A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-16 / 11. szám
Túl az atomkor küszöbén A múlt év végén üzembe helyezték az első csehszlovák atomerőművet. Az országban kevesen tudták, hogy karácsonykor és szilveszterkor már mintegy negyedmillió villanyégő kapta fényét az atomerőműben fejlesztett villanyáramból. A közelmúltban a szlovákiai újságírók részére sajtóértekezletet tartottak közvetlenül az erőműben, s ezen az egyedülálló mű alkotói számoltak be eddigi munkájukról. Először is arról beszéltek, miért volt szükség erre a nem csekély beruházást igénylő erőműre — ami a maga nemében egyedülálló az egész világon. Elmondták, hogy az Ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés fejlődése, a lakáskultúra s egyáltalán a modern élet egyre nagyobb igényeket támaszt az energiatermelés Iránt, ugyanekkor a hagyományos — vagy ha úgy tetszik, klasszikus — energiaforrások nem kimeríthetetlenek: például a széntermelés 1975—80-tól már nem növelhető. Ezért új lehetőségeket kell keresni s távlatilag biztosítani a növekvő hazai energiaszükséglet kielégítését. (Két adat: 1955-ben Csehszlovákiában 15 milliárd, 1965-ben 35,6 milliárd kilowattóra volt az évi villamosenergia-fogyasztás.) Hasonló növekedéssel kell számolnunk az elkövetkezendő években is. Jelenleg a vlllamosenergla-szükséglet 90 százalékát a hő-, 10 százalékát a vízierőművek biztosítják. Az atomerőmű építésének a gondolata 1956-ban merült fel, majd ugyanabban az évben egyezmény aláírására került sor a Szovjetunió és Csehszlovákia között, amelyben a Szovjetunió vállalja, hogy segítséget nyújt az atomerőmű megtervezésében és felépítésében. A szakemberek előtt már akkor világos volt, hogy az erőmű felépítése kulcsjelentőségű lesz az atomenergia békés célokra való felhasználásának hazai történetében. Az erőmű típusának megválasztásánál a hazai urán felhasználásának a lehetőségét tartották szem előtt. Az elektronok fékezésére a nehézvizet választották, amely az atomreaktor építésének nagyobb anyagi és konstrukciós változatait teszi lehetővé. A maghasadásból származó hővel melegített víz hűtését széndioxiddal biztosítják. Ennek egyéb hűtési eljárásokkal szemben az az előnye, hogy hasonló hőfokú gőzt biztosit a turbinák részére, mint a modern hőerőművek... Az első csehszlovák atomerőmű a csehszlovákszovjet baráti együttműködés eredménye. Az erőmű teljes tervdokumentációja a Szovjetunióban készült csehszlovák szakemberek bevonásával. A Szovjetunió továbbra is megad minden szükséges elméleti és gyakorlati segítséget; a kezelő személyzet szakmai kiképzése továbbra is a Szovjetunióban történik ... ■ Az első hazai atomerőmű Jaslovské Bohunice község határában épült; azon a helyen, ahol nemrégen még csak szalmakazlak álltak, ma Csehszlovákia legmodernebb erőműve működik. A hely megválasztásánál a legfőbb szempont az volt, hogy az atomerőmű a legcsekélyebb kárt se okozza az emberi környezetben. Ezért esett a választás erre a nyílt, széljárta területre, ahol a Vág biztosítja a hűtéshez szükséges vizet, s a közeli madunicei vízierőmű tartalék-energiaforrás az erőmű villamosgépei részére. Fehér köpenyt, igelitpapucsot húzunk, a zsebünkbe kis sugárzásmérőt dugnak. így járunk emeletről emeletre, nézegetjük a vadonatúj berendezést, hallgatjuk kísérőnk magyarázatait a berendezések rendeltetéséről. A gépek, áramfejlesztők robaja néha teljesen elnyomja a hangját, de nem baj, úgysem sokat tudnántoneg egy ilyen gyors