A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
c%z a Ijaíhiadik^. A HÉT KÉPES MINI-FILMREGÉNYE DEFA-FILM • RENDEZŐ: EGON GÜNTHER • FŐSZEREPLŐ: JUTTA HOFFMANN harmincöt éves, feltűnően szép Margit Fliesser az egyik korszerű vegyipari üzem elektronikus adatfeldolgozó központjában dolgozik. Kitűnő munkaerő, mindent, amit a foglalkozása terén célul tűzött ki, elért. Mind a munkahelyén, mind pedig a magánéletében szeretik, kedvelik. Két kislánya van — de férje nincsen. Annak ellenére, hogy barátokkal van körülvéve, és örül önállóságának, sokszor nagyon egyedül érzi magát — az igaz szerelem után vágyódik. Hrdlicska, a jóképű fiatalember tetszik neki. Egy üzemben dolgoznak, naponta az étteremben, az ebédnél találkoznak. A fiatalember, noha nem sejti, hogy a szépasszonynak titkos tervei vannak vele, sokszor kedveskedik, udvarol. Hrdlicska nagyon tetszik nekem. Már kislánykoromban ilyen férfiről álmodoztam. De már kétszer csalódtam ... Az első nagy szerelmem otthagyott, nem vett el, s a házasságom sem sikerült. Attól félek, hogy ha ismét csalódás ér, ismét zátonyra fut az életem, azt már nem bírnám idegekkel — gondolta sokszor, miután ebéd után ismét a gépéhez ült, hogy folytassa munkáját Margit sokáig tűnődött azon, hogy elárulja-e titkát barátnőjének, Luciának. — Nagyon tetszik nekem, de attól félek, hogy ez a házasság sem sikerül — mondta neki. — Mit tegyek? . . . — Ki tetszik neked és kihez akarsz feleségül menni? — kérdezte meglepetten Lucia. — Hiszen nem is tudtam, hogy valakivel komolyan jársz. — Hrdlicska — válaszolta röviden Margit. — Mióta jársz vele, hiszen nem is tudtam róla. Milyen meglepetések érik néha az embert. .. — Nem járok vele, és még ő sem tudja, hogy tetszik nekem. De tudod, ha mi nők valamit a fejünkbe veszünk, azt meg is valósítjuk — válaszolta mosolyogva Margit, Megértelek... De légy nagyon óvatos! Azt tanácsolom, mielőtt komolyan kezdenél vele járni, tudd meg pontosan, kicsoda, micsoda. Margit megfogadta barátnője, Lucia tanácsát. Azzal az ürüggyel, hogy hétvégi házát szeretné kibérelni, felkereste Hrdlicska édesanyját. Hosszasan elbeszélgetett vele. Tőle tudta meg,, hogy a fia minden hétvégén bebarangolja a közeli vidéket, szenvedélyes turista. Elhatárc a, hogy az egyik vasárnap ő is kirándulni megy. Már kora reggel az állomáson várakozott Hrdlicskára, s amikor a férfi megérkezett, úgy tett, mintha véletlenül találkoztak volna össze. Együtt szálltak fel a vonatra, egész úton beszélgettek. — Ma nagyon szép helyeket keresek fel. Igaz, hogy fárasztó az út, de megéri! Ha kedve van, tartson velem — invitálta a fiatalember Margitot. — Nagyon kedves, de ma már programom van. De legközelebb nagyon szívesen magával tartok — válaszolta az asszony. Margit az első pillanatban dühös volt önmagára, hogy visszautasította a meghívást. A hosszú, magányos séta azonban megnyugtatta. Furcsa természetem van... Majdnem egy órán át leselkedtem rá az állomáson, s amikor meghív, visszautasítom ... A legjobb, ha egyedül maradok .. . Komplexeimtől — úgy látszik — nem tudok szabadulni. . . Fiatalságom és a nevelésem kihatással van az egész életemre. Anyám halála után teljesen elárvultam. Zárdában apácák neveltek...- Nem ismertem mást, csak az imádságot. Eleinte varázslatba ejtett az apácák élete, én is az akartam lenni, de hiányzott belőlem a mély vallásos hit, azért úgy döntöttem, hogy otthagyom a kolostor nyirkos falait, az apácák misztikus életét... Margit lelkében felelevenedtek életének azok a sorsdöntő percei, napjai, melyek életét zátonyra sodorták. A kolostor nyirkos falait és az apácák képmutató életét munkahellyel cserélte fel. Az egyik nagy vegyipari üzemben kitanulta a szakmát, majd egészségügyi dolgozó lett. Kurtnál, az üzem egyik öreg munkásánál lakott albérletben. Beiratkozott az esti középiskolába. Különösen a matematika és a fizika érdekelte. Bachmann, a fiatal matematikafizika szakos tanár nagyon megtetszett neki. A szoknyavadász ezt hamarosan észrevette, és ki is használta. Meghívta lakására, és viszszaélt a tapasztalatlan lány bizalmával. Viszonyuk nem maradt következmény nélkül. Bachman, amikor megtudta, hogy Margit gyermeket vár, otthagyta az iskolát, magára hagyta a lányt. Margit egészséges kislányt szült. Anna névre kereszteltette. Élete még nehezebb, bonyolultabb lett. Ennek ellenére sikeresen leérettségizett, és tovább tanult — matematikát. Az első nagy szerelmi csalódása — noha nyomot hagyott lelkében — nem törte le. Minden erejét arra összpontosította, hogy életcélját elérje. Nagy csalódás érte — de mégis bízott az emberekben. Egy nagyon tehetséges, vak muzsikussal ismerkedett meg. Eleinte sajnálatból találkozgatott vele, későbben megszokta,' megszerette, életét már nem tudta nélküle elképzelni — a felesége lett. A vak muzsikus azonban nem tudott sorsába beletörődni. Alkoholista lett. Elhanyagolta tanulmányait, s végül kizárták a zeneművészeti főiskoláról. Ekkor született meg második kislánya: Dagmar. Margit nagyon félt attól, hogy gyermeke apja vakságát örökli. Az orvostudomány azonban csodát művelt... Margit boldog volt... Kora reggeltől késő estig dolgozott. Mindene a családja volt. Alkoholista férje egy napon eltűnt... Néhány nap múlva tudta meg, hogy Nyugat- Berlinbe szökött. Nagyobb pénzösszeget sikkasztott, a letartóztatás elől menekült el. „Üj életet kezdünk ... Gyere utánam, meglátod, minden jó lesz — írta levelében a muzsikus. — Abbahagyom az ivást, elvégzem a főiskolát, s nyugodt, rendezett életed lesz,. Margit a levélre nem is válaszolt. — Nem tudok olyan emberrel élni, aki saját magának sem tud parancsolni — jelentette ki munkatársainak — itt maradok, gyermekeimet magam nevelem fel... Kislányaival ismét Kurthoz, az öreg munkáshoz költözött. Tudta, hogy a szocialista társadalomban nem marad magára. Jó és pontos munkaerő volt, megbecsülték, és iskolai végzettsége alapján olyan beosztást kapott, hogy keresetéből biztosítani tudta gyermekei nevelését. (Folytatjuk)