A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
A csendes-óceáni térség két legnagyobb országában — Ausztráliában és Űj-Zélandban megtartott parlamenti választásokon a korábban ellenzékben volt munkáspártok győztek. Húszhónapos manőverezés után tehát véget ért Ausztráliában McMahon dicstelen kormányzása. Liberális-agrár koalíciójának veresége azt mutatja, hogy az utóbbi két évben sok minden megváltozott. Ausztráliáról úgy szokás írni, mint nagy távlatokkal rendelkező, gazdag országról, ahol magas az életszínvonal. Sok évtizedes nyugalom után azonban a kontinens nagyságú országban gazdasági és politikai nehézségek ütötték fel a fejüket. A konzervatív kormányt nemcsak az ellenzék és a sajtó kritizálta, hanem a lakosság egyre szélesebb rétegei is. Hiszen csak a múlt évben hét százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Növekedett a munkanélküliség, s az ország a brit és az amerikai gazdasági függőségen kívül kezdett egyre inkább a dinamikusan fejlődő Japán uszályába kerülni. Ritkaság, hogy egy újonnan megválasztott kormányfő oly gyorsan le-1. Ausztrália legnagyobb városa — Sydney 2. Gough. Whitlam miniszterelnök 3. Ausztráliai katonai egységek hazatérése Vietnamból számoljon elődjének politikájával, mint ahogy azt Gough Whitlam tette. Az első hónapban több kezdeményezést mutatott a külpolitikában, mint McMahon egész kormányzása alatt. A munkáspárti kormány a választások után rögtön hazahívta Vietnamból az utolsó „katonai tanácsadókat“ és beszüntették a McMahon-kormány által a saigoni rezsimnek nyújtott segítséget. Az utolsó ausztráliai katonai egységek hazatértével Whitlam eltépte az utolsó szálakat, amelyek Ausztráliát a vietnami háborúhoz fűzték. Ugyanakkor kiengedte a börtönből mindazokat, akiket korábban azért ítéltek el, mert nem voltak hajlandók részt venni-ebben a háborúban. Három napja volt hivatalban, amikor visszahívta Ausztrália nagykövetét Tajvanról és utasította párizsi diplomáciai képviselőjét, hogy vegye fel a tárgyalásokat a Kínai Népköztársasággal. Kína diplomáciai elismerése arra az időre esett, amikor Whitlam egy Nixon elnökhöz intézett éles hangú táviratban ítélte el a VDK akkori bombázását. A labour-párti kormány további külpolitikai intézkedései közé tartozott az atomfegyverek továbbterjesztésének megakadályozásáról, valamint nukleáris fegyvereknek és egyéb tömegpusztító fegyvereknek a tengerek és óceánok fenekén és feneke alatt való elhelyezése megtiltásáról szóló egyezmény ratifikálása. Az ENSZ Közgyűlésének XXVII. ülésszakán az ausztráliai küldöttség határozott állást foglalt a fajgyűlölő politika és az apartheid elleni harc kérdésében és megszavazta a Délafrikai Köztársaság, Rhodesia és Portugália gyarmati politikáját elítélő összes határozatokat. Az új kormány külpolitikai vonalvezetésének jelentős mozzanata, hogy szándékában áll felvenni a diploi máciai kapcsolatokat az NDK-val és a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Az új kormány baráti magatartást tanúsít a Szovjetunió iránt (az Ausztrál Államszövetség 1942 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval). Whitlam válaszában arra az üdvözlő táviratra, amelyet A. N. Koszigin szovjet miniszterelnök küldött neki miniszterelnökké történt megválasztása alkalmából, meggyőződésének ad kifejezést „hogy megvannak a lehetőségei az országaink közötti jó kapcsolatok továbbfejlesztésének“ és megállapította, hogy „az ausztráliai kormány minden lehető területen szorosabb együttműködésre fog törekedni népeink kölcsönös javára“. A kormány által felvetett új javaslatok közé tartozik az Ausztrália és Nagy-Britannia közötti viszony új alkotmányjogi rendezése is. Whitlam maga lemondott a királynő titkos tanácsosa címről. Várható, hogy Ausztrália felülvizsgálja a támadó SEATO paktum iránti kötelezettségeit is. Kérdéses az országnak az ANZUS katonai tömbben való tagsága. Mindez arra mutat, hogy az új kormány szándékában áll lazítani a Washingtonnal való szilárd kapcsolatokon, az előző kormány örökségén.
