A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-13 / 15. szám

Egyiptomban három szakaszban hajtották végre a földreformot. Az 1952 szeptemberi törvény 200 fed­­danban szabta meg a földtulajdon felső határát, további 100 feddant a gyermekeire írathatott át a tulajdo­nos. A reform 1758 birtokost érintett, és 656 000 feddant sajátítottak ki, azaz az összes szántóföldeknek mint­egy egytizedét. 1961-ben, amikor vég­rehajtották a bankok és a nagy ipar­­vállalatok államosítását, a földreform további szakaszában 100 feddanra korlátozták a földtulajdont, s végül a harmadik szakaszban, 1969-ben 50 feddanra, vagyis 21 hektárra, össze­sen 1 225 000 feddan földet sajátítot­tak ki, s ezt 400 000 család között Osztották fel. Az egyiptomi mezőgazdaságnak azonban a földtulajdon igazságos el­osztása nem az egyetlen problémája. Rosszabb ennél, hogy kevés volt a föld, s a lakosság számának növeke­dése sokszorosan meghaladta a meg­művelhető földterületek növelésének mértékét. A század elejétől 1952-ig ez a földterület 5 millióról 5,3 mil­lió feddanra növekedett, míg a la­kosság száma 9,7 millióról 20,3 mil­lióra emelkedett. Az Egyiptomi Arab Köztársaság ez ellen kétféleképpen védekezik: a megművelhető földterületek intenzív kiterjesztésével és a földműves la­kosság növekedési ütemének csök­kentésével. Egyiptom területének 85 százaléka lakatlan sivatag, tehát a mezőgazdaságilag hasnosítható föld­területek kiterjesztésének legkézen­fekvőbb módja — amennyiben ren­delkezésre áll a víz — a sivatag öntözése. Az első és sikeres kísérlet ebben az irányban Tahrir tartomány megalapítása volt, amely az ötvenes évek közepén kezdett keletkezni a sivatagnak a Nílus deltájától nyu­gatra fekvő résén. Kevesen tudják, akik ma a virágzó ligetek és kertek között vezető kairó—alexandriai ún. sivatagi autóúton utaznak, hogy ti­zenöt évvel ezelőtt itt még a végte­len sivatag húzódott. További hatalmas öntözött sivatagi területek vannak Kharga, Dahla és Baharia oázisok között, a Nílus völ­gyétől nyugatra; az oázisokat távla­tilag összefüggő mezőgazdasági te­rületté akarják fejleszteni. Számol­nak a hosszúlejáratú tervekben azon­kívül az Alexandiától délnyugatra fekvő Kattara-mélyedésnek sótalaní­­tott tengervízzel való elárasztására. 1975-ig az öntözött sivatagi földek elérik a 820 000 feddant. A legtöbb újonnan hasznosított földet azonban Felső-Egyiptom déli részén, a Nílus völgyének két oldalán lehet nyerni. A szovjet segítséggel felépített Asz­­szuáni gáttal felduzzasztott vízzel to­vábbi 1,3 millió feddan földet fognak itt öntözni. Rasid elvitt bátyjának, Ahmadnak házába. Ahmad, az elsőszülött örö­költe apja házát és földecskéjét. Má­sik fivére, Abdel Uaháb a földreform révén jutott földhöz. Nővérük. Rauhi­­ia Assziutba ment feleségül egv va­sutashoz. Ahmad családjával lakik édesanyjuk is. akit — ősi szokás sze­rint — az elsőszülött fiú világra jöt­te óta Um Ahmadnak, Ahmad anviá­­nak neveznek. Mindannyian büszkék voltak a nemzetközi kapcsolatokra, amelyeket — mint jelenlétem mutat­ta— az ő Rasidjuk Kairóban ápol. A ház, mint a legtöbb parasztház Egyiptomban, égetetlen agyagtéglá­ból épült. Hogy mi változott itt az elmúlt húsz esztendő alatt? Ahmad felnőtt koráig írástudatlan volt, csak a katonaságnál tanult meg írni-ol­­vasni. Ma mind a négy gyereke is­kolába jár és cipőt hord, amire nem felejti el felhívni a figyelmemet a ház ura. Van tranzisztoros rádiójuk, s egész beszélgetésünk alatt egy pil­lanatra sem szűnt meg a rikácsoló arab zene. Ahmad, noha a falu szegényebb parasztjai közé tartozik, mindössze 5 feddan földje van, funkcionáriusa az Arab Szocialista Uniónak és ér­vényesíti szavazatát mindig, ha a község ügyeiben kell dönteni. Apja ilyesmiről mégcsak nem is álmodott. A földjén termett gyapotot, pri­mőr zöldséget, kukoricát és hüvelye­seket Ahmad jó árért közvetlenül az állami felvásárló vállalatnak adja el ; apja az assziuti nagykereskedőkre volt utalva, akik a szó szoros értel­mében lenyúzták a fellahok bőrét. Ahmad eljár a mezőgazdasági igaz­gatóság ingyenes tanácsadójába, utal­ványt kap foszfáttartalmú műtrágyá­ra és nemesített vetőmagra. De ta­lán a legnagyobb forradalmi válto­zás az a tény, hogy Ahmad feleségé­vel, Nefiszával — akit ősi szokás sze­rint Um Ibrahimnak hívnak — el­határozta, hogy nem lesz négynél több gyerekük, s a községben első­ként keresték fel a családtervezési tanácsadót. Legalább egyszer hetenkét hús kerül az asztalra; apja családja négyszer egy évben evett húst, csak a legnagyobb ünnepeken. Meghívtak ebédre. Kitűnő „koftát“ — bárány­húsból készült fasírozottat, párolt ba­bot és émelyítően édes kalácsot, bak­­lavát ettünk. Szöveg és képek: Jaroslav BOUCEK „Beszél ön walesiül?