A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-13 / 15. szám
(Ján Sámel felvétele) Verőfényes reggelre ébredt a tanyák népe. Az öreg Szilágyi korán kelt. Megetette a jószágot, rendet rakott a ház körül, aztán beszólt a konyhaajtón a feleségéhez: — Csomagoljál külön tört paprikát is, azt még viszek magammal... A határszéli nagy csendességet ekkor egy Zetor hangja verte fel. Egy vontató kanyarodott két pótkocsit húzva maga után a szomszédos tanya elé. Szilágyi Sándor nézte, kik mászkálnak a szomszéd portáján? Látta, rakják a kukoricaszárat az egyik pótkocsira. — Ügy látszik a Pista gyerek tévedésből más kukoricaszárát hozta el, aztán most viszik vissza... — szólt be a feleségéhez. Erre már az asszony is kijött a ház elé, s együtt nézték az eseményeket. — No de a bútorukat, miért viszik el? — Hallod-e ez tényleg furcsa. Tegnap délután amikor Juliska itt volt tejért, még szót sem szólt, hogy elköltöznek innét. Én átmegyek megnézem mi van odaát... — azzal az öreg toronyiránt megindult Nádas Istvánék tanyája felé. Még azon a szombat estén a Karcag városi rendőrkapitányság ügyeletére egy ideges- férfi állított be: — Furcsa dolgok történtek a sógoroméknál — mondta. — Azt hiszszem valami baj van körülöttük. VARGA VIKTÓRIA A himi-humi ára Egy rendőrtiszt naplójából ■r- Először is ki a maga sógora? — Nádas István, a Tanya 307. szám alatt laknak. — És a maga neve? — Az én nevem Csóka Imre. Itt lakom a városban a Kátai Gábor utcában. A húgomat, Juliskát vette feleségül a Nádas Pista. — Amikor ma délután hazaértem a munkából, apósomék azzal fogadtak, hogy menjek ki gyorsan, nézzem meg mi történt Juliskáékkal, mivelhogy a tanyájukra reggel beállított egy ember és el akarta vinni a bútorukat. Azt mondta, hogy megvette a testvéreméktől 5500 forintért. Mivel se a húgom, se a sógorom nem volt odahaza, a szomszédok nem engedték elvinni a bútort. Megvacsoróztam, kerékpárra ültem. A tanya lezárva. A biciklilámpával bevilágítottam a házba, úgy látom, hogy a szobából hiányzik a kis gyerekágy. Átmentem a szomszédokhoz is. Elmondták, hogy valami Hegyi Sándor nevezetűnél van a tanya kulcsa. Ideadta a tanyakulcsot amikor kértem. Azt mondta, hogy reggel kapta a sógoromtól, mikor azok elutaztak Debrecenbe új, fényes bútort venni. Ő megvette tőlük a régit 5500 forintért. Nem tetszik nekem ez az ügy... a tehenük is hiányzik az istállóból, azt miért adták el ?... Szóval, bejöttem, bejelenteni, hogy eltűnt az egész család. — Nézze Csóka elvtárs. Most menjen haza. Ha reggelre nem kerülnek elő a sógoráék, akkor jöjjön el újra. Reggel korán, még misére sem harangoztak, amikor a férfi ismét megjelent: — Kéremszépen nem kerültek elő! — Akkor felvesszük a jegyzőkönyvet. Őrmester elvtárs lássunk munkához. Az öreg Nádas a fia elárvult tanyáján várta, hogy megérkezzenek a nyomozók. Vele tartott néhány szomszéd is. Kinyitotta a konyhaajtót: az üres, összeforgatott lakás látványa fogadta. És meleg!... Valaki nemrég tüzelhetett a kemencében. De ki? Piszkaiét yett elő, kinyitotta a kemenceajtót, belekotort a hunyorgó parázsba. — Nézzék csak — szólt a szomszédokhoz. — Itt rongyokat égettek. — S ahogy tovább kotort a hamu között, valami megcsörrent. Nagynehezen kihúzta azt a valamit: egy gyerekágy kereke volt. Az öreg