A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
udomány és echnika KINCS A KOD MÖGÖTT Két évtizeddel ezelőtt Stellán Moerner svéd kutató fülébe bogarat ültettek a „szirének dalai" melyek az ecuadori Tungurahua fővárosától, Ambatótól néhány kilométerre fekvő Llanganatis-hegységről meséltek. A legenda szerint azok a hegyek hihetetlen tömegű ékszert és drágakövet rejtenek. Moerner hazájában megalapította a „Llanganatis Kincseinek Részvénytársaságát"; százdolláros részvényeket bocsátott ki, s ennek fejében fölajánlotta, hogy a kincs fellelésének percétől kezdve a társaság tagjainak életük végéig napi száz dollárt fizet, összesen 200 millió részvényt bocsátottak ki Európában, elsősorban francia, svéd és belga vevők között. 1971 elején rövid hír jelent meg: „Aranylelet“ címmel. A hír közölte, hogy a társaság 25 gramm aranyat küldött Svédországba, mintegy a felfedezés „bizonyítékaként". A hírtől föllelkesülve, a részvénytulajdonosok lélekben fölkészültek a mesés nyereségre, de néhány nappal a hír megjelenése után, Moerner „felszívódott" és a későbbiekben kiderült, hogy ezt a „bizonyítékot" Quito egyik ékszerboltjában vásárolta... A vállalkozás összeomlott, mint a kártyavár. A Moerne-botrány utat nyitott Ecuádorban egy mozgalomnak, amely a nemzeti örökség védelmét tűzve ki célul; tudomására hozta az illetékes fórumoknak, hogy „Atahualpa kincsé"-nek fosztogatását mindenáron meg kell akadályozni, feltéve, hogy egyáltalán sikerül megtalálni. Egy másik műemléket is védelem alá helyeztek. Ez az épület Huayana-Capac temploma Caranquiban (Huayana-Capac egyike volt az inka birodalom utolsó uralkodóinak, Atahualpa apja), nem messze Quitótól. A templom megmenekült egy Brunner nevű, ugyancsak svéd kutató fosztogatási kísérletétől. A legenda Olvashatjuk az inkák történetében, hogy amikor Cajamarca városában a spanyolok foglyul ejtették az inka Atahualpa fejedelmet, elképesztő váltságdíjat kértek érte: egy szobát kellett megtölteni ékszerekkel és drágakővel, olyan magasságban, mint amikor egy ember feltartott karral áll. Kérésüket teljesítették, de a spanyol hódítók nem tartották be szavukat és a kapzsiságtól elvakulva újabb váltságdíjat kértek, az előzőnek a dupláját. Ruminahui, Atahualpa fivére és egyben helyettese is, megszervezett a birodalom északi felében egy második gyűjtést, de amikor útban volt Cajamarcába, a spanyolok az uralkodót máglya általi halálra ítélték. A hírek hallatára Ruminahui tombolni kezdett és azonnal megállította a kincset vivő ezer indiánt. Megkezdte az ellenállást; városokat és földeket égetett fel maga mögött és hidakat rombolt le, megölte a szüzeket és az egész királyi családot, nehogy spanyol kézre juthassanak. Végül néhány száz hű katonával Llanganatis hegyére vonult a kinccsel. Az erről szóló legenda a spanyol hódítás alatt született, a 14. és a 10. század között. A Llanganatis-hegyek körülbelül 1500 négyzetkilométernyi területen húzódnak Ecuédor közepén. A hegyekbe vezető út veszélyes és nehéz. A kutatóknak némely útszakaszt négykézláb kell megmászniok, sűrű ködben, amely a délutáni órákban a látási viszonyokat egy méterre korlátozza. Gránitsziklák, tartós eső, végtelen magas fűtenger, viharzó folyók — ezek a kísérői a 300 év óta sikertelenül kereső kutatóknak. A bizakodó pap és a többiek 1715-ben a spanyol király utasítására expedíciót indítottak; erről tanúskodik a spanyol Juan De Valverde feljegyzése. Egy nagyon bizakodó pap volt a csoport vezetője, de négy nappal elindulásuk után a pap rejtélyesen eltűnt, és soha többé senki sem hallott róla. A spanyol Valverde hátrahagyott följegyzései szerint ő elérkezett a kérdéses helyre. Pontosan leírja, milyen utat kell követni, hogy az ember elkerülje az esetleges szerencsétlenségeket. Rámutat, hogyan lehet biztonságosan kikerülni a szakadékokat, sebes vizű rohanó hegyi folyókat, erdőkön és kanyonokon át. A kutatók kísérletei — mindezek ellenére — sikertelenek