“ A sörön, mint nemzeti italon, és a labdarúgáson, mint nemzeti sporton kí­vül nemigen látszik, hogy valami kö­zös vagy hasonló lenne itt Nagy-Bri­­tanniával. Talán még az, hogy a mai brit szigeteket, akárcsak Csehország te­rületét s Pannóniát valaha kelták lak­ták. Ez a rejtélyes nép, amely valaha uralma alá hajtotta nemcsak Britan­niát és Galliát, de Európa nagy részét is, sőt egyes törzsei Kis-Ázsiába is el­jutottak (ott galatáknak hívták őket), csak kevés emléket hagyott nálunk ma­ga után. Mindenesetre bizonyos, hogy Csehország latin eredetű és nemzetkö­zileg ma is használatos nevét — Bo­hemia — a kelta boj törzsről kapta. Ugyancsak kelta eredetű a mai Buda­pest (Óbuda) helyén volt pannóniai római város, Aquincum neve is; a ró­maiak a már akkor megvolt kelta tele­pet építették tovább, amelynek Ak Ink (jó víz) volt a neve a kelta evariszkok nyelvén. A kelta indogermán nyelv, közben­ső helyet foglal el a román és germán nyelvek között, de minden mai európai nyelvtől annyira eltér, mintha csak a kozmosz valamely ismeretlen planétá­ján élő lények nyelve lenne. Britanniá­ban azonban újabb hódítók — a nor­mannok és az angolszászok — érkezé­se után a kelták már nem tudtak to­vább költözni nyugatra, s így még ma is, mindössze kétszáz kilométerre Lon­dontól, előfordulhat, hogy egy göndör, vörösesszőke hajú, sötét, villogó szemű, egyáltalán nem angolszász típusú hely­beli polgár tréfából vagy elvből a várt angol megszólítás helyett odaszól az idegennek: „A ydych chwi'n deall Gymraeg?“ — ami walesi kelta nyel­ven azt jelenti, hogy ,,Beszél ön wa­lesiül?“ És valamennyi turistakalauz­ban ott áll különlegességképpen a leg­hosszabb brit helyiségnév, a wale­si Llanfairpwllgwyngyllgogerichwyrnd­­robwllantysiliogogogoch. Ennek az 58 betűnek azonban csak mint idegenfor­galmi érdekességnek van jelentősége, azon kívül, hogy ott áll a városka va­sútállomásának a tábláján, egyébként általánosan csak az első húsz betűből álló szót használják, ami azt jelenti, hogy: Szűz Mária temploma a völ­­gyecskében ... Wales, Észak-lrországtól és Skóciá­tól eltérően, amelyek legalább formális önigazgatással rendelkeznek, közigaz­gatásilag össze van kapcsolva Angliá­val. s így az, hogy itt még mindig be­szélnek kelta nyelven (a lakosságnak kb. egyharmada beszéli a walesi nyel­vet), csakhogynem csodának számít. Az írek elangolosításához fegyvereket vet­tek igénybe az angolok; Walesben már évszázadok óta mérsékeltebb eszközö­ket alkalmaznak: a walesi gyerekeket, akik anyanyelvükön beszéltek az isko-A walesi népviseletet a jellegzetes magas kürtőkalappal már csak fol­klór-ünnepségeken hordják Aberfane bányászvároskát 1966-ban elpusztították a meddőhányó-hegyek. Ez volt a walesi bányavidék legna­gyobb katasztrófája A középkori Caernarvon vára egy erőd alapjain épült, amely már itt állt, mielőtt a rómaiak meghódítot­ták Britanniát Iában, nádpálcával verték és welshhat­­et, magas kürtőkalapot kellett visel­niük, ami a walesi népviselet része. S a hivatalos nyelv a felnőttek számá­ra az angol volt. . . A második világháború után, amikor már úgy látszott, hogy a walesi nyelv véglegesen holt nyelvvé válik, kezdő­dött meg újjászületése. Nem múltba révedező öregemberek és öregasszonyok kezdtek újból walesi nyelven beszélni, hanem a fiatalok. A walesi nyelvet ta­nítják az egyetemen, ilyen nyelvű mű­sorokat kénytelen volt felvenni műso­rára a rádió és a televízió, de főképp walesi nyelven énekelnek, otthon és a helyi meg az országos eisteddfodokon — népművészeti fesztiválokon. Wales, akárcsak Skócia és Észak-Ir­­ország, Nagy-Britannia — az Egyesült Királyság — legelhanyagoltabb, legke­vésbé fejlett területei közé tartozik: az angol tőkések hosszú évtizedeken át Wales legfőbb kincséből — a kőszén­ből gazdagodtak. Most az ottani bányá­kat sorra bezárják, mert nem kifizető­dő a termelés, de ehelyett más ipart nem kapott az országrész. Wales elnép­telenedik, nem tud megélni sem a juh­tenyésztésből, sem az idegenforgalom­ból.. . A walesiek kedves, nyílt, ven­dégszerető emberek, de különösen a fiatalabbak nem akarnak belenyugodni abba, hogy ősi földjük egyszerűen csak üdülőközpontjává váljék Angliá­nak. A harc egyik formája a walesi nyelv megmentésére irányuló erőfeszí­tés, az ellenállás az erőszakos elango­­losítással szemben, ami nem hozza ma­gával az egyenjogúsítást Angliával. Ezért fogadják paradicsomzáporral az angol királyi család tagjait a walesi egyetemeken, ezért alapítanak egész Walesben iskolákat, ahol az oktatási nyelv elsősorban walesi és csak má­sodsorban angol — ha ez a tudomá­nyos-műszaki forradalom korában „unpraktikusnak“ is látszik. 17

Next

/
Thumbnails
Contents