A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-18 / 20. szám
a világ végére Lengyel révhajó gondoskodik a csehszlovák hajók biztonságos kikötéséről útjára a Praha nevű új csehszlovák hajó, amelyet lengyel hajógyárban építettek, és valóságos úszó palota. A bensőséges ünnepség után, amelyen Vladimír Pytlik szakács cseh ételkülönlegességeit szolgálták fel a vendégeknek, a hajó Amerika felé vette útját. Egy külföldi kereskedelmi társaság bérelte ki egész évre, nekik fog fuvarozni. Hosszabb ideig itt időzött a Kriváft, nemrég innen kelt útra Antverpen és a Perzsa-öböl irányába a Brno, a Kladno .viszont a szárazdokkba költözött, hogy átessen a szükséges javításokon. Egymást cserélte a hajók legénysége. Az egyik csoport hosszabb szabadságra indult haza a családhoz, a másik viszont behajózott. HAJÓZÁS romantika NÉLKÜL Ha igaz az, hogy minden embernek szeretnie kell a hivatását, akkor ez kétszeresen áll a tengerészre. Mihelyst a hajó útrakel, úszó szigetté változik, oda kell hogy nőj jön a tengerész szívéhez, mert a hosszú úton mindent ő helyettesít. Az asszonyt is és a gyerekeket is. Erről legtöbbet maguk a tengerészek mondhatnak, hiszen ahogy az asszony mondja: „Mire az apu hazajön, addigra ez a pólyás itt ni, már futkosni fog az udvaron.“ A tengerész élete állandó önemésztés. Örökös izgalom az otthoniaknak, és a hajón levőknek egyaránt. A legtöbb tengerész, mielőtt először útrakel, már megszokja a hajózást valamelyik nagy folyamunkon. De a tenger mégis egészen más. A laikus ember azt hihetné, hogy ma is úgy van, mint régen — aki hajóra száll, eltávozik az életből. Ez azonban tévedés! Lehet, hogy valamikor valóban így volt, az is lehet, hogy egyes külföldi hajótársaságoknál ma is így van, de a csehszlovák tengerészek úgy hajóznak, mint odahaza a Moldván, csak egy kicsit jobban kell vigyázniuk. AZ ÜSZÓ SZIGET HÉTKÖZNAPI ÉLETE Az első, ami a szárazföldi embert a hajón meglepi, az a tisztaság és a rend. Később azonban megérti, hogy ez elkerülhetetlen. Kajütnek, folyosónak, étteremnek úgy kell ragyognia a tisztaságtól, mint a luxushotelokban. — Kérem, várjanak még az ebéddel — figyelmeztet a felszolgáló steward, és az ember csodálkozik, ha először van hajón. A tengeren ugyanis az a szokás, hogy az étkezés csak akkor kezdődhet, amikor azt a kapitány megkezdi. Egyéb apróságokat is megtudtunk- Az ebédlőbe csak fehér ingben szabad belépni, és néha a nyakkendő is kötelező. Csupán a trópusi tengereken engedi meg a kapitány, hogy az ebédlőbe rövid ujjú nyári ingben is be lehessen lépni. Ahhoz, hogy a gépházban, a fedélzeten és a konyhában dolgozó „fiúk“ a világ valamely érdekes pontján patra szállhassanak, ezer és ezer kilométert kell megtenniök. Heteket, hónapokat kell tölteniök a viharos és hideg Atlanti-óceánon, amikor a fazekak ide-oda csúszkálnak a konyhaasztalon, és az ember egyetlen pillanatig se állhat meg a talpán fogózkodás nélkül. De bármilyen is az idő, szolgálni kell. A fedélzeten, a parancsnoki hídon vagy a hajó belsejében, Munka mindig akad bőven, A sós víz úgy kikezdi az acélt, mint a szú a fát. Itt a rozsdát kell lekaparni, amott valamit átfesteni, kijavítani vagy kicserélni. Naponta fel kell mosni a fedélzetet, és még művelődésre, szórakozásra is kell időt találni, Nem romantikus álom Sok-sok év telt el azóta, hogy az első kereskedelmi hajó csehszlovák lobogó alatt kifutott a nyílt tengerre. Az elmúlt évtizedek alatt sok minden megváltozott. Mintha összezsugorodtak volna a tengerek, minden elérhetőbbé vált, minden közelebb került. Sokat változott a tengerészek élete is, másak a munkakörülményeik, más a hajók felszerelése. Talán csak az nem változott, hogy a Csehszlovák Tengerhajózási Társaság igazgatósága ma is ugyanabban az épületben székel Prágában, mint azelőtt. Kubát mérnök szobájában úgy bánnak a hatalmas csehszlovák tengeri hajókkal, mint valami apró játékhajókkal a fürdőkádban. A nagy falitérképen ott látható a szczecini kikötő Éva nevű csehszlovák rakpartja. Itt rakodnak be és ki a hajók, itt cserélődik a hosszú tengeri utakra induló hajók legénysége. A csehszlovák tengeri hajók ide futnak be, és innen indulnak hónapokig, esetleg évekig tartó hosszú útjukra. Mielőtt a hajók útra kelnek, ide érkeznek mikrobuszon cókmókjukkal a csehszlovák tengerészek. Néhány hónappal ezelőtt, innen, az Éva mólótól indult első D. Wiedermannová mérnöknő ugyan nem tengerész, de mégis közvetlen köze van a matrózélethez. A férje ugyanis tengerésztiszt és jelenleg közös szabadságukat töltik az egyik folyami hajónkon. Szabadság után a férj ismét útra kel... hogy az ember el ne vaduljon, mint a farkas. A hajóról nem hiányzik a könyv, a rádió, a magnetofon, a filmvetítés, és természetesen a tengerészek kedvenc játéka, az „Ember ne mérgelődj“ se. A nagyobb hajók fedélzetén futballozni is „lehet“. De az idő így is mindig teli van várakozással. Hiszen a hoszszú út alatt odahaza sok minden történhet, A kikötőkben aztán átveszik a címükre küldött csomagokat, leveleket. Az útvonal Jifí Materna a legfiatalabb csehszlovák hajóskapitány. Arra a kérdésünkre, hagy gyermekkori álma teljesült-e akkor, amidőn tengerész lett, ezt válaszolta: Nem, nem is álmodtam róla. Most azonban nagyon szeretem a munkámat. és az útiprogram sohasem végleges. Bármikor megváltozhat az út során, és akkor tovább kell menni, neki a világnak ... Amíg a hazaérkezők előtt ismét feltűnik a szczecini kikötő bejáratának széles, sima víztükre, olykor egy év is eltelik. Ilyenkor némelyik tengerész életre-halálra fogadkozik, hogy többé nem száll hajóra. Néhány hónappal később azonban, amikor ismét megérkezik a behajózásra hívó távirat, nem tudnak ellentállni a tenger hívó szavának. A szürkéskék végtelen víztükör odapőtt a szívükhöz.
