A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-20 / 16. szám
A KÖZÖSSÉGI NEVELÉS Közhellyel kell kezdenünk: szocialista nevelés közösség nélkül nem képzelhető el. Sokan bizonyára ismerik Makarenkónak azt a megállapítását, hogy a kommunista nevelés nem más, mint közösségben, a közösség által és a közösség számára való nevelés. Ebben a tételben benne foglaltatik az, hogy a közösség cél is, a nevelés színtere, közege is és eszköze is. Nem kell azt gondolni, hogy a közösség valami olyan fétise a szocialista nevelésnek, tágabb értelemben a .szocialista társadalomnak, melyet valaki valamikor kitalált, s azóta kötelező, „illő“ ezzel a fogalommal számolni, ezt elismerni. A közösség léte és fontossága a szocialista társadalom lényegéből és jellegéből következik. Egyénieskedő, önző, csak a maguk hasznával bú•jával-bajával, privát érzéseivel törődő emberekkel nem lehet szocialista társadalmat építeni. S a tétel fordítva is igaz. A szocialista társadalom nem nevelhet ki individualista embereket. A közösség az ember — a tanuló, a gyermek — erkölcsi gyakorlótere. Gondoljuk meg, hogy minden erény, de minden bűn, hiba is végső soron akkor nyer értelmet, ha az valaki másra, másokra is vonatkozik. Jó nem lehet önmagában senki, hanem akkor, ha valakivel jót tesz, ha valakivel udvarias, ha valakit megbecsül stb. Hasonlóképpen egy ember önmagában nem lehet rossz sem, hanem akkor válik azzá, ha valakit megüt, ha valakivel tiszteletlen, ha valakitől ellop valamit stb. A jó és a rossz tehát emberi viszonyokban realizálódik, valósul meg. ^Mondhatja valaki, ez így volt azóta, mióta az emberi társadalom kialakult. Erkölcsi normák és erkölcsi értékek az emberiség egész élettörténetét végigkísérik. Ez igaz, a szocialista nevelés azonban a közösséget, a közösségi szellemet vezérelvévé teszi. A szocialista társadalomban, fejlettebb formájában a kommunista társadalomban valósulhat meg az, hogy a társadalom ne egymástól elütő érdekű csoportokra, osztályokra, „közösségekre“ osztódjék — hanem az egész társadalom egységes közösség legyen, illetve (míg a kizsákmányolók felszámolásával ez ki nem alakul) a dolgozók közössége legyen a társadalom jellegét és tevékenységét megszabó irányító tényező. A szocialista nevelésnek célja a jó közösség kialakítása. De eszköze is. Makarenko részletesen kidolgozta és megvalósította a közösségi nevelés módszertanát. Nyomában azóta szerte a szocialista országokban nevelők ezrei és ezrei próbálkoznak — hazai hagyományaikra, hazai tapasztalataikra támaszkodva — ezzel az egyértelműen világos, igényes és mégis bonyolult nevelési móddal. A közösségnek kétségkívül két arca van. Egyszer a cél jellegét mutatja felénk: ezt érd el, ezt valósítsd meg, nevelő. Máskor eszköz jellege mutatkozik: használd fel, ha eredményt akarsz elérni. A gyermekcsoport elé a nevelő célokat tűz, követelményeket állít. Először nem törődik azzal (mit is tehetne mást), hogy tetszik-e vagy nem tetszik, amit megkövetel. Ez az állapot azonban tartósan nem tartható fenn. Az ellentmondást nem tűrő parancsszó kell — de kell valami más is. Először is az, hogy a nevelő, aki az utasítást adja, olyan legyen és úgy adja azt, hogy tanítványai elfogadják és engedelmeskedjenek neki. Másodszor az, hogy legyenek néhányan, egyre többen, akik belátják a követelmény helyességét, szükségességét és törekvéseiben támogatják a nevelőt. Ez a csoport — Makarenko aktívának nevezte — fokozatosan átveszi a nevelő értékrendszerét, megtanulja úgy értékelni a jót és a rosszat, a szükségeset és a kórosat, az előremutatót és 0 hátrahúzót, ahogy a nevelő. Ez a csoport, ha megvan, nagy erő, de lehet, hogy mégis a kisebbség. Arra kell törekedni, hogy többséggé váljék vagy legalábbis befolyása alatt tartsa a többséget. Ha van közösség, van olyan erő, amely támogatja a jót, amely bírál, amely jutalmaz és büntet, amely képviseli és érvényesíti az erkölcsi normákat, amely lelkesít és előremozdít — egyszóval, ha van jó közösség: lehetséges szocialista nevelés. Az olvasó azonban fölteheti a kérdést: csak iskolában, tehát nagyobb csoport gyermek együttélése esetén lehet közösségi embert nevelni? A családban, egy-két testvérrel vagy esetleg testvér nélkül — nem? Nos, nehezebb. A gyermek persze nevelési szempontból nagyon hátrányos helyzetben van, ha egyetlen gyermek. De még ebben az esetben is emberi kapcsolatok rendszerében él. Szüleivel, szomszédokkal, játszópajtásokkal, rokonokkal kerül ilyen kapcsolatba (hogy csak a családon, házon belüli kapcsolatokra utaljunk). Velük szemben is lehet engedetlen vagy szófogadó, segítőkész vagy önző, udvariatlan vagy tisztelettudó. A kapcsolatoknak ez a rendszere is nyújt számára erkölcsi gyakorlóteret, csak élni kell a lehetőségekkel. levelezni • ismerkedni szeretnének Fógel IU, Sahy, é. d. 7, okr. Levice. 16 éves vagyok. Hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Kedvenc énekesem Szécsi Pál és Koncz Zsuzsa. Kovács Mária, 04404 Turft. Nová Vés, okr. Koáice. 15 éves vagyok. Hozzám hasonló korú fiatalok leveleit várom. Horváth Jenő, (a képen) Rimavan, vyr. druzstvo pre chem. tech. vyrobu, Rimavská Sobota. 18—19 éves fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvelem a tánczenét, énekelek is. Kedvenc énekesem Harangozó Teréz. Koleszár Béla, 04404 Turft. Nová Vés, okr. Koáice. 14—15 éves fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvelem a tánczenét és a sportot. PIERRE COT (1895, XI. 20) — francia politikus, miniszter, a Béke-Világtanács tagja. Küzd az európai béke megszilárdításáért és a német kérdés békés megoldásáért. 1953-ban nemzetközi Lenin-békedíjat kapott. STEPHEN EATON CYRUS (1883, XII. 27) — amerikai iparmágnás és közéleti személyiség. Torontóban folytatott egyetemi tanulmányokat, majd átköltözött az USA-ba. Számos közgazdasági tanulmány szerzője. A haladó amerikai közéleti személyiségek egyike, a nemzetközi PUGWASH értekezletek tudósok a békéért egyik kezdeményezője. 1957-ben a Károly Egyetem diszdoktorátust adományozott neki és 1959- ben megkapta a Nemzetközi Leninbékedijat. UDVARDY ANNA — színművésznő, a Magyar Területi Színházzal együtt ünnepelte 20 éves színésznői jubileumát. Görögországban, a napfényes Pireusban született. Budapesten kezdte a sziniiskolát, ahol olyan mesterek tanították, mint Pethes Sándor, Apáthy Imre és Lázár Mária. A felszabadulás után a prágai sziniiskolában folytatta tanulmányait, ahol olyan kiváló művészek, mint Höger és Pesek voltak a tanárai. A MATESZ megalakulásakor lépett a komáromi színpadra, és azóta állandó vezető színésznője a társulatnak. Színésznői karrierjének csúcsán van, tehetségben is, korban is, s bízunk benne, hogy a színház még sok szép szereppel fogja megbízni, és így sok-sok estén gyönyörködteti közönségünket őszinte játékával. 1 fiatalok I /nIKi Játék közben is erősödik a közösségi kapcsolat
