A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-09 / 10. szám

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a CSSZSZK elnökének és kormányának meghívására 1973. február 22—24-én hazánkban baráti látogatást tett L. I. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, aki részt vett a csehszlovák dolgozók reakció feletti februári győzelme 25. évfordulójának ünnepségein. A látogatás során Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak Ludvík Svoboda hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a legmagasabb csehszlovák kitüntetést, a Fehér Oroszlán érdemrend első fokozatát adományozta. Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs ugyanakkor átadta a Lenin-rendet Gustáv Busáknak, a CSKP KB főtitkárának, melyet 60. születésnapja alkalmából adományozott neki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége.

A történelmi prágai Óvárosi téren a februári győzelem 25. évfordulója alkalmából Prága dolgozói ünnepi nagygyűlést tartottak, melyen Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára mondott beszédet. A gyűlésen felszólalt L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is.

Bratislavában, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosában a dolgozók hatalmas nagygyűlésen emlékeztek meg a februári győzelem évfordulójáról. A nagygyűlésen Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára mondott beszédet és ünnepélyes keretek között leleplezte a Milicista szobrát.

A februári győzelem évfordulójának ünnepségeiről elutazóban az ünnepi díszben kiöltözött Cierna nad Tisou-i vasútállomáson több ezren vettek búcsút L. I. Brezsnyev elvtárstól, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárától, aki útban Moszkva felé üdvözölte Cierna nad Tisou (Agcsernyő) lakóit.

Asszonyok dicsérete

Március 8. Ünnepnap ez, a megtiszteltetés napja azok számára, kiknek amúgyis kevés ünnep jut az életben, azok számára, kiket a megtiszteltetés legmagasabb foka illet. A nemzetközi nőnapra emlékezünk ma. A szeretett édesanyát, nagymamát, és feleséget, munkatársat és testvért vagy kedvest köszöntjük e napon. A nőt, az élettársat, aki nemcsak az otthon melegéről gondoskodik, nemcsak ételt tálal a családnak, biztató szóval kísér végig a mindennapi életen, nemcsak türelmes gyengédséggel, meleg szóval önt bizalmat belénk betegségünkben, aki nemcsak gyermeket szül és nevel, hanem egyenrangú társként ott van mellettünk az élet gondjainak, viszontagságainak leküzdésében, a rohanó élet terheinek cipelésében, a háborús sebek gyógyításában és a békés élet örömeiben.

Az egész történelem ilyennek ismeri a nőt. Megbecsülésére a szocialista nők 1910. márciusában Koppenhágában megtartott második nemzetközi konferenciája Clara Zetkin javaslatára elhatározta, hogy március 8-át nemzetközi nőnappá nyilvánítja azzal, hogy ez a nap szimbóluma lesz a nők politikai, gazdasági és kulturális felemelkedéséért, egyenjogúságáért és általános választójogáért folytatott nemzetközi küzdelmének.

Mezítlábas, rongyos ruhás, kenyérnélküli világ volt akkor. A rőzsehordó anyák világa, akiknek nem adatott más, mint a gyermekszülés és a könny éhező gyermekük bölcsője vagy a háborúban elesett fiuk sírja felett, akik négy fal közé zárva éltek a szennyes ruha és a főzőkanál rabjaiként. Hat évtized telt el azóta, harcban, önmegtagadásban és reményt nem vesztve jobb sorsért való várakozásban.

Az elmúlt hat évtized alaposan megváltoztatta a világ képét és a nők helyzetét is. Ma a világ egynegyede felett a szabadság és egyenjogúság, a szocializmus és a béke csillaga ragyog. A világ nagyobb részén a nők választójogot, polgári elismerést kaptak. A nők lassan felemelkednek az élet ama helyére, amely méltán megilleti őket, hogy a báj, a szeretet, a béke és a szorgos munka szimbólumának megtestesítői legyenek. Igaz, nem kapta ezt a nő kegyelemből az uraságoktól, istenhitétől vagy az önző férfiaktól. Ezért maguknak a nőknek is meg kellett küzdeniük. S nem is akárhogyan.

A szocialista nők, az új életre vágyó anyák zászlóvivők voltak a kizsákmányolás elleni tüntetéseken, gyűjtöttek a börtönben sínylődő férjek megsegítésére. Az orosz asszonyok fegyverrel a kezükben harcoltak a Vörös Hadseregben a világ első szocialista rendszerének megteremtéséért. Hazánk asszonyai a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a fasizmus elleni harcban hullatták vérüket. Majd a háború után szorgos munkával fogtak hozzá új társadalmi rendszerünk építéséhez. Ma már az élet minden területén találkozunk nőkkel. A bölcsődében, ahol gyereket nevelnek, a szövőgépnél, ahol ruhát szőnek, az iskolában, ahol okos szóra tanítják a gyerekeket, az üzletekben, hivatalokban, a szövetkezeti földeken, a laboratóriumokban, kutatóintézetekben, orvosi és mérnöki tisztségben, a nemzeti bizottságokban és a jog asztalánál, ott ahol a nép jólétéről, sorsáról döntenek. Szocialista munkabrigádokban és versenyekben kimagasló példákkal bizonyítják asszonyaink, hogy ők is alkotói szocialista életünknek, hogy megállják a helyüket a kormánykeréknél is, sőt az űrhajón is a világűrben.