szemlén. Az atomreaktor körül azonban csönd van, egy kicsit mindenkinek borsózik a háta. A negyven centi hosszú, ujjnyi vastag uránrudak, amelyek ezt a monumentális áramfejlesztőt működtetik, itt bomlanak alattunk hatalmas energiává. Eszembe jut Hirosima meg még egy csomó szörnyűség, amit az atommal kapcsolatban eddig hallottam. A zsebemből előveszem a kis sugárzásmérőt és a fény felé tartom. A műszer finom jelzőszála a nullán nyugszik. Tehát néhány méterrel a bomló atom fölött nincs sugár veszély. S ez jó, sokkal derűsebb arccal nézem a különleges gépcsodákat, a vezérlőpult sok ezer gombját, az igelitpapucsos, fehérköpenyes férfiakat. Többségük fiatal, nemrég hagyták el a főiskola padjait. Egy-egy műszakban ötven-ötven ember dolgozik. A köpeny hátán egy nagy A betű és egy 1-es. Ami nyilván az első csehszlovák atomerőművet jelenti. Mert lesz több is. Hiszen már átléptük az atomkor küszöbét. Mi lesz veled, emberke ? A éalovói (nagymegyeri) városi könyvtárba a nyitási időnél kicsit korábban érkezünk, de Póda Valéria könyvtárost szerencsére már ott találjuk. Marad tehát idő a nézelődésre. Lassan járom végig a könyvtárat, amelynek négy helyiségében a politikai, ifjúsági szép- és szakirodalom kapott helyet. Az ötödik az olvasóterem. A legtöbb időt a szépirodalom „birodalmában“ töltöm el, mert egy-egy könyveim felvillanása után meg-megállít és képzeletben körülvesz a sok ismerős: az olvasott könyvek hősei és mondatai. Közöttük, velük sohasem lehet senki egyedül... Kuprin Szulamltjából szinte rögtön felzsonganak Salamon király zsolozsma-sorai : „Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra... a forró szerelem lángja, tűznek lángjai...“ Szinte természetes, hogy itt van Adytól a Góg és Magóg fia. A József Attila-kötet sem hiányzik. A fájdalmasan szép sorok is felcsendülnek: „Édes hazám, fogadj magadba, hadd legyek hűséges fiad ...“ Nála az Oda is helyet kér „Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben ...“ Shakespeare szonettjeinek balzsam-sorai sem maradnak ki. „Hogy ócsárolnak, ne bántson soha, a vád mindig a nemest kezdi ki...“ De itt van Moravia: Közönyösök című keserű és vonzó regénye a bágyadt nemzedék tragédiájáról. Egyegy szerző neve megannyi nagy élményt idéz. Zweig: Sakknovella, Sánta Ferenc: Isten a szekéren. Ugyanakkor a Babits, Illyés, Jókai, Mikszáth, Tamási, Pratolini, Puskin, Jevtusenko, Tolsztoj, Gorkij, Braine, Eliot, Bronté, Prévost, Örkény, Csurka, Déry, Szabó Magda, Heöko művek is. Szóval lehetetlen a felsorolás. Bármerre tekintek, ismert könyvcímekkel találkozom, de sokkal több, ezrekre menő az ismeretlen. Fallada: Mi lesz veled, emberke? kötetének címe szinte lehangoló kihívás. Valóban. Mikor és mennyit lehet még elolvasni, mennyi gazdagság és szépség marad ismeretlen?... Gondolataimból Nyáriné, a könyvtár dolgozója riaszt fel: — Az olvasókkal nem akar beszélni ? — Hogyne. Hiszen főleg azért jöttem. S akkor veszem észre, hogy az egymásba nyíló könyvtárszobákat nemcsak az én gondolataim, regénybeli hőseim lakják, de benépesítették mér az olvasók is. Az olvasók Cséfalvay Magdolna az első, akivel megismerkedem. Gyakori látogatója a könyvtárnak. A nagymegyeri magyar oktatásnyelvű gimnázium harmadik osztályos tanulója. Nagyon hasznosnak tartja, hogy a kötelező olvasmányok java részét mindig megtalálja a könyvtárban. Szereti a ver-Józsa Miklós: „Móricz Zsigmondi és Jókai Mór nőttek úgy igazán a szívemhez“ — zsélyi —
