A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
Elköltözött „Párizs gyomra” A múlt év végén örökre bezárta kapuit a párizsi központi vásárcsarnok — Les Halles Centrales. Ez, az Émile Zola híres regényéből „Párizs gyomra“-ként ismert látványos műemlék kénytelen volt kapitulálni a metropolis központjában egyre növekvő közúti forgalom előtt és átköltözni a város szélén épült korszerű nagycsarnok-komplexumba. Aki az utóbbi években leszállt a párizsi Orly repülőtéren és a déli autópályán utazott be a városba, köröskörül mindenütt hatalmas földhányásokat, alapozási és építő munkákat láthatott. Itt, nem messze a repülőtértől, mintegy 7 kilométernyire Párizstól épült fel hat év alatt a hatalmas új nagyvásártelep, amely óriási méretű csarnokaival és széles úthálózatával inkább valamilyen modern ipari üzemre, mint élelmiszerpiacra hasonlít. Több mint hárommillió köbméter földet, az egész csatornahálózatot és a helyközi telefonhálózatnak több kilométernyi kábelét kellett áthelyezni, mielőtt hozzákezdhettek volna a tulajdonképpeni építkezéshez. A párizsi városfejlesztési szakemberek választása azért esett az Orly repülőtér közelében fekvő városkerületre, egyrészt mert itt még elegendő, a város tulajdonában levő beépítetlen terület volt, másrészt mert a legtöbb mezőgazdasági terméket — különösen a zöldség-, főzelékféléket és a gyümölcsöt — Franciaország déli területeiről szállítják fel a fővárosba. A nagyvásártelep, befejezése után, öszszesen 6000 hektár területet foglal majd el. A fedett csarnokok 204 hektár kitérj edésűek, míg a régi központi vásárcsarnokok mindössze 35 hektár területet foglaltak el. Az amerikai, elsősorban a chicagói és a philadelphiai nagycsarnokok mintájára az egész komplexumot tisztán célszerűségi szempontokból tagolták és építették. De hogy a célszerűség okvetlenül szép is lenne, azt az új nagyvásártelepről nem lehet állítani. A szemlélő számára meglehetősen szürke, unalmas benyomást kelt, de valamennyi épületet és berendezést a legapróbb részletekig átgondoltak, hogy biztosítsák az ügyletek sima lebonyolítását. A hatalmas vasbeton csarnokoknak akkora a hasznos területe, hogy bármelyikben kényelmesen elférne az egész régi központi vásárcsarnok. Csak a gyümölcs és a zöldség adásvételére szánt csarnokoknak 160 000 négyzetméter az alapterülete, míg a központi vásártér összes csarnokai mindössze 113 000 négyzetméter területet foglaltak él. Az új vásárcsarnokokban minden kereskedő számára kirakattal rendelkező kis boltot utaltak ki, fölötte van az iroda, alatta pedig a raktár. A közbülső utcácskákban, a boltok kirakata előtt elegendő hely van az áruk kirakására, hogy legalább némiképp megőrződjék a régi vásárcsarnokban megszokott üzleti élet hangulata. A csarnokok külső falai mentán hosszú kirakodó rámpák húzódnak, ezekhez állnak oda az áruszállító tehergépkocsik. Halakat és egyéb tengeri csemegéket egy 273 méter hosszú csarnokban árusítanak. Virágárusításra egy klímaberendezéssel ellátott nagyobb csarnok és néhány kisebb épület szolgál. Az élelmiszer nagykereskedelmi vállalatok négy nagy csarnokkal rendelkeznek, ahol tejipari termékeket, tojást és baromfit árusítanak nagyban, és hat kisebb épülettel, ahol a kiskereskedelmi árusítás folyik. A vásártér területén belül legnagyobbrészt hat közlekedési sávos utakon bonyolódik le a forgalom, ezeknek elágazásuk van a rámpákhoz. Az úthálózathoz 12 000 gépjármű befogadására alkalmas parkolóhely csatlakozik. Terveznek egy javítóműhelyeket és autószervizt magában foglaló központot is, ahol a tehergépkocsik vezetői elvégezhetik a legszükségesebb javításokat, s ahol megpihenhetnek és felfrissíthetik magukat. A nagyobb távolságokról vasúton érkező áruk kirakására egy négy és fél