A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-18 / 20. szám

Komáromi Gábor roiúavai (rozs­­nyói) olvasónk arra kíváncsi, hogy mekkora a Nap és a Hold fény­ereje. A jószemű ember még 9,5 kilomé­ter távolságból is észreveszi egyetlen gyertya fényét, így ne csodálkozzunk azon, hogy a Napból érkező sugár­­özönbe rendszeresen beletekinteni örök vaksággal járna. Koromsötét és derült, holdtalan éjszakán az égbolt összes csillagának fénye együttesen 100 000 egységet tesz ki, annyit, mint egyetlen gyertya 30 méter távolság­ból. A távoli világok halvány fénye mellett a telihold valóságos fényoá­zisnak tűnik a maga 26 millió egy­ségével, ám a Hold kölcsönkapott fénye is elsápad a Nap 12,3 billió gyertyafényt képviselő sugárpzöné­­ben. Minthogy a Nap 150 millió kilo­méterre van tőlünk, így ha ebben a távolságban mesterségesen akarnánk pótolni a fényét, kereken 3000 kva­­drillió normál egységet kellene a helyén meggyújtani. Szabó Irén fifakovói (füleki) olva­sónk arra kíváncsi, hogy min ala­pulnak a régi mértékegységek. A régi mértékegység emberi test­részek hosszán (láb, hüvelyk) ala­pult, s uralkodók szerint változott. A mai méter természetes, egyetemes egység, az egyenlítő negyedének tíz­milliomod része, s az egyenlítő min­den ember tulajdona. Franciaországban a király lábának mérete a törvény erejével bírt, 1668- ban megmérték a király lábát és a Chátelet lépcsőjének alján helyezték el annak vasrúdból készült hatszoros mását (egy amume). Ha Párizs pia­cán a kofák nem tudtak a mérték­­egységben megegyezni, jogukban ált elmenni a Chátelet-be és vitájukat az egyetlen elfogadott, hiteles láb mértéke döntötte el: a királyé. Az angol yard szintén ilyen nemes tő­ből fakadt: I. Henrik kardjának a hossza volt (1101-ben). A régi mértékegységnek azonban talán legnagyobb hátránya, az volt, ami ma is problémája a brit impé­­riumnak. Fennálló mértékegységük nem egyezik a világ valamennyi tu­dósa által használatos matematikai rendszerrel, azaz a tizedes rendszer­rel, amelynek alapja a tizes szám­jegy. A francia forradalmárok (1790) érdeme ennek a számunkra ma már természetes dolognak a felfedezése. Igaz, hogy évezredek kultúrája kel­lett annak megértéséhez, hogy a súly- és hosszmértékegységnek a matemati­kai számrendszeren kell alapulnia. A francia alkotmányozók előtt egyetlen nép ismerte fel ennek fon­tosságát: a babiloni. Ezek a zseniális csillagászok ugyanúgy használták a geometriát, mint a matematikát, Csakhogy miután a babiloniak arisz­tokratikus rendszerben éltek, kétféle számlálást használtak: a köznép a tizedes, az elit pedig a 60-as átszá­mítást, Mindmáig fennmaradt a babi­loni számításból, hogy az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre, a kört 360 fokra bontjuk. Századokkal később a hinduk újra kitaláltak egy rendszert nullával, majd átadták az araboknak, s ezek ismét tovább ad­ták nyugat felé kilenc további szám­mal együtt. Egy francia matematikus jelentette ki nemrégiben: „A 10 szegény szám­jegy. A fele öt, amit nem lehet egész számmá kettéosztani. Sokkal jobb lenne a 12, ennek fele 6, s ezt újra lehet kerek számra felezni. Ennél még kedvezőbb a 8-as, amit 2X4-re, s a 4-et is tovább lehet felezni. Te­gyük fel, hogy a világűrben értelmes lényekre lelünk, akiknek esetleg nincs tíz ujjuk. Nem lehet akkor a mi tizedes rendszerünkön alapuló jelzéseket küldeni nekik, mert nem értenék meg.“ Ügy tűnik — ennek ellenére —, hogy a tizedes rendszer ma már megdönt­hetetlen. Ennek ellenére a méter ős­hazájában, Franciaországban a házi­asszonyok ma is fél font vagy egy font krumplit vásárolnak a piacon és a tojást tucatra számolják. Addig pedig még újabb évek telnek el, amíg Nagy-Britanniában hivatalosan átveszi az uralmat az inch-től és a yardtól a méter. FÉNYKÉPEZZEN ÖN IS! Mai számunkban Kobolka György Nővé Zámky-i (érsekúj­vári) olvasónk felvételét közöljük. A kép címe: Ifjú építők. LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK NAGY BÉLA 75 ÉVES Nagy Béla elvtárs 1898-ban Zemné (Szímő) községben szüle­tett, mint szegény földmunkás szülők gyermeke. Elemi iskolába járt, földmunkásként dolgozott. Az első világháború idején beso­rozták. Kivitték az olasz frontra, ahol fogságba került. 1920-ban tért haza. Nemsokára megnősült, felesége a szüleitől három magyar hold földet kapott. Feleségével együtt szorgalmasan művelték a földet, belterjes gazdálkodást folytattak. 