A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-25 / 21. szám
Legkönnyebb lenne ezzel a közhellyel kezdenem: nem hiszem el, hogy Dénes György már ötvenéves. Én azonban elhiszem, tehát a közhely ebben az esetben nem lehet igaz. Sőt, ha arra gondolok, hogy csehszlovákiai magyar költészetünk „másodvirágzása“ Dénessel kezdődött, hogy a felszabadulás után megjelent első magyar verseskötetet Dénes György írta, akkor azon csodálkozom, hogy Dénes még csak ötvenéves. Ítélje meg ezt az első kötetet ki hogy akarja (ma már a szerzőnek sincs valami jó véleménye róla) a tény tény marad: bizony hogy Dénes György volt az első, aki vetni kezdett a csehszlovákiai magyar költészet magra váró földjébe... Eddig hat kötete jelent meg, s ez mennyiségre nem sok. Dehát a költészetben nem a mennyiség számít, itt az egy meg egy nem mindig kettő. Viszont ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a költő eddigi ötven évének több mint a fele hol és hogyan telt el, nem fogunk csodálkozni a kötetek viszonylag kis számán. 1923. május 24-én született Pleáivecen (Pelsőcön). Édesapja a kommunista párt tagja annak megalakulása óta. A költő iskoláit Pelsőcön, Tornaiján és Rozsnyón végezte. A kereskedelmi iskola második osztályát végezte el, amikor közbejött a háború. Utána katonának kellett bevonulnia, ahonnan kétszer is megszökött. A másodszori szökése miatt (távollétében) halálra ítélték. Három napig otthon bujkált, majd bejöttek a szovjet csapatok. Ezután volt ő Pelsőc város milícia-parancsnoka, később vízvezetékszerelő, útjavító, cellulózgyári munkás, fatelepi bérelszámoló stb., felsorolni is nehéz ... 1948 februárja a gömörhorkai cellulózgyárban érte őt. 1949 telén féléves újságíró-tanfolyamon vett részt, utána egy évig a CSEMADOK KB apparátusának dolgozója volt. 1951 novemberében került a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségébe. Ott dolgozik a mai napig. Jómagam is itt kerestem fel őt. Dénes György versei Arc Hol láttam én az arcát, istenem, ezt a dúlt arcot, ezt a nagyszerű kőkoponyát, mely mesterére vall, ki összetörte benne a derűt, és szenvedélyen túli lényegét hagyta csak, halál előtti kínját, mely ott lapul a ferde száj kemény szögében, a szem megzápult, sörét ívén, és szinte észrevétlenül munkál, a felhámot általszőve titokzatos arabeszkjeivel, gyúrva fonákját, ami ott, belül kaotikus izzásban összeállt véges renddé, megtörve sejtjei rugalmas osztódását, dübörgő agyában megformálva a halált. Magellán-felhő Fejed felett az ég s a végtelenség, Magellán-felhő, csillag-mirriád, hideg rendjében izzik a világ, szívedre ejtve mérhetetlen csendjét. DÉNES GYÖRGY ötvenéves A nagyon szerény, csöndesen munkálkodó költők közül való, akinek versei azonban paradox módon mégis nemegyszer robbantottak ki nálunk szokatlanul parázs vitát. A fiatalok (annak idején mi is), akiket pedig szeret és lehetőségei szerint támogat, sokszor kötöttek bele — néha tán jogosan —, többször oktalanul költészetébe. Csak néhány kérdést akartam feltenni neki, hiszen ismerem és szeretem őt. Épp az imént említett tények miatt, első kérdésem a következő volt: Mi is hát Dénes György véleménye a költészetről? — A költészet — válaszolja — legyen közérthető, kommunikatív, ugyanakkor korszerű. A versnek rezonálnia kell az olvasóban. A költőnek saját korát kell megírnia, de úgy, ahogy a költő látja és érzi. — Mi a véleménye a csehszlovákiai magyar irodalomról? — A csehszlovákiai magyar irodalom sok buktatón, akadályon esett át, de azért nem szabad lebecsülnünk, különösen ha mondjuk Fábry Zoltánra, Forbáthra, Darkóra, Győrire vagy Egri Viktorra, Szabó Bélára, Kiss Ibolyára stb. gondolunk. Véleményen szerint a próza fejlődése lassúbb mint a líráé. — Mi a véleménye a legfiatalabbakról? — A Fekete szél című antológiában sejtek néhány eredeti tehetséget. A költészetben is Mért hagytad el Nézd a mezőt. Oly régen láttad a mezőt. Nézd, szarkaláb, pipacs. Virágban áll a föld. Mért hagytad el tajtékos erdők sátorát? Mért hagytad el cseléd-reményed, föld-anyád ? Negyvenen túl Már nem előre, hátra nézegetsz, a régi tavaszt jobban érezed. Lázak? Remények? Semmi sem örök. Az lesz a fontos, ami eltörött. Egyedül Erdei tisztás. Fény. Gyűszűvirág. Frissen lakkozva ringanak a fák. Fekszem a fűben boldogan, hanyatt, harmatként hull rám minden pillanat. Át az erdőn Csak annyi volt: az erdőn általmentem, az élet-erdőn. Fényben állt a lomb. Mikor Volt? Tegnap? Vidáman énekeltem s elszállt a dal. Az őszi ég borong. akadnak tehetségesebbek, de egyetlen kötet alapján nem lehet teljes biztonsággal meghatározni, hogy kiből lesz valóban költő. Mindenesetre van bennük erő, kísérletező kedv és erkölcsi magatartás, alapállás, s ez biztató jelenség. Épp talán csak jobban kellene kötődniük a múlt hagyományaihoz, a csehszlovákiai magyar irodalom eredményeihez, hiszen Fábry szerint is: a jövőt nem képzelhetjük el a múlt ismerete nélkül... Dénes György válogatott verseiért (Az idő börtönében) 1971-ben Madách-díjat kapott. Mi, szerkesztőségünk nevében még sok, sikerekben gazdag alkotó évet kívánunk Dénes Györgynek. Zs. Nagy Lajos Hallod, hogy zengenek a fák Hallod, hogy zengenek a fák? Hogy sír, hogy zúg, hogy vonaglik az erdő? Remegő kökénybokrokon lobog a könnyű csipkekendő. A termékenység jár a fák közt, a szívdobogtató csoda, szivárványt perget szüntelen a galagonya ágboga. Gyöngéd levelek sugdolóznak, egy nyírfa halkan feldalol, gyémántot csorgat a fenyő, mézharmat reszket a gazon. Táncol, kering a tölgyek lombja, zöld lángok kergetőznek, és összebújnak csöndesen a fátylas szemű őzek. A termékenység jár a fák közt, egy megindító szép rege, jön, jön aranyos köntösében Csipkerózsika kedvese. A cserfák lábbujjhegyre állnak, és mélyet sóhajt a pagony, s egy rigó, egy sárgarigó fütyölve repdes valahol.
