A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
ABBAN AZ IDŐBEN, amikor a sztrecsnói vár ura Wesselényi Ferenc nádor volt, a Vág mentén kolerajárvány tizedelte a lakosságot. Az öntelt és meggondolatlanul kegyetlenkedő várúr azonban nem törődött alattvalóival. Nem bánta, hogy legügyesebb katonáit, legszorgalmasabb parasztjait a járvány pusztítja. A gyilkoló kór nem érdekelte, a legnehezebb időben is saját kedvtelésének, a vadászatnak, dáridózásnak és sűrűn váltakozó szerelmi kalandjainak élt. Felesége, Bosnyák Zsófia az ellenkezője volt. Ahol csak tehette segített, mindenki kérését meghallgatta, különösen a nyomorban sínylődő többgyermekes anyákat segítette. A vár ura hitvesét emiatt sokszor megrótta: — Ahogyan látom, maga még a Krőzus kincseit is elajándékozná a naplopó csőcseléknek! Nem látja, hogy visszaélnek bizalmával, a jóságával? Dolgozzon a rühes népség! SZTRECSNÓ VARA A VÁG MENTI HEGYORMOKRÓL tizenkilenc várrom néz a szeszélyesen kanyargó sötétvizű folyóra. Tizenkilenc sziklavár, néhány erődítmény, kolostor és várkastély regél a Tátráról, a Kisalföld széléig kanyargó folyó múltjáról. A tutajokat lesöpörte már az öreg folyó hátáról az idő. A vadregényes várak alatt elsuhanó tutajok koldusromantikáját felváltotta a technika, az energia és az ipari termelés romantikája. A Vágvölgy kapujában, még távol az Árva torkolatától, röviddel a Fehér- és a Fekete- Vág egyesülése után — ezerméteres bércröL nyúlik a felhőkbe a majd ezer esztendős Liptóvár romja, ahonnan Liptovsk^ Mikulásig is ellátni. A zabolátlan Felső-Vág Zilina (Zsolna) felett már béklyóba szorul. Ahogy Csák Máté ódon vára: Sztrecsnó alatt a folyó merész kanyarral a hegyek szorosába fordul — feltűnik az egyik legfelső vízilépcső: Krpelany. A felduzzasztott folyó vize belehömpölyög a turbinákba, megforgatja őket, s ahogy a gát túlsó felén kiszabadul, újabb energiatermelésre indul. A második lépcső Suőany, a harmadik Lipovec. A két szomszédvár: Sztrecsnó és Stary Hrad — azaz Óvár, a Vág két szembenéző szirtjén lenyűgöző látványt nyújt. ÁLLJUNK MEG ITT, a Vág völgyének talán legfestőibb helyén: Sztrecsnó váránál. A vízparton még látjuk a betonba ágyazott vasoszlopokat: nem is olyan régen még kompon keltek át itt a folyón, és a sodronykötelet ehhez az oszlophoz erősítették. Valamikor régen, századokkal ezelőtt fontos hadászati és kereskedelmi út vezetett ezen a tájon. A várakat és a hatalmas erődítményeket azért építették, hogy az utakat ellenőrizhessék, és az országba tolakodó ellenséget feltartóztathassák. Egyes okiratok szerint Sztrecsnó várát Csák Máté, Trencsén ura építette, Károly Róbert halála után Széchy Miklós tulajdona volt, majd rövid ideig Mackó Döme volt a vár ura. Zsigmond király 1420-ban hűséges szolgálataiért Sztrecsnó várát Dersfy Szaniszlónak ajándékozta, a későbbi években azonban ismét a korona tulajdona lett. A tizenötödik század derekán a husziták szállták meg a várat, akiket Hunyadi János űzött el seregeivel, és a vár ura ismét az árulással vádolt Pongrácz lett. A tizenhatodik században ismét többször gazdát cserélt az ősi vár. Szapolyai János, nagy költséggel átépíttette, korszerű erődítéssel látta el. A várpalotát újból berendezte és gyönyörű kápolnát is építtetett. A sztrecsnói várnak a tizenhetedik században volt a legnagyobb jelentősége, amikor annak ura Magyarország nádora, Wesselényi Ferenc volt, aki a várat újból átépíttette, korszerűsítette, erődítményeit pedig az akkori hadászatnak megfelelően megerősítette. Az ország főkapitánya, majd nádora a vasvári béke után — ellenezte Lipót császárnak és királynak a szultánnal igen kedvezőtlen feltételek mellett megkötött békéjét, bár a szentgotthárdi diadal előnyös béke megkötését is lehetővé tette volna — az udvar elnyomó törekvéseivel szemben alakult szövetkezés élére állt, de még leleplezése előtt meghalt. Vagyonát, így Sztrecsnó várát is a bécsi udvar elkobozta. Néhány év múlva a bécsi udvar Eszterházy Pálnak adta zálogul a várat, majd Szelepcsényi, később Kolonich hercegprímás tulajdona lett. 1697-ben Löwenburg császári tábornok, majd a Zichy-család birtokába került. Sztrecsnó várát — miután leégett — Lipót császár 1698-ban leromboltatta. Aki dolgozik, annak nincs segítségre szüksége! Zsófia nyugodtan válaszolt: — Csak azon segítek, aki arra rászorul. Egészséges, munkaképes embert még sohasem ajándékoztam meg. És nem a maga vagyonát osztogatom, apai jussomból segítem az árvákat, a betegeket. Hetek óta alattomos kór pusztítja az embereket, akik félnek, rettegnek a szörnyű haláltól. Az apák fiaiktól, az édesanyák megbetegedett lányaiktól menekülnek. Tennie kell valamit! Máskülönben mindenki elpusztul, lehet, hogy mi is... Wesselényi még dühösebb lett. Mint a megvadult fenevad járt fel s alá fellegvárának lovagtermében, majd szolgáinak megparancsolta, hogy készüljenek, néhánynapos vadászatra indulnak. % — Azt mondta: tegyek valamit! Hát teszek! Vadászatra megyek, az erdőben nem pusztít a kór — mondotta hitvesének. — Néhány perc múlva útra kelünk! Zsófia odament hozzá. Csókkal akart búcsúzni urától. Wesselényi durván félrelökte. — Mire ez a nyalakodás? Már nem vagyunk gyerekek, és a nászéjszakánk óta is már jónéhány év el telt — mondotta cinikusan, majd barátaival és szolgáival útra kelt. Zsófia kővé meredten állt, bánatosan sírt. — Mi történt Ferenccel? Hiszen sohasem volt ilyen... Talán ő is beteg, és az erdőbe menekül, hogy ne lássam a szenvedését...? — tűnődött a boldogtalan asszony. Kérdésére néhány nap múlva megkapta a választ. Testvérhúgának külön futára hozta a hírt. „Urad más asszonyt szeret. Állandóan hozzá jár, és szerelmi mámorban tölti nála az éjszakákat. Szerelmükről már mindenki, csak te nem tudsz...“ — írta húga levelében. Zsófia könnyes szemmel, újra meg llSlKSIi Isijük A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről.
