A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-25 / 21. szám

— Ez a mai fiatalság! NEVESSÜNK! Egyijc nő vigasztalja a mási­kat: — Majd elmúlik, az idő a legjobb orvosság minden bajra. — Tévedsz, az én bajomat az idő sem gyógyítja meg. — Mi bajod van tulajdon­képpen? — öregszem. * * * Elsősegélynyújtásról magya­ráz az előadó: — Ha megfagyott embert ta­lálunk, azt meleg helyre visz­­szük, ruházatától megfosztjuk, és tagjait addig dörzsöljük hó­val, amíg újra életre nem kel. — Szent isten — kiált fel az egyik figyelmes hallgató —, és mit csinálnak vele nyáron, mi­kor nincs hó? * * * Kovács kiviszi a Vidám Park­ba tizenhárom gyermekét, és az egyik bódé előtt megállnak. — Lehet, urak, folyvást — ordítja a kikiáltó —, itt látható Arabella, a fej nélküli nő, csak tíz forint a belépti díj. — Szeretnénk bemenni — szól föl Kovács a kikiáltónak —, de egy kicsit sokba kerülne, mert tizenhárom gyermekem van. — Tizenhárom gyerek —' szörnyűlköqlik a kikiáltó —, uram várjon egy percig, szólok a fej nélküli nőnek, hogy jöj­jön ki, ha csodát akar látni. Pistike és a kisöccse egymás mellett fekszik reggel az ágy­ban. Pistike az órára néz, és megállapítja, hogy háromne­gyed nyolc. — Te — mondja az becsé­nek —, ha öt percen belül nem keltenek fel bennünket, elké­sünk az iskolából. Szó szerint vette... János bácsi kommenciós béres volt a Renner-féle birtokon. Földhözragadt egyszerű emberhez illően viselte sorsát. Vágyak és igények nélkül élte esemény­nélküli, egyhangú életét. Felesége szorgos, dolgos asszony módján viselte gondját a nyolctagú család­nak. A mindennapok egyszerűsé­gében nem volt idejük szórakozás­ra. Éltek, dolgozgattak, gyermeke­ket neveltek. Elbeszélgettünk a Róka út alatti Homokosnál, ahol János bácsi a lánya libáit legeltette. Szünidőben gyakran leültem mellé a gyepre és hallgattam élete sorsát, amit olyan érdekesen tudott előadni. Az alábbi eset is János bácsival történt meg, tőle hallottam. Ügy mondom el, ahogyan nekem el­mondta. János bácsi szavaival élve: „Az esemíny pemcsakhogy igaz vót, hanem még is esett.“ A gazdatiszt kegyetlen, goromba ember volt. Jólelkűségét csak az állatok felé igyekezett kimutatni. Mert szerinte: „Az állat, ha nem is ember, érző lény, akit kímélni kell. Gyakran szidta a béreseket és a kocsisokat, mert azok még ebéd­időben sem kímélték az igavonó állatokat. Nem a béreseket féltet­te. Szegény emberből volt bőven, a kelleténél is több. „Ha égy ki­­dütt közülünk, tízen pályáztak az elhúnyt helire.“ Egyszer, amikor határjárás köz­ben meglátta, hogy déli tizenkét órakor sem fogtak ki a béresek, mert „be akarták szegni a dűlőt“, így ripakodott rájuk: — Nem akarom többé meglátni, hogy még ebédidő alatt is kínoz­zátok az ökröket! Jól jegyezzétek meg: ha meghalljátok a déli leves­nótát, bárhol vagytok, bármilyen munkát végeztek, kifogjátok, meg­etetitek, megitatjátok és pihente­titek az állatokat. Aki nem így tesz, az megkapja az obsitját és mehet. János bácsi megszívlelte a hal­lottakat, egy őszi napon trágyát hordott a Kaparási-dűlőbe. Már a második rakományt is kupacokba rakta és lassan a járomszögbe ka­paszkodva lépegetett az ökrök mellett, hallja, hogy megkondul a harang. János bácsi megállította az ökröket, levette a kalapját és nyomatékosan gondolkodni • kez­dett: „Mitévő legyek? A falu nincs má messze. Fogjam ki az ökrökét és szekér nékű mennyek bé a ma­jorba? Vagy tégyem ki magamot az ebocsátás veszílinek?