A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-12 / 2. szám

Gól Sándor HUSZ^ EV

DOKUMENTUMAI

Furcsa, de való, hogy az ember a közelében lévő dolgokra nem figyel oda. Valahogy a túl közeli dolgok, események jelentőségét — éppen közelségüknél fogva — nem értékeli úgy, mint a távoliakat. A közeli dolgok létét, létezését természetesnek tartja, s nem firtatja hogyan lettek, hogyan érkeztek el odáig, ahol vannak.

Mindezt pedig azért mondtam el elöljáróban, mert mi is valahogy így vagyunk színházunkkal, a MATESZ- szel Komárnóban (Komáromban) s annak Thália Színpadával KoSicén (Kassán). S csak az ilyen alkalmak állítanak meg, mint az a mostani kiállítás is, amely a MATESZ húszéves fennállásáról nyújt szép és érdekes dokumentumokat. Csak az ilyen alkalmak állítanak meg, s bizonyos mértékben kényszerítenek arra, hogy észrevegyük azt, ami nagyon közel van hozzánk, ami valahogy életünk, mindennapjaink részévé lett, s szinte észrevétlenül kapcsolódott bele társadalmi és kulturális életünk vérkeringésébe, s hozza-viszi az élő és tovább éltető gondolatot, ápolja-terjeszti anyanyelvűnket, mindannyiunk legnagyobb kincsét.

Mondom így vagyunk, ilyenek vagyunk, mi emberek. S ez alól az általánosítás alól magam sem vagyok kivétel. Hogy miért? Valamikor komáromi diák voltam, abban az időben, amikor a MATESZ három-négy éves lehetett, a Tanítónő, az Ármány és szerelem, meg a Dodi idején; ott ültem az előadásokon, s láttam a születő csodát lent a reflektorok fényében. .. S azóta — tetszik-nem tetszik — eltelt kerek húsz esztendő. A MATESZ és a Dunamenti Múzeum közös rendezésében megnyílt kiállítás ennek a húsz évnek az emlékeit idézi.

Szép, gazdag, érdekes ez a tárlat. Mindenkinek mond valamit. Természetesen a kiállított tárgyak többsége egy-egy színházi élményt elevenít fel. De más ez az élmény azoknak, akik az akkori előadást látták, s tapsoltak a színészi teljesítményeknek, a rendezői ötletességnek, vagy a jelmez- és díszlettervező által színpadra varázsolt világnak. S más ez a színészeknek is. A megnyitó után néhányuktól meg is kérdeztem, hogy melyek voltak a kiállított tárgyakkal kapcsolatban a legszebb emlékeik. Először Fellegi Istvánnak, a MATESZ egykori igazgatójának tettem fel a kérdést.

— Sok szép emléket, élményt elevenít fel bennem ez a kiállítás, de a legtöbb és legerősebb, a Tűzkeresztség. Mert az volt az első.

Ferenci Annival a Néma levente egyik kosztümje előtt állunk meg.

— Ez? — kérdem.

— Ez is — mondja — nem nagyon tudok választani.

Siposs Ernő egy páncélt nézeget.

— A nyavalyás — mondja apró mosollyal a szája szögletében — egyszer úgy odacsípte a bőrömet, hogy alig tudtam végigjátszani az előadást.

Bugár Béla kérdésemre pedig csak

Prandl Sándor felvételei

ennyit mond:

— Ez a kiállítás arra emlékeztet, ' hogy fiatal is voltam.

Húsz év dokumentumait látjuk, húsz kemény színházi évad emlékei sorakoznak egymás mellett. S ez a húsz év 134 bemutatót jelent, több, mint kétmillió nézőt, és megszámlálhatatlan mennyiségű kilométert, utat, amíg a gondolatot, anyanyelvűnk szépségét a Csallóköztől a Bodrogközig elvitték. Voltak kudarcok is a sikerek mellett, de a távolság mindent megszépít. Ez a kiállítás a bizonyíték rá.

A „MATESZ húsz éve“ című kiállítást Szabó Imre a CSKP JB ideológiai os:tályának vezetője és Emil Caban a JNB alelnöke nyitotta meg.

FELHÍVÁS

A CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, a Szlovákiai Írók Szövetségének magyar szekciója, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat, az Irodalmi Szemle, a Nő, a Hét, az Üj Ifjúság, valamint a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége „Nagy évfordulók“ címmel országos irodalmi vetélkedőt hirdet Csokonai Vitéz Mihály születésének 200., Petőfi Sándor születésének 150. és Madách Imre születésének 150. évfordulója alkalmából.

A vetélkedő célja, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók jobban megismerjék a költők életpályáját, műveiket, a kort, melyben éltek és alkottak, és alkalom arra, hogy tisztelegjünk a három klasszikus nagy magyar költő emlékének.

A vetélkedő 1973. január 1-vel kezdődik és májusban a Jókai-napokon ér véget.

Az országos irodalmi vetélkedő feltételei és szervezési szabályai:

1. A vetélkedő négyfordulós: helyi, járási, országos elődöntő és döntő.

2. A vetélkedő első fordulóját (helyi) 1973. február 28-ig, a járási döntőket 1973. március 31-ig, az országos elődöntőket 1973. április 29- ig, a döntőt 1973. május havában, a Jókai-napokon tartjuk.

3. A négyfordulós irodalmi vetélkedő anyagát a rendező szervek biztosítják, nevezetesen jelentkezési lapok a vetélkedőre, kérdések és a helyes válaszok a vetélkedőt vezető bizottságnak, egységes értékelő lap. Továbbá: műsoranyag az ünnepi rendezvényekhez.

4. A vetélkedőre korhatár nélkül

benevezhetnek: CSEMADOK helyi

szervezetek, könyvtárak, népművelési intézmények, Nőszövetség, SZISZ alapszervezetek, iskolák kollektívái. A benevezés lehet csoportos (3 személy) és egyéni.

5. A jelentkezési lapot a vetélkedőre az illetékes CSEMADOK járási titkárságon kell kérni és a kitöltés után ugyanoda kell beküldeni. A kellő mennyiségű jelentkezés után a járási szervező bizottság (irodalomnépszerűsítő albizottság) a jelentkezési lapon feltüntetett zsűri elnökének megküldi a vetélkedő anyagát.

6. A vetélkedő minden fordulójában minden versenyzőnek mindhárom témakörben (Csokonai, Petőfi, Madách) indulnia kell. A vetélkedőt 3 tagú zsűri vezeti és értékeli (egyenként 0—5 pontig). Az I. fordulóból a zsűri a legmagasabb pontszámot elért versenyzőt (csoport vagy egyén) juttatja a járási döntőbe. Egyenlő pontszám esetén a zsűri az erre a célra tartalékolt kérdést adhat fel a versenyzőnek, hogy eldöntse az elsőbbséget.

7. A négyfordulós irodalmi vetélkedőre benevezett résztvevők kizárólag a központi szervező bizottság megbízásából elkészített kérdésekre kötelesek válaszolni. A kihúzott kérdés felolvasása után a zsűri 2 perc gondolkodási időt biztosít a versenyzőnek. A megadott idő után további 2 percen belül kell megfogalmazni a helyes választ. Elégtelen válasz esetében a zsűri másik versenyzőtől kérheti a kérdés helyes megválaszolását. Minden versenyző azonos menynyiségű kérdésre köteles válaszolni,

| melyet a zsűri határoz meg a versenyzők létszámától függően.

8. Az irodalmi vetélkedő kérdéseinek helyes válaszait a zsűri az illetékes szervező bizottságtól kapja meg lepecsételt borítékban, melyet a zsűri elnöke csak a vetélkedő előtt egy órával bonthat fel a két bizottsági tag jelenlétében, majd a verseny befejezése után ugyancsak leragasztott borítékban köteles átadni a szervező bizottságnak.

9. A járási döntők 3 tagú zsűrijét a járási szervező bizottság nevezi ki. A járási döntőről az első két helyezett jut tovább az országos elődöntőkre.

10. Az országos elődöntők (és a döntő) zsűrijét a központi szervező bizottság nevezi ki. Az országos elődöntőkről az első három helyezett jut a döntőbe.

11. A vetélkedő I. és II. fordulóján a részvétellel kapcsolatos költségeket (utazás, étkezés stb.) a résztvevők, az országos elődöntők és a döntő költségeit a központi rendező szerv fedezi.

12. Az országos irodalmi vetélkedő döntőjének résztvevőit a versenyt meghirdető intézmények díjakkal jutalmazzák.

A CSEMADOK Központi Bizottsága népművelési osztálya

10