A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-09 / 10. szám
TÖRTÉNELMI NAPOK KRÓNIKÁJA A Hét vendége Dr. Elena Suchovská, a Szlovákiai Újságírók Szövetségének vezető titkára ■ 1948. március 5-én megtartotta első ülését a megújhodott Nemzeti Front kormánya. A tanácskozás a kommunista párt iránti széles körű bizalom, a Nemzeti Front politikáját erősítő és a munkás—paraszt szövetség elmélyítését szolgáló kezdeményezések légkörében zajlott le. Az üzemekben spontán mozgalom bontakozott ki, mely a kétéves terv soronlevő feladatainak határidő előtti teljesítését szorgalmazta, önkéntes akciók kezdődtek a februári napokban keletkezett termelési kiesés pótlására. A Trineci Vasmű bejelentette, hogy a februári tervet 112 százalékra teljesítette. A munkások lelkesedése a parasztság körében is visszhangra talált, s ennek eredményeként mozgalom indult a húsbeszolgáltatások növelésére, ami jelentős mértékben hozzájárult az ellátási nehézségek leküzdéséhez. Az új kormány első határozatai is a reakció aknamunkájával előidézett mulasztás helyrehozására irányultak. Döntés született a földreform és a társadalombiztosítás ügyében — a kormány hathatós intézkedéseket tett e sokáig vajúdó problémák minél előbbi törvényes rendezésére, s az állami alkalmazottak fizetésének emelését átmenetileg valamennyi közhivatalnoknak kijáró 900 koronás segély jóváhagyásával oldotta meg. ■ 1948. március 8-án dr. Gustáv Husák elnökletével lezajlott a Megbízottak Testületének a politikai válság megoldása utáni első ülése. Dr. Gustáv Husák megnyitó beszédében azokkal az eseményekkel foglalkozott, amelyek lényeges változást idéztek elő a Megbízottak Testületének összetételében is. A szlovákiai kommunisták a február 27-én végrehajtott újjáalakítás után az elnöki funkción kívül két reszorthoz jutottak, s az országos tömegszervezetek képviselői is kaptak megbízotti tisztségeket. Dr. Gustáv Husák megnyitójában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „ az újjáalakított Megbízottak Testületé a reakciós és időközben széthullott demokrata párt képviselői nélkül következetesen teljesíti majd a kormány és a saját programját... ezzel tekintélyt szerzünk a nemzeti szerveknek s biztosítjuk Szlovákia haladó irányú fejlődését köztársaságunkban“ — szögezte le a Megbízottak Testületének elnöke. A megbízottak újjáalakított testületének első ülése 1948. március 8-án Ezerkilencszázhetvenkettő óta asszony áll a Szlovákiai Üjságírók Szövetségének kormánykerekénél, törékeny női termettel, mindig mosolygós arccal, de — férfi kitartással és eréllyel: dr. Elena Suchovská. Mi, újságírók mindannyian ismerjük, hiszen olyan a Szövetség, mint egy nagy család: mindenki mindenkit ismer. Ismerjük, becsüljük, mondhatnám: szeretjük. Gyakran találkozunk vele különböző alkalmakkor, sajtóértekezleteken, klubok ülésein, bizalmiak gyűlésén, születésnapi és egyéb ünnepségeken. Reggeltől estig elfoglalt, hetekre előre be van osztva jóformán minden órányi ideje: titkársági értekezletek, gyűlések, ülések, fogadások, sajtótájékoztatók s közben az adminisztratív munka, a Szövetség ügyes-bajos dolgainak intézése. Nem csoda, hogy nehéz bejutni hozzá, úgy kell kikeresni előjegyzési naptárjában egy „lyukat“, amikor véletlenül szabad. Nemigen akad ilyen időpont. Végül is az ebédidejéből kénytelen lecsípni, így aztán sikerül