Szocialista társadalmunknak köszönhetik mindezeket a nagy változásokat, a szabadságot és jogokat asszonyaink. Ma, amikor pár nap választ el a februári győzelem dicső huszonötödik évfordulójától, illő tudni, hogy a május 9-i Alkotmány, mely a februári győzelem után került jóváhagyásra, iktatta törvénybe a családról, a gyermekről és a nőkről való gondoskodást. A Gottwaldkormány hozta életre 1948 után az új családi törvényt is, mely kimondta, hogy „a nőnek a családban olyan joga van, mint a férfinak“. Ennek a jognak biztosítása céljából pártunk és kormányunk számos szociális intézkedést foganatosított, amelyek huszonöt év alatt gyökeresen megváltoztatták hazánkban a nők helyzetét, nemcsak munkához való jogot biztosítva a számukra, de az állam, a családi gondok és a gyermektartás megkönnyebbítéséhez többmilliárdos anyagi eszközökkel járul hozzá.

Ma, amikor a nők, az asszonyok helyzetéről beszélünk, jogosan merül fel a kérdés: minálunk már minden megadatott a dolgozó nőnek, elég a munkalehetőség, az óvoda, elhárult minden akadály a nők érvényesülése útjából, megfelelő számú nő visel tisztségeket a vállalatoknál, üzemekben s a közéletben? Nem. Nem elég! A modern kor, a haladás új feladatok, gondok elé állítja a családanyákat, a dolgozó nőket. A fiatal anyáknak, akik a modern világban születtek, már az gondoz okot, ha naponta be kell járniuk a munkahelyre, ha nincs megfelelő üzlet a közelben, hogy nem adhatja minden anya óvodába a gyermekét, mivel kevés a férőhely. Gondot okoz, ha nincs háromszobás lakása, vagy autója, s ha nem utazhat évente külföldre. E gondok mellett itt van a családban a lakás rendbentartásának, a mosásnak, a főzésnek, a varrásnak a gondja, ami még ma is osztályrésze a dolgozó nőnek. Abból is ered ez, hogy a szocializmus által biztosított egyenjogúság magában nem old meg mindent a nők életében. Adva van a törvény, a lehetőség, de a teljes egyenjogúság eléréséhez még hosszú az út. Lenin mondotta: Hosszú harc ez, amely azt a célt szolgálja, hogy alapjaiban változzon meg az életforma, a társadalom élete. Le kell küzdenünk az előítéleteket a nők és a férfiak között. A jogok érvényesítése függ a férjektől, a hivatali vezetőktől s nem kevésbé függ maguktól a nőktől. Asszonytársainknak, a dolgozó nőknek nincs miért visszavonulniuk. Többet kell hallatniuk szavukat a társas összejöveteleken, gyűléseken és a családi ügyek megbeszélésében, kezdeményezőknek lenniük a szocializmus által adott lehetőségek és jogok megvalósításában.

A nemzetközi nőnap sokkal több a nők egyszerű köszöntésénél, a jókívánságok hangoztatásánál. Ez a nap kötelez bennünket arra, hogy világviszonylatban szemléljük a nők helyzetét. Mert ez a nap a nők nemzetközi szolidaritásának napja. Olyan nap ez, amikor a szociális jogokért, nemzeti függetlenségért, az egyenjogúságért s elsősorban a békéért emelik fel szavukat a nők világszerte. A mai napot nevezhetnénk a vietnami nép szolidaritása napjának is, amikor hazánk asszonyai országos akciót szerveznek a háború által elpusztított Vietnam békés újjáépítésének megsegítésére. Ebben az országos akcióban példaként említjük a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának női dolgozóit, akik a Nőnapra előirányzott ajándék értékét felajánlották a vietnami asszonyoknak.

A Csehszlovákiai Nők Szövetsége és a világ haladó asszonyai a mai napon még következetesebben tiltakoznak a háború ellen, követelve a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítását, az európai biztonsági és együttműködési szerződés valamint az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére vonatkozó egyezmény mielőbbi megkötését.

Az, hogy a békét, boldogságot, szeretetet és általános jólétet óhajtó nők vágya teljesüljön, sokban múlik férjükön, férfi munkatársaikon, hazájuk vezető politikusain, a diplomatákon és hadvezéreken. A férfiaktól ma a nemzetközi nőnap alkalmából a társadalom nőtagjai azt várják, hogy az egyenjogúság ne maradjon meg csak a nőnapi jókívánságnak, nyájas bóknak, hanem anyáink és hitveseink békét és szeretetet óhajtó vágyukra tettekkel válaszoljunk, a szocializmus megerősítését szolgáló tettekkel. MAJOR ÁGOSTON