1929-ben Szímőn megalakult a szociáldemokrata párt. Az 1925-ös parlamenti választásokon a CSKP jelöltjeire 140-en szavaztak a köz­ségben. Az érsekújvári és komá­romi elvtársak segítségével 1927- ben 37 taggal megalakult a CSKP községi pártszervezete, elnöke Nagy Béla elvtárs lett. A pártszervezet őt küldte 1929- ben Petrzalkába (Pozsonyliget­­faluba) a januári konferenciára, ahol a jobboldali opportunista Felcán és Zinger vezetőségi tago­kat kizárták. Határozatot hoztak, hogy a pártszervezetet bolsevizál­­ják és hozzálátnak a CSKP V. kongresszusának politikai meg­szervezéséhez. Nagy Béla elvtárs mint válasz­tott küldött részt vett a CSKP történelmi V. kongresszusán, ahol Gottwald elvtárssal az élen marxista-leninista, proletár for­radalmárok kerültek a párt köz­ponti vezetőségébe. 1929 augusztusában Ülést tartott a CSKP Szlovenszkói Vezetősége. Értékelte az V. kongresszus hatá­rozatainak alapján addig elért eredményeket. Káderkérdésekről is tárgyaltak. Ennek az előadója Marek Culen elvtárs volt. A CSKP Szlovenszkói Vezetősé­ge Nagy Béla elvtársat bízta meg a parasztság megszervezésével kapcsolatos munkák irányításá­val. E funkcióban Nagy Béla elv­társ 1938-ig a CSKP Szlovenszkói Vezetőségében és a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Területi Vezetőség­ben igen tevékeny munkát vég­zett. Az 1938-as mozgósításkor a szí­­mői pártszervezet kiadta a jel­szót: „A fasizmus ellen — a köz­társaság védelméért“, és 16 lovas­szekéren vitték Újvárba a bevo­­nulókat. Nagy Béla elvtárs tartott nekik lángoló forradalmi beszé­det. A községi pártszervezet meg­alakulásától, főleg télidőben, rendszeres politikai oktatást tar­tottak, ennek eredménye meg­nyilvánult a harmincas években folytatott harcokban, a tüntetése­ken, felvonulásokon. Az osztály­ellenség is értékelte a szímői kommunisták tevékenységét, ami­kor 1938 novemberében Horthy pribékjei áztatott kötéllel verték, kínozták őket. A háború idején, 1939—1945-ben a szímői kommunisták kapcsola­tot tartottak az illegális mozgal­mat szervező újvári elvtársakkal. Nagy Béla 1943-ban Budapest­ről a béke párt-tói többször kör­levelet kapott, Bethlen Margót aláírással. E körlevelek szerkesz­tője a CSKP régi tagja, az illega­litásban dolgozó Bethlen Oszkár volt. 1944. október 14-én Komá­romban egy kovácsműhelyben illegális összejövetelt tartottak a 18 helyről összejött elvtársak; köztük volt Nagy Béla is. Arról beszéltek, hogy a német és Hor­­thy-hadsereg ellen szabotázs­akciókat szerveznek. Másnap át­vették a hatalmat a nyilasok. Az illegális megbeszélésen részt vet­tek közül több elvtársat letartóz­tattak. A felszabadulás után Nagy Béla elvtárs lett az első pártelnök Szí­mőn. 1947 tavaszán másokkal együtt ő is áttelepült Magyar­­országra, ahol aktív pártmunkát végzett Komárom megyében. 1961-ben feleségével együtt ha­zatért, s egyetlen férjezett lányuk­hoz Dulovcébe (Üjgyallára) költö­zött, mint nyugdíjas. Itt is bekap­csolódott a politikai munkába. Aktivizálta a Vöröskereszt szer­vezetét, melynek elnökévé válasz­tották. Tagja a községi pártszer­vezet vezetőségének. Nagy Béla elvtárs 1968—69-ben is helyes leninista, internaciona­lista álláspontot képviselt. 1969 tavaszán kooptálták, majd a járá­si pártkonferencián megválasztot­ták a SZLKP komáromi járási bizottságának plénumába, . mely­nek ma is aktív tagja. Választott küldött volt a párt nyugat-szlovákiai kerületi konfe­renciáján. Érdemeire való tekin­tettel a díszelnökségben foglalt he­lyet. Ugyancsak részt vett Prágá­ban a CSKP XIV. kongresszusán. Mély fájdalom érte őt 1971-ben, amikor hű élettársa, Vilma néni, a kommunista harcostárs meghalt. Nagy Béla elvtárs egyike a párt azon veterán harcosainak, akik érdemekben gazdag munkásmoz­galmi múlttal rendelkeznek s még ma is tevékeny és harcos munkát végeznek a pártban és a közélet­ben szocialista társadalmunk ja­vára. Pálenyik Ferenc NÉHÁNY SORBAN Dante Poklának megfilmesítését tervezi Franco Zefirelli olasz rendező, a világ minden részéről meghívott színészek közreműkö­désével. A sajtó képviselőinek el­mondta, szeretné művét szovjet­­olasz koprodukcióban elkészíteni, tekintettel arra, hogy sok balett­táncost kíván szerepeltetni, és rendkívül változatos színhelyeken akar forgatni. Buffalo amerikai városban két betörő — minden jel szerint ama­tőr — elhatározta, hogy kirabolja a bankot. Maszk gyanánt nylon­­harisnyát húztak a fejükre. Be is léptek és ráfogták revolvereiket a tolóablak mögött ülő asszonyra ezzel a felkiáltással: „Hold up!“ — azaz: rablótámadás. „Elő a pénzzel!“ Erről azonban szó sem lehetett, mert nem bankba, ha­nem a városi könyvtárba téved­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents