A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
NEVESSÜNK! A fiatalasszony először süt életében kalácsot a szakácskönyv receptje szerint. A férj belekóstol, de alig eszik néhány falatot, köpködni kezd. — Mi az? — kérdezi az aszszony. — Ez a kalács, drágám tele van tojáshéjjal. — Ja, ez kérlek a receptben van: „Egy fél kiló lisztet keverjünk össze 2 egész tojással“. ☆ A színész fia vizsga után sugárzó arccal megy haza az iskolából. — Na, hogy sikerült a vizsga? — kérdi az apa. — Olyan jól — feleli a gyerek —, hogy közkívánatra meg kell ismételnem az osztályt. Pistike a mamájával sétál az utcán. Szembejön velük egy hatalmas, kövér néni. Pistike ösz— A rántottéhoz végy három tojást, a serpenyőbe tégy egy fél kanál zsírt.... — Most már tudom, hogy sze retsz . . . szecsapja a kezét, és megkérdi a mamájától: — Mondd, mama, ez a néni egy darabból van? ☆ Az orvos azt mondja egy alkoholistának: — Ne igyék. Minden pohár bor egy szög a koporsójába. — Na és, mit árt az nekem, ha a koporsó úgy fog kinézni mint egy sündisznó. IROI ÉS SZÍNÉSZI ÁLNEVEK VÍZSZINTES: 1. Petőfi Sándor Írói álneve. 12. Ivan Olbracht családi neve. 13. Energiája. 14. Szolmizóciós hang. IS. A dohányos igéje. 16. Áramforrás. 18. A fukar emberre is mondják. 19. Levegő latinul. 22. Szlovák személyes névmás. 23. Sulfur. 24. Reindl (Kőlesi) Lujza színészi neve. 27. Tél kezdete és vége. 28. Kónya nevében van I 29. Abroncs. 30. Hiányos idény. 31. Cári rendelet. 33. Munka. 35. Nagyon öreg. 36. Régi római köszöntés. 38. Folyó Ausztriában. 39. Beszédrész. 41. Nem valóság. 42. Lapos. 44. Az aróma. 46. A mélybe. 48. A Holland Légiforgalmi Társaság neve. 49. Város Erdélyben. 51. Sárgaföld (fon.). 53. Saját kezűleg. 55. Lánc betűi. 57. Nem rossz. 58. Izomszalag. 80. Varrunk vele. 62. Spanyol névelő. 64. Föléje. 65. Bajor Gizi családi neve. 71. Korhol. 72. Azonos magánhangzók. 73. Idegen Irén (ford.). 74. J. Poniéan Író álneve. 77. Hügel Hajnalka színészi neve. 78. Személyes névmás. 79. Dickens írói álneve. FÜGGŐLEGES: 1. Makszim Gorkij családi neve. 2. . . . István, magyar író. 3. Nemesgáz. 4. B-betűvel az elején: meghatározott napokra előirt csökkentett táplálkozás. 5. Eger-ben van! 6. ötlet. 7. Korhadásban van! 8. Hírhedt német alakulat volt. 9. Szaud Arábia része. 10. A Ludolf-féle szám. 11. F. N. Edler osztrák író Írói álneve. 12. Kicsinyítő képző. 17. Francia névelő. 19. Markos József, magyar komikus színész színészi álneve. 20. Azonosak. 22. Mesefilm. 24. Tengeri hal. 25. Kínai hosszmérték. 26. Nádasy L. szlovák író írói álneve. 27. Nem egészen távol. 29. Király franciául. 32. Kereskedő. 34. Lángol. 37. Játékvezető. 39. Zamatja. 40. Igekötő. 41. Nem mozog. 42. Jókai Mór író álneve. 43. Kicsinyítő képző. 45. Egy terhességből született két- vagy több magzat. 47. Betű kiejtve. 50. Kevert diéta. 52. Részvénytársaság. 54. Nem csomózott keleti szőnyeg. 56. Orosz uralkodó. 59. Kettős betű. 81. Tudat valamit. 63. Egyformák. 65. Ben ikerszava. 66. Számnév. 67. A föld istennője. 68. Folyó Ausztriában. 69. Korszak. 70. Argon kémiai jele. 72. Anna Olga. 75. Folyó Szibériában. 76. Boldogság kezdete. Beküldendő a vízszintes 1, 12, 24, 65. 74, 77, 79, függőleges 1, 11, 19, 26, és 42. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A kultúra és a művészet a szocializmus ügyét szolgálja.“ A félelem Még harminc perc! És aztán még mennyi? Hány perc, óra, hét, hónap... és vajon lesznek-e még évek is? Még harminc perc remegő feszültség, fellángoló bizakodás és csüggedő lemondás. Még harminc perc bizonytalanság, amiből még sarjadhat kérész életű remény, de utána farkasszemet kell nézni a durva valósággal. A férfi sétál a klinika kapuja előtt. Arca nyugodt, megtanult parancsolni a vonásainak, szemüvege mögül még mindig gúnyos pillantással figyeli a száguldó autókat,- mert idegenkedik mindentől, ami siet, rohan, annyira, hogy nem ér rá megállni és megfigyelni két csinos női bokát, az égen úszó felhőrongyokat, vagy a vágytól pattanó tavaszi rügyeket. A félelem csak a szívét és az agyát markolja. A feleségére gondol, a gyermekeire, az unokáira, a könyveire és a lemezeire, régi, duhaj, boros éjszakákra, egy évtizedekkel ezelőtt olvasott vers foszlányaira, mindenre gondol, mert menekülni akar a valóságtól, attól, hogy itt áll az onkológiai klinika előtt, ahol már nem egészen harminc perc múlva a főorvos közli vele a diagnózist. A férfi sétál a klinika kapuja előtt... Na és ha rák? Azzal is lehet élni, az orvostudomány mérföldes léptekkel halad előre... ezt a szép, kerek mondatot ő is sokszor leírta. Élni kell, ameddig lehet, ahogy lehet... csak nem bután feküdni a föld mélyében és porrá válni, megsemmisülni! „Hol vannak hát híres teóriáid az élet és a halál törvényszerűségéről, hol marad a filozófus bölcs mosolya a méregpohár láttán, hol van az összeolvasott tudás, a mindent hűvös józansággal ítélő értelem?! Segít-e rajtad Tacitus és Seneca, Voltaire és Diderot, segít-e rajtad, hogy öt dioptriával gyengült a látásod, mert mindig mindent látni akartál, könyveket és nőket, madarakat és virágokat, képeket és szobrokat, hogy felboncoltad az elméleteket és széthasogattad a kulisszákat, mert mindennek a lényegét akartad? Ha majd leveszik dermedt szemedről a szemüveget, vak leszel és tudatlan — mindörökre!“ A férfi arca merev, mozdulatlan. Üvölteni és jajgatni szeretne, perelni szeretne, vitatkozni a sorssal, könyörögni egy kis haladékért, néhány békés esztendőért. Még csak ötvenhárom éves, még szeretne harcolni, győzni és elbukni, álmodni és felébredni, sírni és nevetni ... A sarkon befordul a felesége. Az asszony arcáról leolvad a rémület és hősiesen mosolyog, ne félj, nem lesz semmi baj, suttogja az asszony, és keze úgy simul a férfi reszkető kezébe, mint valamikor régen, a fiatal szerelmes vágyak idején. Ülnek a főorvos szobája előtt, egyedül vannak, magához vonja a feleségét, de nem néz a szemébe, mert tudja, az a két szem most könnyes, az a két szem elárulja a félelmet. Nem, most nem szabad a feleségére nézni, most inkább a folyosó csempézett falát kell bámulni és örülni annak, hogy még maga mellett érzi ezt a bátor, erős, kis asszonyembert... mert ki tudja, mikor kell elszakadni tőle?! Amikor ismét kilépnek a kapun, minden ragyog, a tavasz már ott repül édes illataival a-vén háztetők felett. Könnyűnek és boldognak érzik magukat. „Ugyan kérem — mondta az orvos —, ez nem rák, miért rémültek meg?“ Ott a klinika előtt csókolják egymást, önfeledten és csókra szomjasan, és a férfi érzi, ahogy szívében lassan oldódik a félelem borzalmas, fojtogató görcse. Péterfi Gyula KERESZTREJTVÉNY