megbeszélnünk egy időpontot, amikor elbeszélgethetünk. — Azt sem tudom, hol kezdjem — mondja. — Kínos dolog így az embernek magáról vallani, különösen olyannak, aki maga is újságíró s így aztán „cikkben“ gondolkozik, mindjárt maga előtt látja az interjút a lapban. Ha azt mondom, hogy szegény munkáscsaládból származom, akkor azt hiszem, hogy a szokásos elcsépelt módon kezdem. Ez ma már túl banális. De ez az igazság. Banská Bystricán (Besztercebányán) születtem. Nem éppen a legjobbkor ... Gyermekkoromban sokat nélkülöztünk. Apám, mint mondottam, egyszerű munkásember volt, s olyan is volt a sorsa, mint akkoriban a többi egyszerű kétkezi munkásé, többet nyomorgott munkanélküli segélyből, mint amennyit dolgozott. Elvégre akkor volt a nagy gazdasági válság. Jóformán teljesen anyámra voltunk utalva, aki — mielőtt férjhez ment — cseléd volt, aztán meg mosónő. Szomorú dolog, de a legszebb emlékeim ebből az időszakból azok, amikor anyám egy falat húst, egy darab másnapos kalácsot hozott haza az uraktól... Jófejű gyerek voltam, az elemiben ajánlotta a tanítóm, hogy próbálkozzam meg legalább a polgárival. Igen nagy dolog volt az a magamfajta szegény gyerek számára. Részt vettem az önképzőkör, a rajzkör munkájában, elég jól énekeltem, szóval életrevaló kislány voltam. Egyik tanárnőm, akire még ma is hálával gondolok, úgy találta, hogy kár lenne elkallódni a bennem szunnyadó érdeklődésnek — ő úgy találta, tehetségnek — s a saját pénzén (!) felküldött Bratislavába, hogy jelentkezzem a színészképző iskolába. Mondanom sem kell, hogy szüleim nem lelkesedtek az ötletért. Anyám azt mondta, hogy a magamfajta lánynak tisztes szakmát kell kitanulnia; legyek varrónő és kész. Apám meg lamentált, hogy semmi jó nem lesz a dologból. Én azonban a sarkamra álltam, jelentkeztem a színészképzőbe, és fel is vettek ... Igen ám, de nem volt pénzem tandíjra, így az első félévben nem tudtam beiratkozni. Állást kellett keresnem. Találtam is, persze, mi mást, mint egyszerű irodai munkakört, iktatás, levelek szortírozása ésatöbbi. Mindenesetre annyit kerestem, hogy kosztra, lakásra és — tandíjra szűkösen telt, így hát a második félévre már beiratkozhattam. A mozgalommal a férjemen keresztül ismerkedtem meg. Akkor, a háború vége felé, még persze csak jegyben jártunk. Férjem brodskéi, ugyanoda való, ahova Marek Culen, s ahol mindig is erős volt a kommunista mozgalom. Aztán kitört a felkelés, s a vőlegényem az elsők között ment el Banská Bystricára, a felkelők ellenőrzése alatt álló területre. Mikor visszaszorították a felkelőket a hegyekbe, ő is hazajött s itthon bujkált, a Brodské körüli erdőkben. Mert kereste a rendőrség meg a gestapo is. Elképzelhető, hogy milyen megváltás volt a számunkra a felszabadulás, hogy vártuk a felszabadító szovjet katonákat. Végre összeházasodhattunk. Állást is kaptam Bratislavában, az akkori műszaki és közmunkaügyi megbízotti hivatalban. 1946-ban beléptem a kommunista pártba. Az elvtársak úgy találták, hogy szükségük van rám: egyéves pártiskolára küldtek. Majd az ifjúsági szövetség úttörőmozgalmában kezdtem tevékenykedni. Különböző tisztségeket töltöttem be, tagja voltam a CSISZ SZKB Elnökségének, titkára a szlovákiai központi bizottságnak, tagja a prágai országos plénumnak ésatöbbi. 