A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-11 / 19. szám

TÖRTÉNELMI TÜKÖR MÁJUS 15. ♦ 110 éve, 1863-ban nyílt meg (két héttel a hi­vatalos tárlat utón) Párizsban a képzőművészet fejlődésében fordulópontot jelentő Salon des Re­fuses, a Visszautasítottak Szalonja. Az 1863-as kiállítás zsűrije különlegesen szigorú volt, s fel­tűnően sok, több mint négyezer képet visszauta­sított. A művészek elégedetlenségéről harmadik Napóleon is tudomást szerzett, megnézte a visz­­szautasított képek egy részét, és lehetővé tette a bemutatásukat. A visszautasítottak között töb­bek mellett olyan művészek voltak, mint Cézan­ne, Pissarro, Manet, Jong Kind, Whistler, Guil­­laumin stb. A kiállításon a nagy botrányt Manet Reggeli a szabadban és Whistler Fehérruhás nő képe keltette. Sok műtörténész ettől a dátumtól számítja a modern festészet történetét. MÁJUS 17. ♦ 100 éve, 1873-ban Asniéres városában született Henri Bar­busse francia író és publicista. Szimboli­kus költőként tűnt fel az irodalomban, s a kommunista eszme harcosaként halt meg. Forradalmi öntudatra az első világháború­ban ébredt, amelyben mint közkatona vett részt. Saját tapaszta­latai nyomán 1916- ban írt Tűz című re­génye, amely a hábo­rúba sodort ember szenvedéseinek leghitelesebb vallomása, világhírűvé tette. Ugyanezt a témát dolgozta fel a Világosság-ban (1919) is. A háború után mint politikai és társadalmi harcos tevé­kenykedett. Kezdettől fogva védelmezte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Az Örök lán­­cok-ban (1925) a kizsákmányolás ellen lázadozik, a Hóhérok (1926) pedig a balkáni fehérterror el­len tiltakozás. 1935. augusztus 30-án halt meg Moszkvában. MÁJUS 19. ♦ 120 éve, 1853-ban Havannában született Jósé Marti kubai költő és publicista, demokrata forra­dalmár, a kubai nép hőse, a latin-amerikai né­pek függetlenségének kiemelkedő harcosa. For­radalmi eszméiért, politikai és irodalmi tevé­kenységéért 16 éves korában elítélték, majd Spa­nyolországba száműzték. Madridban végezte ta­nulmányait, ezidőben röpiratot írt hazája felsza­badítása érdekében. Később Mexikóban, Guate­malában, Venezuelában, végül New Yorkban élt. Latin-Amerika teljes függetlenségéért harcolt. 1895-ben visszatért Kubába, hogy a spanyolok ellen harcoljon. A csatatéren vesztette életét. A szabadságharcos költő a kubai nemzeti forrada­lom jelképévé vált. (Meghalt 1 95. május 19-én Dos Riosban). MÁJUS 20. ♦ 90 éve, 1883-ban született Pardubicé­­ban Ján Kaüpar, a cseh repülés úttörője. Saját készítésű repü­lőgépével 1911. május 13-án Pardubicéből sikeresen Prágába re­pült. Ez abban az időben vilógszenzá-A HÉT VENDÉGE SZAPÓ SÁNDOR festőművész Levicében (Léván) születtem. Ott jártam elemi iskolába. Prágában érettségiztem. Gyermekkori álmom, vágyam volt, hogy festőművész leszek. Nagyon szerettem rajzolni, festeni. Szüleim azon­ban hallani sem akartak arról, hogy a képzőmű­vészeti főiskolára iratkozzam be. Hogy miért,..? A két világháború közötti évtizedekben a mű­vészet nem nyújtott biztos megélhetést, bizonyos mértékben kalandot jelentett. Ha valaki abban az időben a művészettel jegyezte el magát, azt hivatásérzésből tette, mert sok mindenről le kel­lett mondania, a nyomort is vállalnia kellett. Nagynehezen sikerült meggyőznöm a szüléimét, s mór úgy volt, hogy megyek a főiskolára. De jött a háború. Engem is elvittek katonának, és akkor az volt a legnagyobb művészet, hogy az ember élve, egészségesen kerüljön onnan vissza. És ez sikerült... Szabó Sándor festőművészt műtermében ke­restük fel. Nagyszerű, kész alkotásai és készülő képei között, munka közben hosszasan elbeszél­gettünk. 0 Mikor kezdtél komolyan azzal a gondolattal foglalkozni, hogy festő­művész leszel? — tettük fel első kér­désünket a ma már nemcsak ország­szerte, de külföldön is ismert mű­vésznek. Tizenkét éves lehettem, másodikos gimnazista voltam, amikor foglalkozni kezdtem tudatosan a gondolattal, hogy festőművész leszek. Érdekes, hogy mór akkor komoly színekkel dolgoztam, és a célom az volt, hogy az anyagszerűséget fejez­zem ki. A hatodik gimnáziumban már komolyan és célszerűen foglalkoztam a művészettel. Nagyon érdekeltek a művészettörténet, a modern irány­zatok, ezek vitathatatlanul mélyen hatottak rám. Akkori legnagyobb élményem — melyre na­gyon büszke voltam — az volt, hogy rajztaná­rom elkérte az egyik akvarellemet és berámáz­­tatta. Ez egy gyermek számára a legnagyobb él­mény, a legnagyobb elismerés ... A képzőművészeti főiskolát a felszabadulás után Bratislavában végeztem el. Nehéz évek vol­tak, de szívesen emlékszem rá. 0 Hol és mikor volt az első önálló kiállításod? Bratislavában, 1953-ban mutatkoztam be. Jól emlékszem, három tucat festményem került a