A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-02 / 9. szám
Rita elárulta barátnőjének, hogy titokban meg szokta látogatni a közeli városkában élő édesanyját Rita anyja nevelte a fiatalasszony kisfiát Vaszkov elkeseredett küzdelemben megölte a német katonát Rita súlyosan megsebesült... — Tudom, rajtam nincs már segítségmondotta Vaszkovnak. — Keresd majd fel a fiamat és ha felnő, mondd el neki, hogyan haltam meg ... A Hét képes mini-filmregénye A MÁSODIK VILÁGÉGÉS KEZDETÉN egy századnyi szovjet katona az északi arcvonal peremén, egy romantikus vidékkel övezett, mélykék vizű tó partján levő falucskában állomásozott. A fasiszta haderők ezen a frontszakaszon megtorpantak, nem támadtak. Vaszkov főtörzsőrmester, a század harmincöt éves, búskomor, állandóan rosszkedvű parancsnoka jobban ismerte a vidéket, mint a tenyerét. Ezen a festőién szép tájon, az egyik közeli faluban született, itt töltötte gondtalan gyermekkorát, és itt is nősült. Felesége, miután egyetlen fiúgyermekük meghalt, más férfihoz költözött. A szigorú parancsnok ezért volt rosszkedvű. Annak ellenére, hogy a finn háborúban szerzett sebesüléséből még nem gyógyult ki teljesen, szolgálatot vállalt. Nagyon szigorú parancsnok volt, de fegyelmet mégsem tudott tartani katonái között. Egyesek sokat ittak, mások meg a falu asszonyait csábítgatták. Ez nem tetszett a szerelmében csalódott Vaszkovnak. Hiába volt erélyes, hiába büntetett, katonái nem tartották be a fegyelmet. — Iszákos, erkölcstelen fickók — panaszolta az ellenőrzésre jött őrnagynak. — Arra kérem, váltsa le őket, és küldjön ide olyan katonákat, akik nem isznak és békében hagyják a falu asszonyait. Az őrnagy teljesítette kérését. Néhány nap múlva Kirjanova őrmester, két Iégelháritó üteg parancsnoka jelentkezett Vaszkovnál, akinek beosztottjai mind fiatal lányok, asszonyok voltak. Vaszkov nagyon csalódott volt. — Mit kezdjek itt ezekkel a lányokkal? — tűnődött. Hiszen ezek nem katonák...! Mi lesz, ha a németek ezen a frontszakaszon ismét támadásba kezdenek...? NÉMET FELDERÍTŐ REPÜLŐGÉP jelent meg állásaik felett. Előbb sokáig a falu fölött keringett, majd az állásaikat repülte körül. A lányok szinte pillanatok alatt Iégelháritó ágyúik mellett voltak, bemérték és Ritának telitalálattal sikerült lelőni a gépet. A gép pilótája ejtőernyőn ereszkedett alá. Vaszkov rohant, hogy a németet elfogja. Rita azonban gyorsabb volt, bosszúból, mert férjét a háború első napjaiban a németek megölték — lelőtte a pilótát. A pilóta zsebében térképet és parancsot találtak, melyből megtudták, hogy a fasiszták a közeli sűrű erdőn át készülnek támadásra: az egyik közeli fontos vasúti gócpontot akarják elfoglalni. A várt támadás azonban elmaradt... Rita összebarátkozott egy feltűnően szép asszonynyal, akit büntetésből helyeztek az üteghez. Elmondotta neki, hogy az egyik közeli városkában él az édesanyja, akit néha titokban meglátogat. — Édesanyám a kisfiámat neveli. Ha alkalom adódik rá, néha titokban felkeresem őket. Minden találkozás ajándék az élettől — avatta be titkába Rita a szépasszonyt, aki viszont elmondotta, hogy a háború első napjaiban elvesztette a szüleit és testvéreit, egyedül maradt. Egy nős tisztbe szeretett bele, viszonyuk kitudódott, ezért helyezték őt az üteghez. — Ha alkalom adódik, csak menj a fiad után. Ha valami volna, majd helyettesítelek — biztatta a szépasszony Ritát. RITA ÚTKÖZBEN NÉMET KATONÁKKAL találkozott. Gyorsan visszabújt az erdő mélyébe, hogy ne vegyék őt észre, majd az állásba visszatérve azonnal jelentette: Vaszkov kimerültén vezette foglyait a szovjet állás felé SZOVJET FILM A A FORGATÓKÖNYVET IRTA ÉS RENDEZTE: S. ROSZTOCKIJ — Az erdő szélén két német katonát láttam! Vaszkov azonnal intézkedett: — Rita, Zsenya, Liza, Szonya