kilométer sínhálózattal rendelkező teherpályaudvar szolgál, amely naponta 500 vagont képes fogadni. A teherpályaudvart iparvágányok kötik össze a csarnokok rak táraival. A gyümölcs- és zöldségszektor közepén egy többrendeltetésű csarnok áll, ahol mindenféle fajta élelmiszeripari terméket ki lehet rakni, vagonokból és tehergépkocsikról egyaránt. Ez a csarnok amolyan terménytőzsde szerepét tölti be, ahol nagybani üzletkötéseket lehet lebonyolítani. A tőzsdei üzletkötésekben minden kereskedő részt vehet, de a vásárlások nem történhetnek árufajtánként 15 tonna alatt. A nagyvásártelep területén még fenntartottak kiterjedt beépítetlen sávokat, ahol vállalkozók telket szerezhetnek raktárak vagy élelmiszerfeldolgozó és — csomagoló üzemek építésére. Ugyancsak szerezhetnek itt területeket nagy felvásárló és értékesítő szövetkezetek is. A 90 000 négyzetméter alapterületűre tervezett mélyhűtőknek egyelőre még csak kis része működik. Egy másik területrész, amely még szintén csak papíron létezik, egykor majd kizárólag a szórakoztatást fogja szolgálni, amiből egyelőre nem sok lehetőség adódik ebben a sivár vasbeton-rengetegben. Tervezik egy szórakoztató park létesítését, hotelekkel a külföldi látogatók számára, kiállítási termekkel, mozikkal, kiskocsmákkal és kávéházakkal, hasonlókkal azokhoz, amelyek oly nagy népszerűségnek örvendtek a régi központi vásárcsarnok környékén. A vásárcsarnoknak a külterületre való kitelepítése miatt át kellett alakítani eddigi egész szervezetét. El kellett hagyni a régi szokásokat, ami viszont számos beavatkozással járt; ezek főképp a kiskereskedőket érintették, de a nagykereskedők és a bizományosok egy részét is — számolnak azzal, hogy a kereskedőknek mintegy 30 százaléka — akik nem rendelkeztek elegendő tőkével vagy hitellel — nem folytathat kereskedelmi tevékenységet az új nagycsarnokban. Ügy számítják, hogy az új nagyvásártelep építési költségei befejezéséig elérik a 615 millió frank összeget. Az állami hitel 200 millió frankot tesz ki. Ennek a hatalmas összegnek vissza kell térülnie, így tehát megnövekedtek a fenntartási és üzemeltetési költségek. A Rungis kerületben emelkedtek nemcsak a szállítási költségek, de a parkolóhely használati díjak is. Azonkívül a bérlőknek modernizálniuk kellett árusbódéjukat és irodájukat. A konkurenciára való tekintettel már nem lehetett ládákban vagy kosarakban kiállítani és ládákból eszkábált pulton számlázni az árut. S így, miközben számos gazdag kereskedő műmárvánnyal rakatta ki az elárusító fülkéjét, mások még mindig fabódéval rendelkeznek, ahol a kora hajnali órákban ott ül a ládán a könyvelő és számlázza a leszállított árut. Az új nagyvásártelepen, amely nem korlátozza tevékenységét csupán Párizs ellátására, hanem gyakorlatilag az egész ország zöldség-, gyümölcsös élelmiszerkereskedelmi központjává növi ki magát, sőt távlatilag arra törekednek, hogy nemzetközi kereskedelmi ügyletek csomópontjává fejlesszék, az összes adatokat és információkat azonnal elektronikus számítógépek dolgozzák fel. A vásártelep hét pontján elhelyezett táblákon feljegyzik az árufelhozatalt, a pillanatnyi árfolyamokat s a kereslet és kínálat általános piaci tendenciáját. A nagyvásártelep üzemelése körül szerzett első tapasztalatok után kereskedelmi szakkörökben komoly kételyek merültek fel infrastruktúrájának helyessége iránt. Felteszik a kérdést, vajon a csak minta szerinti vásárlások egyre nagyobb elterjedtsége mellett szükség volt-e a vásárcsarnok ekkora koncentrációjára. —ta— 1. Az új párizsi nagyvásártelep hatalmas csarnokai mellett természetesen gondoskodni kellett megfelelő nagyságú parkoló területekről is 2. A párizsiak szeretik a virágot, s így kora reggeltől nagy a forgalom a virágcsarnokban
