, házak, reggeli jó szél teszi a szépet, füledbe súg, elkapja szoknyádat, s hajaddal gyorsan messze repülne; ne bánd a szelet, szél én vagyokI Kalocsai doktor és Kató tépelődése a váratlan viszontlátás után... zában, kuka némaságot színlelve, ő is egy fedél alatt lakjon az ellenséggel. — Nagyszerű szerepelhetőség ez számomra — mondja vidáman. — Nagyon szeretem ugyanis a némajátékot, a pantomimet. Külön öröm számomra, hogy események pergésével a tűzszerész figurája fokozatosan a cselekmény középpontjába kerül, és így dramaturgiailag is kifejezésre jut bátor vállalkozó kedve, lelkes, belső tűz fűtötte ügyszeretete. A negyedórányi, mondhatnám szusszanásnyi szünet hamar elszalad. Folytatódik a próba... Folytatódik a színész és a rendező közös igyekezete, hogy életet, őszinte csengést, izzó feszültséget varázsoljanak az író által papírra vetett holt szavakba. * * * A Tűzvirág szerzőjével az író szerkesztőségi szobájában beszélgetek. — Mit mondana el legújabb színműve kapcsán? — Elsősorban talán azt, hogy csupán névrokona az 1960-as évek elején megjelent azonos című, szövetkezeti környezetben játszódó regényemnek — mondja Lovicsek Béla. — Mi késztetett ennek a második világháború végén, a partizánharcok időszakában játszódó darabnak a megírására? A szólni, figyelmeztetni, emlékeztetni akarás. Az én nemzedékemben, az ötvenévesek emlékezetében ugyanis mindmáig számtalan olyan tüzes, sebeket égető élmény szunynyad még, mint a háborúé... A kegyetlen, értelmetlen világégés során belém sűrűsödött élményanyag ösztönzött a Tűzvirág megírására. Örömmel fogadtam a MATESZ dramaturgiájának azt a szándékát, hogy a darabot épp az SZNF közelgő harmincadik évfordulója kapcsán tűzi műsorára, hiszen a Tűzvirág cselekménye nem csupán az 1944 nyarán kirobbant felkelésnek a fasiszta önkénnyel való bátor szembeszegülését bizonyítja, hanem egyben azt is, hogy e kockázatos vállalkozásban szép számmal magyarok is részt vettek. Példaként elég csupán a híres Petőfi-partizánbrigádra emlékeztetnem, melyre több ízben utalok is a színműben. — Most, a bemutató előtt néhány nappal milyennek ítéli a színházzal folytatott együttműködését ? — Kiválónak. A színház dramaturgiájának, de főképpen az előadás rendezőjének megtermékenyítő s útbaigazító gondolatainak segítségével lépésről lépésre sikerült kiküszöbölni a Tűzvirág eredeti változatának néhány színpadi fogyatékosságát. A néhány helyen történt átdolgozás révén a cselekmény nem csupán pergőbb sodrást, de mélyebb gondolatiságod és drámaiságot is kapott. A színházban tapasztaltak, a szerzőtől hallottak alapján úgy érzem: szép virág lesz, jó csillagzatban fogant a Tűzvirág. BORSAI M. PÉTER (Foto: Sárközi) Az orgonabokor kicsiny, merész rügyeket pattint, téged üdvözöl, bogár a napon érted heverész, és a cinkenőta neked köszön, s nótát, ha játszik, tavaszi nóta: ne bánd a madarat, az én vagyokl i Fejtsd meg a titkot: a fű, a kő, a szél mit, kinek, miért és miről is beszél? ) Prandl S. felvétele 4 13