és Galja velem jönnek! Elfogjuk a német járőröket. Hosszú, elővigyázatos menetelés után végre megpillantották a németeket. De nem ketten, hanem tizenhatan voltak... A lányok elsápadtak, amikor Vaszkov parancsot adott: — Liza, te amilyen gyorsan tudsz, visszamégy és erősítést hozol! Liza elment, a lányok meg csöndben várták a további parancsot. Visszavonulnak és szabad utat engednek a fasisztáknak, vagy megtámadják őket? Vaszkov azonnal felismerte a helyzetet. Tudta, hogy a fasiszták a legrövidebb úton a vasúti pályát akarják elérni. A vasúthoz azonban még egy hoszszabb út is vezetett a tó partján. — El kell érnünk, hogy a hosszabb utat válasszák — mondotta a főtőrzs. — Ha ez sikerül, időt nyerünk, s közben megjön az erősítés. A fasiszták azonban észrevették őket. Visszahúzódtak az erdőbe, majd megkísérelték a kitörést. — Mindenáron meg kell akadályoznunk, hogy elérjék a vasúti pályát. Meg kell őket támadnunk! ÉS MEGKEZDŐDÖTT A HARC.. . Szonya elővigyázatlanságának áldozata lett, elesett. Vaszkov Zsenyával a németek nyomában maradt. Két fasisztát lelőttek. A harc elcsendesedett. A németek új állásba húzódtak, támadásra készültek. Vaszkov azt hitte, hogy Liza közben az állomáshelyükre érkezett, és minden pillanatban megérkezik az erősítés. De hiába várt... A fasiszták ismét nagy erővel támadtak. A tűzharcban Galja is elesett. De a főtörzsőrmester ennek ellenére sem adta fel a harcot. A fasiszták nyomában maradt, akik egy erdei lakba húzódtak, ahol rádióleadójuk volt. Megfigyelése után észrevétlenül a mocsár felé kúszott. Csak most vette észre, hogy a bal keze súlyosan megsebesült, erősen vérzik. Sebét zsebkendőjével bekötötte és várt... Az idő lassan múlott, a várt 'erősítés nem jött. Tovább kúszott. A mocsárban megpillantotta Liza botját. Most már tudta, hogy a lány útközben eltévedt, elnyelte a mocsár, hiába várja az erősítést. Visszakúszott az erdei lakhoz. A kútnál az egyik német vizet ivott. Meglepetésszerűen megtámadta, rohamkésével leszúrta, majd elvette a géppisztolyát és ismét kúszva a közeli folyócska felé haladt. Zsenyával és Ritával találkozott. — Át kell jutnunk a völgyön! Ez az egyedüli lehetőség, hogy visszajuthassunk a támaszpontunkra. Erősítést ne várjunk, Liza a mocsárba fulladt — mondotta a lányoknak Vaszkov. Rövid pihenés után elindultak. Már a völgyben jártak, amikor pergőtűz és gránátok robbanása fogadta őket. Rita súlyosan megsebesült. VASZKOV A SÚLYOSAN SEBESÜLT Ritával maradt. A fájdalomtól vonagló asszonyt kúszva húzta vissza az erdőbe. Egy cserjében fekvőhelyet készített neki s oda fektette. — Ki kell bírnod! Erősítésért megyek és beviszünk a kórházba! Itt a revolverem... Ha valaki megtámadna, védekezzél, ne add meg magad, mert végeznek veled! — Igen, élnem kellene... En azonban tudom, hogy rajtam nincsen segítség.. .A fiam a közeli városkában él, kérlek, ha felnő, látogasd meg... Vaszkov elbúcsúzott. Alig tett néhány lépést, amikor lövés dőrrent. Tudta, hogy Rita végzett magával. .. — Nem kell nekem erősítés! A lányok haláláért magam állok bosszút! Megtámadom a fasisztákat, végzek velük — mondotta magának elkeseredetten Vaszkov, és az erdei lak felé indult. Lassan közelítette meg a házat, majd váratlanul megtámadta a németeket. Az egyik ellenállóval végzett, a többit pedig fogságba ejtette. Lefegyverezte a fasisztákat, majd megindult velük az állás felé. Ereje már teljesen kifogyóban volt, amikor az erdő szélére értek, s Kirjanovával és az őrnaggyal találkozott. Foglyait átadta, majd végkimerülésében a főidre zuhant... Azóta sok év telt el. Vaszkov teljesítette Rita utolsó kívánságát. Felkereste fiát, akiből szovjet tiszt lett, és bebarangolta vele azt a festőién szép vidéket, ahol édesanyja a hazáért áldozta életét.-VÉGE-
