A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
beteg szive A „felkelő nap országa" a világ harmadik ipari nagyhatalmává küzdötte fel magát az „arany hatvanas évek" végére. A kormány előrejelzése szerint a szigetország ennek az évtizednek a végére megelőzi a Egyesült Államokat. De az 1970. július 18-án átélt borzalmaktól való félelem egyik napról a másikra elsöpörte ezt a derűlátást. A japánok ma már kételkednek saját magukban. nagy főfájásra és ízületi fájdalmakra panaszkodtak. A gyógyszerek nem segítettek. A legóvatosabb mozdulatra is repedeztek, törtek a csontjaik. A röntgenfelvétel az egyik páciensnél 57 csonttörést mutatott ki. Dr. Hagine a titokzatos betegséget „itai-itai“-nak nevezte el, ami magyarul annyit jelent, hogy „jaj-jaj“. Amíg a laboratóriumi vizsgálatok kimutatták a kór okozóját, az áldozatok száma elérte a 280-at. A görcsöket és az ízületi bántalmakat a Mitsui acélgyár által a Jintsu folyóba kibocsátott szennyvízben talált kadmium okozta. A vizet a mit sem sejtő parasztok a rizsföldek elárasztására használták. 119 ember meghalt. A vállalat igazgatója azonban jól megfizetett tudósokkal bebizonyíttatta, hogy dr. Hagine elmélete a mérgezett vízről kétséges. A vállalat semmiféle rendszabályt sem hozott s ugyanazzal az eljárással folytatja a termelést, mint azelőtt. A „minimata“ és az „itai-itai“ nevű gyilkos mérgezéssel megismerkedtek Japán más városaiban is. Mindenekelőtt ott, ahol az emberek, ha közvetve is, valamilyen módon kapcsolatba kerültek a nagy ipari üzemek környékén a folyó- vagy tengeri vízzel. Yokkachi kikötővárosban a csaknem ezer fertőzött közül 58 meghalt. TOKIO VAN SORON A veszélyes események sorozata a fővárosban tetőzött 1970. július 18-án. Tokióra tejszerű párafelhő ereszkedett. Negyvenöt kislány Suginami negyedben rpplabdázott az iskolaudvaron. Néhány gyerek déltájban elájult. A kórházban a lánykák erős főfájásra és általános rosszullétre panaszkodtak. Égett a szemük, lábuk nem akart engedelmeskedni. Hasonló panaszokkal több mint hatezer ember kereste fel aznap a tokiói elsőHagyomány és amerikanizálódás Itt van például a „minimata“ nevű betegség. Az egész azzal kezdődött, hogy a macskák Minimata városkában egyszerre csak elkezdtek nyávogni, mint a fúriák szaladgáltak az utcákon és tömegesen belevetették magukat a tengerbe. A szabadulás helyett azonban ott pusztultak. A kis kikötőváros lakói közül senki sem sejtette,j hogy a macskák „öngyilkossága“ katasztrófát’ jelez. Néhány héttel később a minimatai halászok’ közül jó néhányon kitört a reszkető őrültség. Kibírhatatlan görcsökről panaszkodtak, félrebeszéltek, s végül is be kellett őket szállítani a helybeli Chisso vegyi művek kórházába. Miközben dr. Hosokawa főorvos a titokzatos betegség okai után kutatott, 57 a 279 beteg közül szörnyű kínok között meghalt. Akik túlélték a kórt, egész életükre nyomorékok maradtak. Csak hat évvel a tragédia után, 1972-ben jöttek rá az orvosok a betegség okára: higanymérgezés. A Chisso vegyi üzem bocsátotta ki a higanyt a szennyvízzel a tengerbe. Először elpusztultak a halak, aztán a macskák s végül az emberek, akik a mérgezett halakat ették. A Chisso azonban elutasít minden felelősséget, s a mérgezett víz* tovább folyik a folyókba és a tengerbe. Tomaja tartományban emlékeznek egy másik katasztrófára. A helybeli orvos rendelőjébe kezdtek páciensek járni, akik | Közlekedési rendőr — maszkban segély-helyeket. Mindannyian az ún. „fotokémiai szmog“ áldozatai lettek. Az ipari üzemek által a légkörbe kibocsátott szennyező anyagok és a kipufogógázok mérges ködfüggönyt vontak a város fölé. Dr. Kain, a tokiói Környezetvédelmi Kutató Intézet igazgatója kijelentette: „Ha ez így folytatódik, az emberek nem mehetnek ki gázálarc nélkül az utcára.“ A fenyegető helyzet rémületbe ejtette Tokió csaknem húszmillió lakóját. A szennyezett légkör első ízben intézett támadást az ország idegközpontja ellen. A városban, ahol 83 ezer gyár, bank, újságkonszern, kiadóvállalat, televízió- és rádióállomás működik, ahol félmillió diák tanul, a száztízmilliós Japánnak nemcsak politikai-gazdasági ereje koncentrálódik. Tokió szabja meg a nemzet pszichológiai klímáját is. Noha a sajtó nyilvánosságra hozta a Minimatában, Kanemiban és Yokkachiban lejátszódott Nem telefonfülke, hanem — friss levegő-automata