Hviezdoslav-téri kiállítási csarnok falaira. Mint minden kezdő művész, én is lélegzetvisszafojtva, izgatottan vártam, lestem az eredményt, mert tudtam: „festeni“ nem nehéz, de művészi értéket alkotni nagyon komoly feladat. A premier sike­rült. Ezután több tárlaton, országos kiállításon vettem részt. Az első önálló külföldi kiállításom a hatvanas évek elején, Kubában volt. A tenge­ren túlra harminc képemet vitték el, és az otta­ni lapok kritikái alapján — festményeimnek nagy sikere volt. Azóta Magyarországon, a Szov­jetunióban, Lengyelországban, Kínában és még sok más európai és tengeren túli országban állí­tottam ki. És, hogy milyen élmények fűznek ed­digi kiállításaimhoz? Öröm és üröm ... Nagyon örülök annak, hogy képeim elkeltek — hiszen a művész abból él, hogy képeit eladja —, ugyan­akkor nagyon sajnálom, hogy az ötvenes és a hatvanas évek alkotásaiból alig maradt képem. Ez kissé bosszant, mert minden művésznek van­nak olyan alkotásai, melyek összenőttek vele, emlékek, élmények fűzik hozzá. 0 Mik a terveid, min dolgozol és milyen kiállításra készülsz? Az elkötelezett művészek első szlovákiai tár­latán két alkotással vettem részt. Az egyik ké­pemet — egy dolgozó nőt — színes reproduk­cióban kiadják, a másik kiállított képemet — egy tájképet pedig a Szlovák Nemzeti Galéria vásá­rolta meg. Most fejeztem be két gobelin tervét; ezek a gobelinek a komáromi hajógyárban ké­szülő egyik tengerjáró hajó falát díszítik majd, és több mozaik —, valamint kerámia-tervet is készítettem. És a további tervek? Szorgalmasan dolgozom. A festészet sokszor nehéz és izgalmas munka, teljesen leköti az igazi művészt. Nem a hírné­vért, a pénzért, hanem lelkiismerete nyugalmáért dolgozik. Érzi, hogy dolgoznia, alkotni kell! Min­den nagyobb kiállításon részt szeretnék venni, s mindegyiken valami újat, újszerűt szeretnék bemutatni. 0 Melyik nagy művész volt és van rád a legnagyobb hatással? Vitathatatlanul Sandro Botticelli firenzei rene­szánsz festő, Dante illusztrátora. Elbájoló légies képei nagyon megragadtak. Óriási költői erő, gyönyörű formák vannak alkotásaiban, ö a ked­venc festőm. Talán azért van rám nagy hatással a művészete, mert az én stílusom egészen más. 0 Milyen irányzat van rád a legna­gyobb hatással? A főiskola elvégzése után bebarangoltam ha­zánk legszebb, legromantlkusabb tájait. Különö­sen a Duna mente volt és van rám nagy hatással. Mindig arra törekedtem, hogy azt fessem le, amit látok s amit érzek, azt, ami az objektum és a művész között van: az úgynevezett feszültséget. Ügy éreztem, hogy a művészetnek ma már más feladata van, mint hogy visszaadja azt, amit az ember vizuálisan lát. A festménynek azt kell ad­nia, amit nem ad a színes kép, a film, a televí­zió. És meggyőződésem, hogy minden művésznek elsősorban a saját kifejezésmódját kell megta­lálnia. Nincsen művészet, mely nem indul ki az élet­ből. De nekem elsősorban az tetszik, amit még nem láttam, de tudom, hogy az is az életből in­dul ki, noha a laikusok azt hiszik, hogy az mesz­­sze van az élettől. Az igazi művészet az, mely az életből veszi az ihletet, és a művész saját ma­gát keresve igyekszik rögzíteni, visszaadni azt amit lát, amit érez. Időbe telik azonban, míg a művész például a tájban megtalálja azt, ami hoz­zá a legközelebb áll és sajátosan tudja magát ki­fejezni. Az idén nyáron ismét kimegyek az életbe. Űj témákat keresek és azokat a legegyszerűbb kife­jezésmóddal szeretném megörökíteni. 0 Mint művésznek, mi volt az eddi­gi legnagyobb élményed? — Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni... Minden egyes kép megfestése külön élmény. Amikor a művész befejezi alkotását, leteszi a ce­ruzát vagy az ecsetet, mindig azt érzi, hogy az volt a legnagyobb élmény. Ugyanakkor azonban már más téma vagy témák foglalkoztatják. En­nek ellenére, azt hiszem, hogy a művész számá­ra az a legnagyobb élmény, amikor megtalálja saját magát, megtalálja sajátos stílusát. És ez, azt hiszem — sikerült. Sokat, nagyon sokat szeretnék még alkotni. Sok képet szeretnék festeni, mozaik-, gobelin-ter­veket készíteni. A pasztell, az ecset rabja let­tem ... Életem elválaszthatatlanul összenőtt a művészettel — mely hivatásom. A beszélgetést vezette: FEDERMAYER ISTVÁN A CSEMÁDOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz­tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. -Postafiók: C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Üstredná expedícia tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VI1. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p. KoSi­­ce. Előfizetési díj negyedévre 39,- Kés, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon V. Pflbyl, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents