A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
§ Válasz özv. Nagy Alajosné zemnéi (szimői) olvasónk levelére. Az ONCSA által kisajátított ingatlanai ügyében ma már semmit sem lehet tenni. Ezek az ingatlanok 1945 után a csehszlovák állam tulajdonába mentek át. s nyilván az állam adta el a kérdéses telkeket az egyes igénylőknek. Ha még megvannak az • iratai és a kisajátításra vonatkozó adatai, a tényállás leírásával forduljon a Szlovákiai Vagyonjogi Igazgatósághoz — Správa pre veci majetkové na Slovensku v Bratislave, Leningradská ulica 22 — és ott kérjen felvilágosítást, van-e lehetőség arra, hogy valami kártalanítást kapjon. Sok eredményt azonban ettől a lépéstől sem várhat. Válasz „Tanácstalan“ jeligére: Ha szövetkezeti tag, akkor panaszával forduljon írásban a szövetkezet vezetőségéhez, esetleg az ellenőrző bizottsághoz. A vezetőség döntése ellen minden tagnak jogában áll fellebbezni a taggyűléshez, amely a szövetkezet legmagasabb szerve. Ha nem orvosolnák panaszát, a Járási Mezőgazdasági Igazgatósághoz (Okresná polnohospodárska správa) is fordulhat, amelynek van jogi osztálya és amelynek hatáskörébe tartozik munkabiztonsági, munkahigiéniai kérdésekben és a munkakörnyezet ügyében intézkedni. Egyébként mint szövetkezeti tagnak jogait és kötelességeit a szövetkezet alapszabályzata határozza meg, amely szerint joga van olyan munkára, amely képességeinek és egészségi állapotának megfelel. A szövetkezet segélyt is nyújthat a szociális alapból, ha ezt a szövetkezeti munkarend lehetővé teszi. Dr. B. G. sík iimix t:m:íi:Niil A CUKORBETEGSÉGRŐL P. I. olvasónk írja: „Azt hallottam, hogy a kétszázezer nyilvántartott cukorbetegen kívül feltehetően még egyszer annyi rejtett esetben fordul elő a cukorbaj hazánkban. Melyek a betegség tünetei és mi a gyógykezelés alapja? Remélhető, hogy felkutatják a többi beteget is, hogy kigyógyíthassák őket...?“ A betegségre utaló tünetek sorát ismerjük. A vérben tartósan megnövekszik a cukortartalom, ami a vizeletben is kimutatható. A beteg általános közérzete és kedélyállapota romlik, kisebb erőkifejtés is hamarosan elárasztja. Jellemző a gyakori vizelés, ha nem kezelik, a betegnek napi 2—3, sőt több liternyi a vizelete s éjjel is fel kell kelnie. A nagy folyadékveszteséggel járó cukortávozás a szervezetből állandóan gyötrő szomjúsággal jár. Persze, e tünetek nem minden esetben jelentenek cukorbetegséget. A gyógykezelés alapja a diétás étrend és az inzulin-injekciók együttes hatása. Még nincs meg a gyógyszer, amely a beteget egyszer s mindenkorra meggyógyíthatná. Az orvosi ellenőrzés alatt álló, fegyelmezett beteg számára azonban ma már szinte normális életmód biztosítható, s alig van tevékenység, amelyben ne vehetne részt. Egyre több oly beteget ismerünk, akiknek örömük telik munkájukban, a családban, az élet örömeiben. A cukorbajos ember ma éppoly sokáig élhet, mint mások. A cukorbeteg-szűrés hazánkban nem egyszeri akció volt. A terhes asszonyok, csecsemők, bölcsődés, óvodás és iskolás gyermekek, kórházi betegek és más orvosi vizsgálatra kerülő személyek folyamatos cukorellenőrzésen mennek át. Így biztosítható, hogy fokozatosan a legtöbb cukorbajos megbetegedést feltárják. Ezzel ugyan nem gátolható meg a betegség kifejlődése, de elejét lehet venni komolyabb, veszélyesebb formáinak. Helyes lenne, ha a cukorbeteg ember betegségéről tudna közvetlen környezetének, munkaközösségének minden tagja is, hogy ne kényszerítsék megszabott életmódjának átlépésére. Dr. Szántó György Mindenből kiforgattak Az életemet is a rossz házasság tette tönkre. 50 éve nősültem, de a feleségemmel sohasem voltam jóban, öt fiunk és két lányunk született, a feleségem azonban őket is ellenem fordította, ellenem nevelte. Hogy miként, arra a sok eset közül csak egyet említek. 1960—61-ben éjjeliőr voltam. A fiatalabb lányom, aki akkor már férjnél volt és nálunk lakott, minden hónapban rendesen megkapta tőlem a fizetésem. Később azonban az édesanyjával szövetkezve ezt letagadta és azt állította, hogy egyetlen fillért sem adtam neki. Ennek alapján 1964-ben válópert indítottam, de a második tárgyaláson kibékítettek egymással. A feleségem természetesen ezután sem változott meg, nem gondoskodott rólam, sőt szóba sem állt velem. Nem vagyok iszákos, sem naplopó. Mindig rendesen dolgoztam. Ma már 24 unokám van, de azokhoz is hiába próbálok közeledni, őket is ellenem fordították. A helyzetemet látva 1972-ben a bíróság elválasztott a feleségemtől. A feleségem az egyik lányomhoz költözött, de a cselszövést ezután sem hagyta abba. Egy alkalommal, amikor nem tartózkodtam odahaza, a feleségem és a gyermekeim felpakolták az összes bútoromat és magukkal vitték. Csak egy heverőt meg egy asztalt hagytak nekem. Hetvenegy éves múltam. Hét gyermeket neveltem fel, és öregségemre mégis ide jutottam. Sajnos mindezt a rossz házasságomnak és a feleségem rosszindulatának köszönhetem. Egy idős olvasó Válaszok „Másképp is történhetett volna“ jeligére Szeretnélek megnyugtatni, habár még igen fiatal vagyok hozzád képest. Mindössze 16 éves múltam, de a tiedhez hasonló problémával nem fordultam volna az Emberi sorsok rovatához, mert magam is tudtam volna, hogy mit tegyek. Ha az a fiú, illetve elvált ember valóban szeretett volna téged, nem nősült volna meg, nem házasodott volna össze mással. Csupán feléd közeledett volna. De ő csak a kalandot kereste nálad. Én így látom, de ha te valóban szereted őt, a szüleid ellenére is összeházasodhattok. Ha azonban ő nem szeret téged, akkor könnyen meglehet, hogy pórul jársz, mert addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik. Ezt azonban csak te láthatod világosan, neked kell .tudnod, hogy valóban szeret-e téged. Egy szőke kislány Rendszeres olvasója vagyok az Emberi sorsok rovatának, és most, hogy a levelet elolvastam, úgy döntöttem, én is írok és a segítségedre sietek. Egykor ugyanis ugyanaz a problémám volt nekem is, ami most neked. 1968-ban egy külföldi fiatalembert szerettem meg. Azt hittem, hogy ő is szeret és senki sem választhat el tőle. De a sors keze másképp rendelkezett. Rá egy évre megnősült, de utána írt, hogy még mindig engem szeret, és csak a szülei rábeszélésére vette el feleségül azt a másik lányt. Én is megírtam, hogy még mindig szeretem és megbeszéltünk egy találkát. A találkára elmentem, de szerencsétlenségünkre — vagy talán inkább szerencsénkre — a felesége meglátott bennünket. Ezek után elváltak és mi most már a szülei beleegyezésével összeházasodhattunk. Azóta két gyermekünk van és boldogan élünk. Nem mondom, hogy te is ezt az utat járd végig, de cselekedj a szíved szerint. Egy boldog asszony Válasz „Mit hoz a holnap“ jeligére Olvastam a levelét. Ha 23 évi házasság nem nyújtott önnek semmi szépet, jobb ha elválnak. Jogában áll az életét megváltoztatni. Ami a másik férfit illeti, azon még gondolkodjék. Ha valóban úgy érez ön iránt, ahogy azt írta, nem hiszem, hogy annyira függne a boldogságuk mások véleményétől. Ügy gondolom, hogy minél hamarabb szabadulnia kéne a másodszor is félresikerült házasság kötelékeiből. Ha valóban szeretik egymást, akkor ne titkolódzanak, hane'm házasodjanak össze. Amíg azonban a dolgaik nem rendeződnek, addig ne akarjanak gyermeket. Ha majd összeházasodtak, akkor gondolhatnak a gyerekre is. Nagyon gondolja meg, hogy mit tesz, ne vakítsa el a régen sóvárgott szerelem. Mi nők mindig vágyunk a szeretetre, sokszor az életünket is feláldoznánk érte, de maradjon józan. Mindezt saját tapasztalatomból írom. Egy asszony, aki ismeri az életet Válasz „Három cigánylány“ jeligére Olvastam a problémátokat és azt tanácsolom, hogy ne hallgassatok a fiúk szüleire. Ha a fiúk valóban szeretnek benneteket, akkor titeket fognak választani. Szerintem mindegy, hogy az ember cigány-e vagy magyar, mert ha rossz, akkor úgy sincs köztük különbség. Ne adjátok fel a reményt, még abban az esetben sem, ha a saját erőtökből kell majd megi'iiilicri •;iirülik Dr. Pavel Breier felvétele élnetek. A boldogság mindent megér. A szülők idővel úgyis megbékélnek, és akkor megszűnik közietek az ellenségeskedés. Mindenben együtt érzek veletek, mert én is tudom, hogy mit jelent az a szó „cigány“. Sok szerencsét és bátorságot... ‘Gondolsz-e majd rám Válasz „Vallási probléma“ jeligére Azért bátorkodom írni, mert én is ugyanezekkel a problémákkal küszködtem, de sajnos a szüleim tanácsára hallgattam. Nekem is volt egy református udvarlóm, akivel három évig boldog egyetértésben jártunk. Nagyon szerettük egymást, de amikor eljött a döntés ideje, a szüleim nem egyeztek bele a házasságunkba, mivel a fiú református volt, én pedig katolikus. Ezért aztán szakítottunk. Hamarosan férjhez mentem olyan férfihoz, akit nem szerettem. Csak azért mentem hozzá, hogy megmutassam az egykori udvarlómnak, hogy más fiúk is érdeklődnek irántam. Sajnos ez volt életem legboldogtalanabb lépése, mert tönkretettem egy másik ember életét is. Már van egy gyerekünk, de boldogtalan vagyok, mert nem szeretem a férjemet, pedig ő minden óhajomat teljesíti, és mindent elkövet, hogy elnyerje a szerelmemet. Ezért a saját példámból okulva azt tanácsolom, hogy ne hátráljatok meg semmiféle rábeszélésre, mert ugyanolyan boldogtalan életben lehet majd részetek, mint amilyen nekem jutott. Egy boldogtalan fiatalasszony
