A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-12 / 2. szám
Tevékenység a mérlegen Amikor a CSEMADOK Központi Bizottsága elhatározta, hogy a helyi szervezetek évzáró taggyűléseit október 15-től december 31-ig kell megtartani, mind a központi irányítás, mind a járási szervek illetve a helyi szervezetek vezetői nagyon jól tudták, hogy ennek a tervnek a megvalósítása valamennyiüktől fokozottabb munkatempót követel. Az évnek ez a „megrövidítése“ azonban bő kárpótlással kecsegtetett. Mindenekelőtt azzal, hogy a helyi szervezetek az évzáró taggyűlések előkészítésével, munkájuk értékelésével párhuzamosan az 1973-as év munkatervét is kidolgozzák, s így már a téli hónapok kezdetén konkrét tervek alapján kezdődhet az 1973 évi tevékenység. Politikai szempontból is sikeresnek mondhattuk az időpontot, hiszen ez alatt az idő alatt két nemzetközi jelentőségű esemény évfordulóját ünnepeltük. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját, s mindezt a csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében. Ezek a tények már az előkészítő vezetőségi ülések folyamán lényegesen hozzájárultak a gyűlések jellegének megformálásához, a lenini nemzetiségi politika helyes értelmezéséhez és értékeléséhez. Jól tudjuk, hogy egy nemzetiségi szövetség helyi szervezeteinek életében ez mennyire nem kicsiség. Nagy lendülettel indult meg a szervező munka. A járások vezetői megszívlelték Varga János elvtársnak, a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárának szavait, aki a titkárok és oktatók országos értekezletén egyebek között a következőket mondotta: „Az a leglényegesebb dolog, hogy az évzáró közgyűléseket mind a politikai, mind a társadalmi igényesség szempontjából gondosan és alaposan készítsük elő. Enélkül ez a fontos akció nem érné el a célját. Márpedig arra törekszünk, hogy a lehető legmagasabb szinten elérje még akkor is, ha itt-ott csúszás lesz az eredeti tervvel szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha itt az eltolódás lehetőségéről vagy esetenként szükségszerűségéről beszélünk, akkor most már minden kicsiségre hivatkozva vagy egyszerűen hanyag szervező munka miatt húzzuk, halogassuk az évzáró taggyűlések megtartását. Az akció sikere érdekében minden lehető eszközt igénybe kell vennünk, hogy a tervezett időpontokat betartsuk. Kivételt csak akkor engedjünk meg magunknak, ha valamilyen különleges helyzet adódik elő! Egy-két kivétellel valamennyi járásban valóban a meghatározott időszakra ütemezték be az évzáró taggyűléseket. Hanyag szervező munkáról tehát aligha lehet beszélni. A járások jelentős részében tervszerűen haladt a munka. De sajnos az egyes vidékeket érintő száj- és körömfájás járványa miatt az egészségügyi zárlat jónéhány járásban áthúzta a számításokat. Az eddig megtartott évzáró taggyűlések néhány jellegzetessége alapján azonban már képet alkothatunk arról, hogy a helyi szervezetek milyen színvonalon értékelték az 1972-es évben végzett munkát, és milyen feladatokat tűztek ki az 1973. esztendőre. Nos, a tapasztalatok alapján előrebocsáthatjuk azt, hogy az évzáró taggyűlések legtöbbje magas színvonalú volt. Itt nemcsak arra gondolok, hogy a két nevezetes évfordulóról való megemlékezés különleges színt és tartalmat adott a gyűléseknek, hanem arra is, hogy az egyes szervezetek milyen módon tették mérlegre évi tevékenységüket. Bár a végzett munka mennyisége miatt a legtöbb helyi szervezetnek nem kell szégyenkeznie, a beszámolókat, még kevésbé a vitafelszólalásokat nem önelégültség, a dicsekvés jellemezte, hanem az egészséges önbírálat, a lehetőségek felmérése, a többet tenni akarás. Ez pedig a megalakulása 25. évfordulójának megünneplésére készülő szövetség további munkáját illetően nagyon kedvező jelenség. Örömmel állapíthattuk meg azt is, hogy jónéhány községben, elsősorban a levicei (lévai), Nővé Zámky-i (érsekújvári) és a galántai járás községeiben lényegesen többen vettek részt a helyi szervezet évzáró taggyűlésén, mint ahány tagja van a szervezetnek. Hogy ennek mi a titka? Általában az, hogy az évzáró taggyűlést színvonalas kultúrműsorral tették ünnepélyessé. Ezekből az esetekből az is kiderül, hogy az élő kultúra iránti igényt sem a rádió, sem a televízió nem képes teljes mértékben kielégíteni. Az egyik faluban például a fiatalok így nyilatkoztak: — Érdekelt bennünket, hogy mi mindent