A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-11 / 19. szám
JÁRÁSI Kellemes estét töltöttünk a luőeneci (losonci) CSEMADOK-székházban, ahol április 13-án került sor az irodalmi vetélkedő járási döntőjére. A döntő megkezdése előtt Ferenc Ferdinánd emlékezett meg Petőfi, Madách és Csokonai évfordulóról, — alapos és mélyre ható elemzését adva a három zseniális költő munkásságának, költészetének. A döntőben öt háromtagú csoport versenyzett egymással: kettő az építészeti szakközépiskolából, kettő a füleki gimnáziumból és egy csoport a pedagógiai gimnáziumból. A fiatalok nagy kedvvel, lelkesedéssel versenyeztek, és egész DÖNTŐ komoly, elismerést érdemlő irodalmi ismeretekről tettek tanúságot; a közönség (főleg fiatalok, a versenyzők iskolatársai) néha valóságos buzdító hangversenyt rendezett, ami azt eredményezte, hogy a háromtagú zsűri egész izgalomba jött. Ez azonban nem befolyásolta az objektív döntést. A döntő győztese az ötödik csoport lett, amelynek tagjai Danis Katalin, Száraz Pál és Csongár Vince, de az országos döntőbe bekerült a második csoport is, azaz: Szekeres Zsuzsa, Molnár Erzsébet és Kalcso Jolán. Reméljük, hogy ott is jól megállják a helyüket. — zsélyi — A közönség egy része Prandl Sándor felvételei Pillanatkép a döntőről A győztesek Jől sikerült dalostalálkoző Az énekkari mozgalom minél szélesebb kibontakoztatása érdekében a CSEMADOK KB arra törekszik, hogy az énekkarok már indulásukkor minden támogatást, szükséges útmutatást megkapjanak. E segítség bevált módja az énekkarok találkozója, ahol meghallgatják egymást, összehasonlítják műsorpolitikájukat, előadói készségüket, hangkultúrájuk minőségét. Ezekből az elképzelésekből kiindulva rendezi meg a CSEMADOK KB az új, kezdő énekkarok bemutatóját országos méretben. A bemutatóra összesen 14 énekkar jelentkezett, melyeket két döntőbe osztottunk lse. 9 énekkar a Nyugatszlovákiai kerületből Újvárban mutatkozik be és a többi Losoncon. Az első ilyen énekkari találkozóra Luéenecben (Losoncon) került sor 1973. március 31-én. Szervezéséből a CSEMADOK losonci járási titkársága oroszlánrészt vállalt. A bemutatón 4 énekkar szerepelt és mondjuk el mindjárt elöljáróban, hogy meglepetésszerűen jól. Az énekkarok délután zártkörű bemutatón léptek fel, egy központi szakmai bizottság előtt. A bizottság tagjai voltak: Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, Schleicher László zenetanár, Pintér Ferenc, Ág Tibor, Kulcsár Tibor és Hritz Júlia. A zártkörű bemutató után a szakmai bizottság részletesen kifejtette véleményét, megfigyeléseit az egyes produkciókról és több javaslatot, jótanácsot adott az énekkarok vezetőinek. Este, már a nagyközönség előtt, az énekkarok válogatott műsorral léptek fel. Érezhetően jobb teljesítményeknek voltunk ezúttal tanúi, az énekesek kezdeti merevsége fellazult, A filakovói (füleki) férfikar a lámpaláz — legalább részben — eltűnt. A CSEMADOK koloni helyi szervezetének 40 tagú vegyeskara, Dunajszky Géza vezetésével kellemes meglepetést jelentett. Jókedvűen, muzikálisan adták elő számaikat. Főleg népdalcsokruk — Bárdos Lajos: Tiszai dallamok és egy ismeretlen klasszikus zeneszerző Tavaszköszöntő című művének — tolmácsolásával arattak nagy sikert. A CSEMADOK fifakovói (füleki) helyi szervezetének férfikara a találkozó „tiszteletére“ újraalakult. A 30 tagú férfikar nagyon jó hanganyaggal rendelkezik, s ez főleg a férfiasán előadott két régi forradalmi dalnál volt a legjobban érezhető. Az énekkart Csaba Miklós, a füleki zeneiskola igazgatója vezette