“ Az előző megoldást választotta. A szekeret az út mellé huzattá, az ökröket kifogta a járomból és hár­masban beballagtak a majorba. Társai nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett János bácsi szekerével, hogy csak úgy gyalog­szerrel ballag az ökrök , előtt. Köz­ben odaért a gazda is. — Csak nem a tengely törött el? Vagy talán a kerék esett ki? — Egyikbe sincs sémmi galiba, gazduram. — Akkor meg miért hagyta a mezőn a szekeret? — Nem ott hattam én, nem biza, hanem a faluvígin. — Mi a keserves fenének, hall­ja-e, János? — Hát ném maga monta, a mi­nap, hogy dili harangszókor fog­junk ki? Hát így történt, helyesebben mondva „így esett meg“ János bá­csival a mai napig is gyakran emlegetett „kitollás“, mert mi másnak is nevezhetnénk azt a szé­gyent, ami az engedelmesség szó szerinti értelmezése miatt érte Já­nos bácsit. János bácsit már lassan elfelej­tik hozzátartozói is. Az esemény kapcsán azonban néha-néha még megemlegetik. Szolgalelkű egy­szerűségének szólás-mondás lett az eredménye. Ha valaki bárkitől bármit készpénznek vesz Sárkány­falván, az ilyen emberre csak ezt mondják: Szó szerint vette, mint János bácsi a déli harangszót. TÉGLÁS FERENC VÍZSZINTES SOROK: 1, Viharos északi szél a dalmát par­tokon. 4. Több pápa neve. 9. Idom. 13. Görög politikai párt. 14. Magot hint. 15. Féreg. 16. Szerb népi tánc. 17. Tantál vegyjele. 18. Zokog. 19. Mindkettő szlo­vákul. 21. Becézett női név. 22. Tér pe­remei. 23. Csapadék. 24. A mondás ne­vegyjele. 25. A mélybe. 26. Edény egy­nemű betűi. 27. A spanyol motorgép­kocsik nemzetközi jelzése. 29. Nagyjá­ban, nem pontosan véve. 31. Spanyol névelő. 34. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom kettősségét jelöli: két-, kettős, kétszer (es). 36. Nem fél. 38. Hangtalan törlés. 39. Le­gyedik része. 28. Libahang. 30. Költött «grbeg. 41. A melléknév felsőfokának jele. történet. 33. Levegő. 34. Bartók Béla névjele. 35. Sándor Tamás Mátyás. 37. Kínai hosszmérték. 38. Szovjet ex sakk-világbajnok. 40. Kottarósz. 41. Be­cézett női név. 42. Létezek. 44. Bíbor­vörös festékanyag (é. h.). 47. Személyes névmás. 48. Folyó Szlovákiában. 50. Máshollét. 51. Nigéria fővárosa. 53. Lángol. 54. Szlovák év. 56. Vannak szlo­vákul. 57. . . tojás, rossz tojás. 58. Me­rész. 62. Klasszikus kötőszó. 64. Egybe­hangzó verssorvégződés. 66. Helyrag. 67. Szivárványhártya. 68. Buzdító szócs­ka. 70. Állóvíz. 71. Egy ideig még tart. 75. Erna Anna. 76. A kórházak nemzet­közi jelzése. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Jókai Mór egyik mondása, folytat­va a függőleges 6, 12, és a vízszintes 24. sorban. 2. Lírai költemény. 3. Egyip­tomi napisten. 4. Kutatják. 5. Latin „és“. 6. A mondás második része. 7. Mássalhangzó kiejtve. 8. Nyújtózkodás­ban van! 10. Paripa. 11. Francia mű­vészet. 12. A mondás harmadik része. 14. Hat római számmal. 15a. Magot földbe helyez. 18. Savanyítás gyümölcs. 19. Tól-től angolul. 20. Aluminium 43. A drágakövek mérésénél használa­tos súlyegység. 45. Ad acta. 46. Lám. 47. A nyúl füle. 49. Motorrész. 51. Be­tegség jele. 52. Tivornya. 55. Égési ter­mék. 57. Fordított népies hosszmérték. 59. Sír. 60. Korszak. 61. Idegrendszeré­vel érzékel. 63. Ilyen angolul. 65. ösz­­szeadást jelentő szócska. 69. Saját ke­zűleg. 70. A múlt idő jele. 72. Life egyik típusú betűi. 73. Állóvíz. 74. Ti­bor Dávid. Beküldendő a függőleges 1, 6, 12, és a vízszintes 24. számú sorok megfej­tése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „. .. a munka az, ami megállás nél­kül hajtja a vért az erekben, készteti gyors keringésre. A munka a legfőbb titka hosszú életkoromnak.“ Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények he­lyes megfejtéséért: Juhász István, Cier­­na nad Tisou (13); Kovács Éva, Brati­slava (14); Holocsi Mária, Velky Biel (15); Herceg Sándor, Filakovo (16).

Next

/
Thumbnails
Contents