voltak. A furcsa hegyek felé vezető utak mentén sok lagúnát is találni, melyeknek vizét feketére festi a környező hegyek árnyéka. Ruminahui parancsára, a legenda szerint, az egyik lagúnát megközelíthetetlen helyen ásták és a kincset annak fenekére szórták. A mesterséges tó 15 méter mély, 30 méter széles, 40 méter hosszú és vize veszedelmesen hullámzani kezd idegenek jelenlétében. Egy kutató, akinek helikoptere balesetet szenvedett, 21 napon keresztül egyedül volt fönt a hegységben. Állítása szerint ott volt a mitológiai lagúnánál, de megmentése után rendületlenül kitartott amellett, hogy nem kíván többé visszatérni a Llanganatisra. Sok könyv, számtalan riport jelent meg Atahualpa páratlan kincseiről. Egyes kutatók harminc, sőt van olyan, aki ötven kísérlet útinaplóját is áttanulmányozta, de a sikernek még semmi nyoma. Talán ezért forog közszájon a szólás-mondás, hogy ha valami teljesen lehetetlennek tűnik, az olyan mint a „Llanganatis aranya" ... KOZMIKUS ENERGIACSÜCS. Négy japán fizikus az eddig észlelt legnagyobb energiájú kozmikus sugárzásrészecskék megfigyelését jelentette be. Kétezer méter fesztávolságú detektorukkal a részecskék olyan hatalmas légzáporát fogták fel, amelyek a légköri molekulák és 4xl021 elektronvoltos részecskék közötti kölcsönhatásból származhattak. Ez az energia tízszer nagyobb a más kutatók által korábban észleltnél, összehasonlításul: a világ legnagyobb részecskegyorsítója, a szurpuhovi óriás gyorsító 70 milliárd elek•tronvolt energiára gyorsíthat fel részecskéket. LEVEGŐBŐL ÉLŐ GOMBÁK. A tudományos kutatók eddig azt tartották, hogy a gombák energiaforrásai szerves molekulák — például cukor, továbbá szén. Az amerikai Minnesotta Egyetemen felfedezett két gomba úgy tűnik, kivétel a szabály alól: nagyszerűen fejlődnek minden szerves szénvegyülettől elzárva, kivéve a széndioxidot. Nem az első eset, hogy széndioxidfixáló gombákról érkezik hír, de a vizsgált gombák nagyon különösek, mert látszólag teljesen széndioxidból élnek. Honnan kapják hát energiájukat? A kutatók olyan vegyi reakcióra gondolnak, amelyek során az oxigén hidrogént oxidál, kísérőjelenségként széndioxid lekötésével. Sízés műhavon A brnói műszaki főiskola sportkörének tagjai társadalmi munkával 250 méter hosszú és 15 méter széles műlesiklópályát építettek, melyet műanyagból készült „szőnyeggel" fedtek be. A bralénszőnyegen — ahogyan azt a szakértők is megállapították — nagyszerűen lehet sizni, tehát helyettesíti a havat. Így a brnói főiskola sfzői nemcsak télen, de a nyári hónapokban is hódolhatnak kedvenc sportáguknak. Hír szerint az osztrák slszövetség egyik tagja is megtekintette a pályát, és tervbe vették, hogy Ausztriában is hasonló edzőpályákat létesítenek, ahol az élsportolók a nyári hónapokban is edzhetnek majd. A légikalózok alkonya A repülőtársaságok egyik legnagyobb és szinte megoldhatatlan problémájuknak látszó kérdés: a légikalózok elleni harc. A sajtóügynökségek szinte minden héten újabb és újabb repülőgép-eltérítésről adnak hírt. A repülőgép-rablók ellen szinte minden országban megindult a harc. A korszerű technika valamennyi vívmányát „harcba vetették", de úgy látszik, mindez kevés. Most, az ember leghűségesebb barátját, a kutyát is „harcba vetették", mégpedig eredménnyel. Az amerikai National Airlines idomított farkaskutyákkal küzd a légikalózok ellen. A távirati irodák jelentései szerint a kutyák nemcsak az elrejtett fegyvereket, robbanószereket találják meg, hanem a kábítószereket csempészőket is leleplezik. Hír szerint a közeljövőben több légitársaság veti be az idomított kutyákat a kalózok elleni harcba. Az orvostudomány egyik nagy vívmánya az erek és a szív katéteres vizsgálata. Az érpályába vezetett hajlékony műanyagcső segítségével lemérhetik a szívüregekben uralkodó nyomást, a bennük levő vér oxigéntelítettségét vagy akár a szív belsejében készíthetik el a szívizom-működést kísérő feszültségváltozásokat