A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 2. szám
FIRENZEI INTERMEZZO Az ember sohasem tudhatja, milyen meglepetések érik utazásai során. Húsz napja ismerkedtünk már Itália azúrkék egével, csodálatos műemlékeivel, a temperamentumos, hangos, de kedves, barátságos olaszokkal, a csendes lagúnákkal és a nagyvárosok lüktető életével. A hangulatos kis olasz trattoriák ételkülönlegességeivel és a kitűnő chiantival. „Testreszabott“ szabadság volt. Sokat láttunk, de eleget lustálkodtunk is a Nápolyi-öböl csodálatos homokfövenyén. Firenzét, az olasz reneszánsz egyik egykori központját, ezt a csodálatos ékszert utunk végére hagytuk. Az esti órákban érkeztünk meg. De micsoda csalódás! Az élet ugyan ugyanúgy lüktetett, mint másutt, de piszkos esőfelhők lógtak alacsonyan a templomok, paloták s lakóházak fölött. Sűrű, de meleg eső kényszeríti azokat, akiknek nincs ernyőjük, hogy az árkádok alatt keressenek menedéket. A színes neonreklámok, pazar kirakatok fénye visszatükröződik az esőáztatta aszfalton. Reggelre megritkult az eső, de még mindig gomolyognak a felhők, de itt-ott már kiszüremlik közülük az áldott napfény, mely egyszerre bearanyozza a várost, az Arno folyó vizét s a rajta kecsesen átívelő Ponte Vecchiót, a gótikus Santa Maria del Fiore székesegyházat meg a Campanilét. Kutyafuttában ismerkedünk a Palazzo Pitti és az Uffizi a gyári munkások és a közlekedési alkalmazottak, a határokon a vámosok és a repülőterek személyzete, a tanítók és az orvosok, a diákok és a dokkmunkások, a rendőrök és a szemételhordó munkások. És persze a diákok. A dolgozók béremelést, jobb munkafeltételeket követelnek, harcolnak az egyre fenyegetőbb méreteket öltő drágaság, a déli országrészekben a munkanélküliség, az Andreotti-kormány ^gyre inkább jobbra tolódása ellen. Ebben szövetségeseik a haladó, baloldali gondolkodású diákok is, akik egyre gyakrabban ütköznek meg terrorista csoportokkal, szélsőjobboldali, újfasiszta szervezetek tagjaival. Ez a tüntetés is, amelyben diákok, munkások, alkalmazottak vettek részt, az újfasiszta veszély, a kizsákmányolás fokozódása, a nagyvállalkozók egyre növekvő profitja ellen irányult. Bár békésen és összetűzések nélkül zajlott le, tíz óra körül megjelentek a rendőrök s kordont vontak a tér körül, majd kezdték a mellékutcákba szorítani a tömeget. A diákok, munkások követeléseiket kifejező jelszavakat kiabáltak szavalókórusban. A Signoria téren nézelődő turistákat, külföldieket is magával sodorta a tömeg, mely minden incidens nélkül végigvonult a legforgalmasabb utcákon, majd déli egy óra felé a Ponte Vecchio környékén békésen szétoszlott. Barátaim elsodródtak tőlem. Most képtár páratlan gazdagságú anyagával, Giotto, Donatello, Brunelleschi. Verocchio, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello csodálatos alkotásaival — Dante városával. De Firenze nemcsak a műemlékek, hanem a fiatalok városa is. 1321-ben alapított egyetemén s művészeti akadémiáján rengeteg diák tanul. A fiúk és lányok ott üldögélnek — élénken vitatkozva — a középületek lépcsőin, este meg lenn .táncolnak — az utcákon, körutakon. Kiérünk a Signoria térre. Hatalmas tömeg. Csupa fiatalok. Szokatlanul nagy a nyüzsgés, s egyre újabb meg újabb csoportok rajzanak ki a környező utcákból, hatalmas táblákkal, transzparensekkel. Egy tüntetés kellős közepébe csöppentünk. Olaszországban, tudjuk, gyakoriak a sztrájkok, tüntetések. Sztrájkolnak mit csináljak? Elkeseredetten harcoltam a nagy tülekedésben, hogy végre olyan pontot találjak, ahonnan látni s fényképezni lehet. Ügy éreztem magam, mint a vadász, akinek csak vaktöltény van a puskájában. Végre sikerült nagynehezen elővennem a fényképezőgépet s megfelelő szöget találnom, ahonnan figyelemmel kísérhettem az eseményeket: most már vidáman csattoghatott gépem redőnyzára. Pedig már úgy éreztem, fotoriporter létemre szégyenszemre „lemaradok“ erről az eseményről, s be kell érnem a kocaturisták számára kínálkozó fényképezési lehetőségekkel, de aztán mégiscsak kedvezett a szerencse. S hogy mi lett az eredmény, azt ítéljék meg az olvasók maguk. .. HASKO PAVOL Köt. 17
