A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-27 / 17. szám
A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE DEFA-FILM • RENDEZŐ: EGON GÜNTHER • FŐSZEREPLŐ: JUTTA HOFFMANN II. rész \ Mm /Wargit este telefonon felhívta barátnőjét, / y I Luciát. f w — Ügy érzem, Hrdlicskával nagyon boldog lennék. Komoly ember. Nagyszerű munkaerő. Mindenki szereti, megbecsüli — mondotta, majd folytatta: — Magánéletéről azonban nagyon keveset tudok. Azt hallottam, hogy elvált. A felesége megcsalta. Nem értem, nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miért? ... — Azért nem érted meg, mert szerelmes vagy helé. Az az asszony nem szerette, megcsalta, elváltak. Miért tűnődői ezen? — kérdezte Lucia, majd a választ meg sem várva folytatta: Ne haragudj, néha olyan nézeteid vannak, mint egy tizenhat éves gimnazista lánynak. Az első felesége megcsalta, elhagyta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet jó férj. Éppen ezért egy őszinte és hű asszonyt majd megbecsül. — Az egyedüllét szörnyű! Már nem bírom... Éjszakánként nem alszom, azon gondolkozók, mit tegyek? — Tudom mi az egyedüllét! Én igazán egyedül élek. Vannak szombatjaim, meg vasárnapjaim, amikor otthon vagyok, s két napon át még emberi hangot sem halok. Neked két aranyos kislányod van, mégsem vagy teljesen egyedül. Nagyon szeretnek, és ez többet ér mindennél a világon. — Ez igaz! Dagmár aranyos kislány, Anna viszont már felnőtt lány, kisasszony, vele mindenről lehet már beszélgetni. Nagyon szeretem őket. azért szeretném, ha apjuk is lenne. Érzem, tudom, nekik is az hiányzik ... Lucia mindig segítette, bátorította Margitot. Jó tanácsokat adott, de saját problémáit nem tudta megoldani, ö is sokat próbálkozott, ő is férjhez szeretett volna menni, de szerelmei mindig zátonyra futottak, az igazit ő sem tudta megtalálni. Margit túlzott óvatossága az ő viselkedésén is nyomott hagyott. Kérőit kikosarazta, sokszor maga sem tudta, hogy mit akar... Lucia abban élte ki magát, hogy lakását saját terve, elképzelése alapján rendezte be. Minden egyes bútordarabot ő tervezte, külön asztalosnál készítette. Külcnc volt. És pénzével sem tudott bánni. Az a férfi, aki alaposan megismerte — menekült előle. Ez történt akkor is, amikor az asztalos az új heverőt szállította le. Lucia nagyon örült, barátja, udvarlója, akivel már hosszabb ideje intim kapcsolata volt, dühöngött. — Lucia, te nem gondolkozol! — mondotta ironikusan. — Ez a heverő semmivel sem jobb és semmivel sem rosszabb, mint azok a heverők, melyeket a boltokban árusítanak. De háromszor annyiba kerül! Mire jó ez?... Belőled úgy látszik, nem lesz jó feleség!... Lucia megsértődött. — Én nem avatkozom abba, hogy te mire költöd a pénzedet. Az a te dolgod! És kérlek, te ne avatkozzál az én dolgaimba! Ezt kikérem magamnak! És ha jobb feleséget keresel, mint amilyen én lennék, tessék, nem tartalak vissza! Lucia barátja megsértődött, köszönés nélkül ment el... Lucia dühében sírt. Margit váratlan látogatása azonban felejtette bánatát. — Jó, hogy eljöttél! Megrövidítem a ruhádat! így nem járhatsz! Fiatal, szép asszony vagy, ezt ne feledd... — mondotta Lucia, és mindjárt hozzá is fogott a ruha rövidítéséhez. Mindez oly gyorsan történt, hogy Margit szóhoz sem tudott jönni. Lucia elhatározta, hogy felkeresi Hrdlicskát, és barátnőjét feleségül adja hozzá. — Ha már én boldogtalan vagyok, nem tudok megértő partnert találni, legalább Margit legyen boldog. Felkeresem Hrdlicskát, beszélek vele ... Hrdlicska meglepetten fogadta Luciát. Sokáig az üzemi problémákról beszélgettek, majd Lucia váratlanul más tárgyra tért. — Miért nem nősül meg?... Attól fél. hogy a második házassága sem sikerül?... — kérdezte. Hrdlicska egy ideig meglepetten bámulta a lányt, majd válaszolt: — Aki egyszer megégette magát, az nagyon óvatos. De ez nem jelenti azt, hogy nem nősülnék meg. De van olyan nő, akivel nyugodtan, boldogan élhetne az ember? ... — Miért ne volna. Csak körül kell nézni... Például Margit. Okos, szép asszony. És úgy látom, ön tetszik is neki... Hrdlicska ismét hallgatott. — ö is egyedül él. ö is csalódott — jegyezte meg Lucia. — Tudom ... Margit életét ismerem. Becsületes, rendes és okos asszony. Valóban jó feleség volna. De azt hiszem, nem akar férjhez menni. Nagyon tartózkodó. — Beszéljen vele! — bátorította Lucia. — De azt ne említse, hogy velem beszélt... És adok egy tanácsot... Margitot valamilyen ürüggyel önhöz küldöm ... Lucia Margithoz rohant. Örömmel újságolta a történteket. — Beszéltem Hrdlicskával. Azt mondta, boldog lenne, ha a felesége lennél. Panaszkodott, hogy nagyon tartózkodó vagy ... 0 már beszélt volna veled, de te soha sem adtál arra lehetőséget. Látogasd meg, beszélj vele ... — Nem mehetek a lakására! Mit mondanak majd az emberek! Lesz rá elég alkalom még, hogy beszélgethessünk ... Hosszas vitatkozás után Margit mégis kötélnek állt, megígérte, hogy felkeresi Hrdlicskát. — Mégiscsak jobb volna, ha ő keresne fel — gondolta Hrdlicska lakása felé tartva. Töprengése közben észre sem vette, hogy a férfi lakásának ajtaja felé tart, ahol egy fiatal lány éppen becsengetett. Gyorsított léptekkel tovább ment. — Mit keres ez a bakfis Hrdlicska lakásán? Titkos szerelme?... Vagy talán a lánya?... — gondolta, majd csalódottan hazament. Másnap Luciának elmondotta a történteket. — Többször mondtam, hogy néha úgy viselkedsz, mint egy tizenhat éves kislány. Nincsen eszed! Hrdlicska egész este várt! Az a kislány lakáscsere miatt járt nála ... Margit szégyelte magát. Rosszkedvű, elkeseredett volt. Sokáig gondolkozott, mit tegyen. Végre úgy döntött, hogy vasárnap az állomáson megint megvárja Hrdlicskát, elfogadja a meghívását és beszélget majd vele. így is történt... Az egész napot együtt töltötték. Mindenről, sokat beszéltek. Margit másnapra a lakására hívta meg. — Eljön? — kérdezte Margit. — Szívesen. De /nég szívesebben mindjárt végleg ott is maradnék — válaszolta leplezetlen örömmel. — És igazán szeretsz? ... — Már régen ... De soha sem mertem megmondani. Attól féltem, hogy kinevetsz, elutasítasz. Margit szerelmesen simult hozzá, megcsókolta. Sokáig szótlanul ölelték egymást, majd Hrdlicska halkan súgta: — Nagyon szeretlek... És kislányaidat is szeretni fogom... — Vége — a haímadik^.