1963-ig dolgoztam a CSISZ-ben, aztán átkerültem a Pionierske noviny szerkesztőségébe, 1972 óta pedig itt dolgozom, mint az Üjságírószövétség vezető titkára. Hogy milyen a helyzete a női munkatársaknak a szerkesztőségekben? Ebben a kérdésben csak a saját tapasztalataimra támaszkodhatom. A Tömegtájékoztatási Eszközök Kutatóintézete végez ugyan különböző felméréseket — az újságok elterjedtségéről, olvasottságáról, az egyes tévé- és rádióműsorok népszerűségéről, de nincsenek felmérések, adatok az újságírók munka- és életkörülményeiről, szociális helyzetéről. Tapasztalataim szerint a nőket a szerkesztőségekben sem kezelik valahogy teljes értékű munkaerőkként, pedig a szerkesztőknek körülbelül egyharmada nő. Természetesnek találják például, sőt megkövetelik, hogy egy nő tudjon gépen írni, ugyanakkor a férfi szerkesztő a legtöbbször diktálja a cikkeit, magasabb beosztásban titkárnője van. Ugyanolyan teljesítményt várnak el a nőktől, sőt olykor többet is, mint a férfiaktól. A nőnek minduntalan „bizonyítania“ kell. Pedig a nők sokkal inkább ki vannak téve az ebben a szakmában oly gyakori stressz-befolyásoknak. Aztán meg ott vannak a háztartás, a család, a gyermeknevelés gondjai. Ha pedig egy asszony történetesen többet keres a férjénél, mindjárt felszaporodnak a konfliktusok a házastársak között... Társadalmunk mindent elkövet a dolgozó nők igazi emancipációja érdekében. Csak remélni lehet, hogy a nők egyenjogúságának elve nem marad általános jelszó, hanem megvalósul fokozatosan minden kollektívában, minden munkahelyen, így a szerkesztőségekben is. Egyébként az Üjságírószövetség napirendre fogja tűzni a kérdést, milyen a nők helyzete a szerkesztőségekben. Felméréseket kívánunk végezni, ez azonban időbe telik. Igen, sokszor elhangzik a kérdés, hogy mivel segíthetnének a nők ebben a kérdésben. Hát elsősorban azzal, hogy igyekeznek csinosak, frissek, fiatalok, optimisták maradni. Jómagam is csak úgy tudom ellátni igen sok fáradsággal, idegizgalommal járó tisztségemet, hogy aktívan használom fel a szabad időmet: sportolok, kertészkedek. Ez különben egyik, s talán legnagyobb hobbym. Van egy bérelt kertünk Raéa felé, az ún. Ahoj dűlőben. Ha csak egy kis szabad időm van, máris kimegyek. A kerti munka számomra a legjobb kikapcsolódás. Ültetek én ott mindent, zöldség- és főzelékféléket, termesztek szamócát, málnát, egrest, ribiszkét, gyümölcsöt, még a szelíd gesztenye is megterem a kertemben. Igaz, amikor átvettük, olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy akkor azt hittem, sohasem lesz belőle valami. De most nézné meg! Igazi paradicsom. Húz is ki a szívem mindig. Még télen is kijárunk a férjemmel ... Csak azt üzenem asszonytársaimnak: ha jó kondícióban akarnak maradni, tornázzanak, sportoljanak, tartózkodjanak minél többet a friss levegőn, akkor sikerül megmaradniuk frissnek, fiatalnak, formásnak, csinosnak, jókedvűnek a saját maguk és férfitársaik örömére ... A beszélgetést vezette TARJÁNI ANDOR A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvaid Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890-44 - Bratislava, Obchodná u. 7. — Postafiók. C. 398. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p. Koäice. Előfizetési díj negyedévre 39,- Kés, fél évre 78,- Kés, egész évre 156,- Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. INDEX: 45432. Címlapunkon Ján Sámel, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