úgy vizsgálta, mintha soha életében nem látott volna ilyen fából készült kereket. Amikor már a harmadikat is kihalászta az enyészetből, akkor szólalt meg: — Ez meg a kisgyerek ágyából való... Amikor a rendőr megérkezett Csóka Imrével együtt, az öreg megmutatta nekik az elárvult házat. Aztán hiába vizsgálódtak, semmi mást nem találtak, ami hírül adta volna, mi történt a Nádas tanyában, hová lettek a lakók. Már elköszönt a rendőr, indult vissza a városba, amikor az öreg friss földhányást pillantott meg a takaros tanya mellett húzódó erdősávnál. Hát ez mi? Kapát vett magához, megpiszkálta a földet és akkor, előtűnt a földrakás alól egy kéz... A szemlebizottság kora reggel kezdett munkához. A vizsgálatot Almási őrnagy vezette. Azon a helyen, ahol az öreg Nádas a kezet látta, óvatosan húzták szét a földet. Csakhamar előtűnt egy nő holtteste. A fiatal nő koponyáját, valami tompa tárggyal szétroncsolták, nyakát elvágták. Az egyik hatósági tanú — Hajnal Lajos — felnyögőtt a látvány súlya alatt. — Felismeri a halottat? — kérdezte tőle Almási őrnagy. Az ember bólintott. S csak nehezen tudta kipréselni magából a választ: — A húgom, Nádas Istvánné, született Hajnal Julianna.. .a napokban lett volna 26 éves. — No, Rata szimat! — parancsolt a nyomozókutyára az egyik rendőrtiszt. A kutya megindult, de csakhamar megállt. A vezényszó újra elhangzott és újra semmi. A kutya nem tudta felvenni a nyomot. Többszöri kísérletezés után 5 kilométerre a tanyától egy kukoricaföld végében megtalálták a nyomozók Nádas István személyi igazolványát, — Létezik az, hogy itt valamiféle féltékenységi dráma játszódott le? Lehetséges, hogy Nádas István megölte a feleségét, azután kisfiával együtt eltűnt? — kérdezte az egyik nyomozó. Almási őrnagy hallgatott, aztán csak annyit mondott: — Folytassuk a munkát elvtársak. Az egyéves kisfiú holttestét több órai kutatás után találták meg elásva a kukoricaföldön. Megölték mint az anyját... Ismét Hajnal Lajos volt a tanú: — Határozottan felismerem, hogy a kicsi, a húgomnak a fiacskája, most volt október 5-én egyéves. Már szinte milliméterről milliméterre feltérképezte a bizottság a lakást, a tanya környékét, amikor a trágyadomb közepénél ismét friss ásásnyomra bukkantak. Rata, a nyomozókutya vadul kaparta a trágyát. A férfi holttestét Nádas Pál ismerte fel: — A bátyám! A férfit is úgy ölték meg mint a feleségét, a kisfiát. Fejét nehéz tompa tárggyal bezúzták, nyakát elmetszették. .. A rendőrségen a nyomozócsoport megbeszélésre ült össze. A vitát Almási őrnagy vezette. — Elvtársak! Megállapíthatjuk, hogy a Nádas családot előre megfontolt szándékkal ölték meg. A tanúk egybehangzó állításai szerint a Nádas tanyából elmozdítható ingóságokat, ruhaneműeket, kerékpárokat, pénzt, békekölcsön kötvényeket rabolt a gyilkos. — őrnagy elvtárs! Szerintem a tettes nemcsak ezekért ölt. Mást is el akart vinni. Csak nem volt rá módja. — Vagy nem engedték ... — gondolkodott hangosan Almási. — Szombat reggel a szomszédok megakadályoztak egy embert, Hegyi Sándort, hogy az elvigye Nádasék bútorát. — Ez a Hegyi beszélt aznap délelőtt állítólag Nádas Istvánnal. — Ezt mondja. Az orvosszakértő véleménye szerint viszont akkor már az egész család halott volt. Alig telt el fél óra, amikor kopogtattak az