regisztráló EKG-t. A katéterrel különféle anyagokat is bejuttathatnak a szívbe és a befecskendezett röntgenkontrasztanyag útjának lefilmezésével részletes információkat kaphatnak a keringési szervek anatómiai állapotáról, esetleges kóros elváltozásáról. Az utóbbi eljárás közvetlenül szemlélhető képet ad, a katéter segítségével megállapított nyomás alakulásáról rajzolt görbék formai elemzésén kívül viszont bizonyos számszerű értékelésre is szükség van. Ennek alapja az egyes görbék jellemző pontjai és az alapvonal közötti távolság lemérése, és a különböző mérési tartományokban kapott értékek abszolút értékre való átszámítása. Meg kell határozni bizonyos hullámok maximumát és a középértéket csakúgy, mint a különböző görbék nyomáséTtékei közötti különbséget. A kapott adatok — sok más számadattal együtt — további számítások alapjául szolgálnak. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a modern orvos kezében a közismert sztetoszkóp mellett különböző táblázatokat, vonalzót és logarlécet látunk. Ahogyan nőtt a szivkatéterezéssel nyerhető Információk száma, úgy terebélyesedtek az adatok rögzítésére használt berendezések Is, s ezzel sajátos helyzet alakult ki. A szívkatéterezés az érpálya megnyitása miatt teljes sterilitást, a katéter útjának nyomon követése pedig röntgen-ellenőrzést igényel. A fertőzés veszélyének és a sugárterhelésnek az elkerülésére minél kevesebb személy lenne kívánatos — ugyanakkor a regisztráló apparátus bonyolultabbá válása miatt egyre nagyobb gépekre van szükség, s kiszolgálásukra mind több és több ember került a vizsgáló helyiségbe. A problémák tehát adva voltak, amikor a Siemens cég hozzálátott, hogy túllépjen a korábbi megoldásokon és korszerűsítse a szívkatéteres vizsgálatok adatrögzítésének a módját. Önműködő Jegyzőkönyvező berendezésük egyik része a szívkatéteres egység, amely az EKG vagy a verőerek érlökései alapján méri a szívverések számát, két külön csatornán pedig a belső nyomásértékeket. Beépített univerzális oximéter határozza meg a vér oxigénszintjét. Egyidejűleg nyolc csatorna áll rendelkezésre, az EKG és az ereken belüli nyomásgörbék, illetve nyomáskülönbség-görbe, a szívhangok és a vérben festékhígítási próbából nyert görbék felvételére. A készülék nemcsak a kontrasztanyag befecskendezését regisztrálja, az erről készülő filmen megörökíthető az egyes filmkockák expozíciója pillanatának megfelelő szívműködést fázis is. Valamennyi adat pontos időskálával egyült kerül az írószerkezet papírtekercsére, ugyanakkor nyolc görbe a készülék képernyőin is megjelenik. A berendezés második része az önműködő jegyzőkönyvvezető. Ez a mérési eredményeket számjegyekké alakítja át és a szükséges adatokat nyomtatókészüléke segítségével azonnal papírra veti. Minden adat mellett a pontos idő, sőt a vizsgált vérminta száma is ott van. Külön jelöli a gép a kontrasztanyagos vizsgálatot, vagyis az angio-kardiográfiát. A jegyzőkönyvvezetőt nyomógombos távirányító működteti, amelyet az asszisztens vagy maga a vizsgáló orvos kezel. Az utóbbi esetben a gép steril, átlátszó borítást kap, amely azonban a legkevésbé sem akadályozza a világító gombok használatát. A jegyzőkönyv készítésének fáradságos munkája tehát nem vonja el az orvost a tulajdonképpeni vizsgálattól és a feladat mechanikus része a gépre hárul. Az újonnan kifejlesztett berendezést úgy alakították ki, hogy a vizsgáló helyiségen kívül külön mérőszobában legyen elhelyezhető. Így a technikai személyzet sem zavarja a vizsgálót, nem veszélyezteti a sterilitást és sugárterhelésnek sincsen kitéve. A katéterező orvos a legfontosabb görbéket 47 cm-es monitoron kísérheti figyelemmel. A két helyiség között kétoldalú hangos összeköttetés is van. A szív- és érsebészek világszerte nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadják ezt az okos gépet, amely újabb nagy segítséget jelent a veleszületett és szerzett szlvhibák pontos felderítésében.