tervez a CSEMADOK az elkövetkező időszakra. Hát azért vagyunk itt, meg azért is, hogy bár jó dolog egy kultúrműsort végignézni, de az még jobb, ha az ember maga is részese az előadásnak. Az ilyen hangokat hallató fiataloknak nagyobbik része koránál fogva ugyan még nem lehet tagja a szervezetnek, de tevékenykedni már akar. Már azért is, mert az idősebbek, elsősorban a szülők és rokonok szíves örömest látják őket a pódium, biztatják, támogatják őket. Szövetségünk további tevékenységét illetően alighanem ez a legnagyobb ígéret. Például a Velky Krtíá-i (nagykürtösi) járásban kevés olyan évzáró akadt, ahol legalább 8—10 fiatal ne írta volna alá a belépési nyilatkozatot. Még egy olyan tényező, amiről érdemes szólni. Az eddig megtartott évzáró taggyűléseken szinte kivétel nélkül részt vettek a pártszervezet, a nemzeti bizottság és a többi tömegszervezet képviselői. Hozzászólásaikból érezhettük, hogy rangos szervezetnek tartják a CSEMADOK-ot. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenütt egyformán rangosak. Magától értetődő, hogy mérlegre teszik a szervezet tevékenységét és ahol a CSEMADOK részt vállal a politikai, társadalmi, közéleti tevékenységből, ott a párt és állami szervek anyagi és erkölcsi támogatása sem marad el. A taggyűléseken elhangzott értékelésekből, hozzászólásokból kitűnt, hogy a CSEMADOK munkája sokoldalú, hogy legfőbb feladatát, haladó hagyományaink, sajátos nemzetiségi kultúránk ápolását és fejlesztését nem öncélú tevékenységnek tekinti, hanem a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés fontos eszközének. Haraszti Gyula SZÍNVONALAS VERSENY A Járási Népművelési Intézet a KoSice-vidék (Kassa-vidék) járásban lévő iskolák számára minden évben megrendezi az orosz és szovjet irodalom előadóinak vetélkedőjét. Az idén a járásban lévő magyar iskolák számára ezt a versenyt Moldava nad Bodvou-n (Szepsiben) rendezték meg. Az első, ami megragadta a figyelmünket: a szervezettség, a rendezvény szervezésének színvonala volt. S nyilván ehhez kötődik, hogy a verseny színvonala is a várakozáson felüli lett. Elsősorban azt emelnénk ki, hogy mind az orosz klasszikusok, mind a szovjet irodalom alkotásai egyaránt szerepeltek az előadók repertoárjában. Ez vonatkozik a költészetre és a prózára is. Természetesen azért e sokrétűség nem egészen egyértelmű, mivel nagyobbára a kötelező tananyaghoz igazodik. Elmaradt a felfedezések sokrétűsége. A jövőre vonatkozóan a pedagógusoknak a tankönyvekben meglévő szemelvények mellett inkább a könyvtárak anyaga felé kellene fordulniok, s akkor nem adódna elő az, hogy egymás után két-három esetben is ugyanaz a szerző szerepelne. Persze ez nem függ össze az előadók, az előadott művek színvonalával, amelyeket Szepsiben hallottunk. A NOSZF 55-ik és a Szovjetunió megalakulásának 50-ik évfordulója tiszteletére rendezett verseny legjobb előadóit a Népművelési Intézet oklevéllel és szép könyvekkel jutalmazta meg. —gs— A CSEMADOK Bratislava — vidéki járás Járási Bizottsága immár hagyományosan rendezte meg ez év november 18—19-én TomaSovban (Fél) az amatőr táncdalénekesek járási vetélkedőjét. A verseny célja az volt, hogy fórumot biztosítson az amatőr táncdalénekeseknek, valamint felkutassa a tehetséges énekeseket. A versenybe 25 énekes nevezett be, amelyből 16 jutott el a döntőig. Ez a számadat is bizonyítja, hogy fiatalságunk érdeklődik a könnyű műfaj iránt. Valamennyi énekes megfelelő hangorgánummal rendelkezett, és fellépésük színvonalas volt. A bíráló bizottság értékelése alapján az I. helyezést Danter Ilona magyarbéli, a Il-at Jur is Erzsébet matúskovói (taksonyi) a III. helyezést pedig Farkas István szenei énekesek érték el. A közönség díját Szabó Margit Veíky Bieí-i (magyarbéli) énekes kapta. A versenyzőket a Táncdalfesztivál 1972 CSEMADOK magyarbéli helyi szervezetének Szalum zenekara kísérte. A kitűnő zenekar eredményezte az énekesek, valamint az egész rendezvény műsorának színvonalát. Külön említést érdemel a nézőközönség, amely két napon át zsúfolásig megtöltötte a kultúrházat és bőséges tapssal jutalmazta az énekesek teljesítményét. Meggyőződésünk, hogy a jövőben újra megrendezzük a ma már hagyományossá vált vetélkedőt, hogy a járás valamennyi községéből részt vehessenek a tehetséges fiatal énekesek. Czíngel László Bognár Sándor felvételei Danter Ilona A Szalum zenekar hot 11