őrnagy szobájának ajtaján. — őrnagy elvtárs! Nagy János törzsőrmester jelentem, hogy Hegyi Sándort nem tudtam előállítani, mivel nem tartózkodik odahaza. A feleségével beszéltem, azt mondta, hogy még tegnap délután eltűnt... — Gondoltam, hogy így lesz... Hadnagy elvtárs, intézkedjék, hogy adjanak ki országos körözést Hegyi Sándor kézrekerítésére. Néhány perc múlva az ország rendőrkapitányságai már vették a hírt. És ettől a perctől kezdve nem volt olyan rendőrjárőr az országban, aki ne kereste volna a szökésben lévő Hegyi Sándort. (Befejezése a következő számban) Hazai szerzők a MATESZ színpadán A Magyar Területi Színház Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat c. színművének sikeres koSicei (kassai) bemutatója után a tavasszal további két bemutatót tart, mindkettő hazai szerző színműve. Kassán a MATESZ Thália Színpadán Beke Sándor rendezésében folynak Lovicsek Béla Tűzvirág című színművének próbái. A darab cselekménye a felszabadulást megelőző időszakba viszi a nézőt. Az előadás igen izgalmasnak és érdekesnek ígérkezik. Lovicsek Bélát színházunk közönsége a Csillagszemű asszony sikeres bemutatója óta isméri és szereti. A hazai magyar drámaírás színházunk szívügye és örülünk, hogy művének színpadot adhatunk. A bemutatót Kassán június 7-ére tervezzük. Komárnóban (Komáromban) Ján Solovié: A vágyak tornya című vígjátékénak próbái folynak. A bemutató május- 4-én lesz, A darabbal a színház az ifjúsághoz szól. Jón Solovié a hazai szlovák drámairodalom egyik jeles képviselője, akinek Ez aztán a meglepetés és Kolduskaland c, darabjait színházunk a közelmúltban színpadra vitte és az előbbit nagy sikerrel játszotta, s mind a magyar, mind a csehszlovák rádió is sugározta. A darab rendezője Takáts Ernőd, a prágai Színművészeti Főiskola végzős rendezőszakos hallgatója, színházunk ösztöndíjasa. Mint színészre emlékszünk vissza a tehetséges és végtelenül szorgalmas és hivatásszerető fiatal művészre, ezúttal vizsgarendezésével mint rendező debütál színházunknál. Két bemutató, két hazai szerző. És ha már a hazai drámairodalomnál tartunk, örömmel kell tudomásul vennünk Dávid Teréz Időzített boldogság című vígjátékénak nagy közönség- és szakmai sikerét. A színház a darabbal május 24-től június első feléig Kelet-Szlovókióban turnézik és természetesen műsorán tartja a darabot az új évadban is. Ugyancsak nagy közönségsikere van Ondrej Zahradník szlovák drámaíró Kinek üt a toronyóra? c. színművének is, melyet a MATESZ Thália Színpada játszik. Idei évadunkban négy hazai — két szlovák és két magyar szerző — műve szerepel színházunk műsorán, s ez annak bizonyítéka, hogy színházunk egyre komolyabban veszi azt a nemes küldetést és feladatot, melyet húsz éve a megalakuláskor vállalt, miszerint ápolni fogja a hazai drámairodalmat. Színpad nélkül nincs dráma, színházi bemutató nélkül nincs hazai drámairodalom. E kettő, a színház és a drámairodalom csak együtt fejlődhet, csak együtt ütőképes harci eszköz a szocializmus építéséért vívott nagy társadalmi küzdelemben. A MATESZ bátran nyúlt a hazai magyar és szlovák szerzők művel után, és úgy érezzük, hogy ezzel nemcsak a hazai drámairodalmat segítette, hanem a közönségnek estéről estére, mához szólva, nemes és szórakoztató színházi élményt is ad. (S j) I
