A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-13 / 15. szám

Ötezer év a Nílus völgyében

t-láb k

Abdel Uaháb hajnalban hagyta el a házát, amikor felesége meg a gyerekei még aludtak. Végigment szülőfalujának szűk utcácskáin, s az öntözőcsatornát szegélyező szikomor-fasor mentén elballagott egészen a hídig, amelyen a gyapotfonoda iparvágánya vezet át. Szélmentes volt az idő, de a Nílus túlsó partján túl, a látóhatáron felkelő napot eltakaró könnyű fátyolról tévedhetetlenül meg lehetett jósolni, hogy csakhamar felkerekedik a szél a sivatag felől. Március volt, a „khamszín“ ideje, amely finom szúrós homokkal borít be embereket, állatokat, házakat, gyapotföldeket, mindent.

Abdel Uaháb Assziut tartomány Mit-Ghanem községében lakik s egyike annak a 20 millió fellahnak, akik még mindig Egyiptom lakosságának zömét teszik ki. Öltözéke egyszerű: fején „lebda“, kerek nemezsapka, mely a feje búbját takarja — olyan jellemző ez a fejfedő a fellahokra, hogy a furfangos paraszt neve számos népmesében Abu Lebda — Sapka apó. A gallér nélküli, csíkos, bokáig érő ingszerű köntös neve „gallabíja“.

Vállán Abdel Uaháb széles kovácsoltvas kapát visz — a „fász“-t, ugyanolyat, amilyen a parasztok kezében van a több mint ötezeréves templomok és fáraósírok falképein.

Háromnegyed órát tart, míg Abdel Uaháb kiér a mezőre. Földje messzi fekszik, a Nílus-völgy zöld övezetének egészen a legszélén, ott, ahová az öntözőcsatorna utolsó ága vezet.

Március van, s a khamszín-szelek elmúltával kezdődik a gyapotültetés. Meg kell öntözni a kiszáradt földeket. Abdel Uaháb kikötözi a „saduf“ karját. A saduf ősi vízemelő szerkezet, melynek egyik végére tehénbőrtömlő van erősítve. Gépies mozdulatokkal telimeri a tömlőt a csatorna vizével s aztán kiönti a sekély árokba, amit a legmagasabb fekvésű barázda elején mélyített ki. A poros, repedezett föld szomjasan issza a vizet, melynek egyik végére tehénbőr- Uahábnak tovább kell kapájával húznia az árkot s ezzel tovább vezeti a vizet egészen az első három barázda végéig. Aztán megint vizet merít és

hajtja a további barázdákba. Ma még tízszer meg fogja ezt ismételni. Akkor a föld sötét színt kap, teliszívja magát vízzel, a por a mag befogadására kész talajjá változik, eltűnnek a száraz repedések. Abdel Uaháb tudja, hogy a koránban meg van írva: Minden életet a vízből teremtett Allah.

Az idegennek, aki a vonat vagy a gépkocsi ablakából látta az egyiptomi falut negyed századdal ezelőtt, első pillanatban az a benyomása, hogy semmi sem változott itt. Készakarva mondom, hogy a vonat vagy a gépkocsi ablakából, mert az idegenek legnagyobb része, akár turistaként jönnek ide, vagy szolgálatilag tartózkodnak, egy ideig Kairóban, nem ismeri másként az egyiptomi falut. S ha valamely távolabb fekvő óegyiptomi templom megtekintésére utazik és megáll valamelyik faluban, az emberek életéről úgysem tud meg semmit.

Egyetlen módja van, hogy % külföldi közelebbről megismerkedjék az egyiptomi faluval. Engem Rasid Hegazi vitt el Mit-Ghanem faluba. Itteni születésű, egyébként gépkocsivezető egy kairói napilapnál. Neki köszönhetem, hogy olyan szívélyesen fogadtak a faluban, mintha Rasid családjához tartoznék

A falunak három iskolája van, az

1952-es fordulat előtt csak egy volt. A faluból eltűnt az „omda“. A községi bírót, az omdát azelőtt csak a tehetős családok választották. Ezt a' rendszert 1952 után fokozatosan felszámolták; az utolsó omdát 1970-ben menesztették. Az omda, aki csak a falu gazdagjainak sorából kerülhetett ki, nemcsak a közigazgatást vezette, hanem bizonyos bírói hatalommal is rendelkezett — kiróhatott bírságokat és 24 óráig terjedhető elzárásra ítélhetett embereket. Az omda döntötte el, hogy mely családokból vonulnak be katonai szolgálatra a legények, a fellahok feleségei sütötték

neki a kenyeret, a gyerekeik ásták fel a kertjét, meszelték a házát, javították nála a kerítést. Az omda földje kapta a csatornából elsőként az öntözővizet, nála vetettek és arattak elsőnek, az ő termése került először a piacra.

Mit-Ghanem község határa 6000 feddan (kb. 2500 hektár) kiterjedésű, ebből 3500 feddan öt család tulajdonában volt. A leggazdagabb, a Saraui-család 1000 feddan földön gazdálkodott. Fényes villájuk volt a falu keleti szélén és két bérházuk Assziutban.

1/