magabiztosan. Ügy éreztük, hogy a füleki férfikarban még sok a feltáratlan tartalék, és csak idő kérdése, hogy további tevékenységük minél sikeresebb legyen. Műsoruknak néhány népdalfeldolgozással való bővítése lehetne ehhez az első lépés. A gömörhorkai cellulózgyár üzemi klubjának Sajóvölgye nevű énekkara négy község legjobb énekeseit tömörítette nagyszerű művészi kollektívába. Az előadott számok közül a legsikeresebbek Hilmera: Szél zúg című ukrán népdalfeldolgozása és Bárdos Lajos Kossuth Lajos táborában c. kórusműve. Az 50 tagú vegyeskar vezetőie Máté László tanító, aki fáradhatatlanul, több éven keresztül tevékenykedik a kórusmozgalomban. A trebiSovi (tőketerebesi) Magyar Tanítók Járási Énekkara első ízben mutatkozott be szakmai körök előtt. Ennek ellenére fellépésük főleg este. minden várakozást felülmúlt, pedig alig féléves intenzív munka van még csak mögöttük. Hetente tartanak próbát és ez nagyon sokat jelent az összeéneklés, az énekkar szólamainak kiegyenlítettség szempontjából. Néhány számuk, mint a Nyár kánon a Szirénfalvi népdalcsokor, de az Esti dal is nagyon szépen „beérett“. Természetesen nem lehet fél év alatt ideális hangzást elérni a kórusban. Ez csak több éves kitartó munka eredménye lehet. Egy pillanatra sem kétlem, hogy ez a jól „összeérett“ tanítói énekkar a jövőben még sok kellemes művészi élményben részesíti a közönséget. Biztosíték erre a tagság lelkesedése, a vezetőség aktivitása és a járási szervektől kapott támogatás. Kovács Aladár nagykaposi tanító részletes pontossággal dolgozta ki az egyes műsorszámokat. Az énekkarok Kovács Aladár és Dunajszky Géza vezénylésével közösen adták elő Kodály Zoltán: Fények ragyogása és Bárdos Lajos: Két népdal c. kórusműveit. Az esti műsor második részében a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara lépett fel az énekkarok és a losonci közönség részére. A nagyszerű est közös népdalénekléssel zárult. Viczay Pál KELL A JÖ SZÓTÁR Fordítóknak, diákoknak és tanároknak, hazai újságíróinknak, a szlovák—magyar kapcsolatok megszilárdításán fáradozó közéleti embereknek szerzett örömet a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó azzal, hogy a közelmúltban kiadta a szlovákmagyar és magyar—szlovák szótárat. A szerzők, Chrenkáné Gottgeisel Edit és Tankó László figyelmet érdemlő, hasznos munkát végeztek, korszerű és sokféle igényt kielégítő mintegy ezer oldalas szótárt tettek az asztalunkra. A szótár, amely egy sorozat középső része (már megjelent egy zsebszótár és készül egy nagyszótár) ötvenezer címszót tartalmaz. A két nyelv alapszókincsén kívül megtaláljuk benne a leggyakrabban előforduló társadalmi, természettudományi és művészeti szakkifejezéseket, a leggyakoribb idegen szavakat és ezek helyesírási módját. A szótár a címszavak után feltüntetni a legszükségesebb nyelvtani végződéseket, egyes szavak stilisztikai értékét, a legfontosabb szókapcsolatokat; bizonyos értelemben nyelvtani nyelvhelyességi normát közöl — tehát a magyarok például anyanyelvűkkel kapcsolatos tudnivalókra is szert tehetnek belőle. Mivel a szótár elsősorban a szlovákok számára készült, főleg a szlovák—magyar rész magyar szavainak az apparátusa gazdag, megleljük egyes szavak szinonimáit, tehát a szlovák címszavak esetleges több- vagy rokon értelmét jelentő magyar szavakat, vagyis magyar szókincsünket is bővíthetjük e szótár segítségével. A csehszlovákiai magyarok, akik már bizonyos mértékben beszélik a szlovák nyelvet, bizonyára nagy örömmel fogadják ezt az alkotást. —zsélyi— íH 11
