A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
„Julius Fuéík ma a hősiesség szimbóluma, a forradalmi harc megtestesítője. A felszabadulásukért küzdő fejlődő országok harcosainak százai vállalnak vele közösséget ma is. A Nemzetközi Újságíró Szövetség Havannában megtartott VII. kongresszusáig Afrika, Ázsia, Kuba és Latin-Amerika más országainak hős újságírói körében gyakran hangzott el kegyelettel a neve .. Ezekkel a szavakkal kezdte MiloS Marko, a Csehszlovák Újságírók Szövetségének elnöke a Julius Fuéík születésének 70. évfordulója és a kezdődő Fuőík-év alkalmával megrendezett prágai szimpózium a kommunista harcos sokoldalú munkásságát méltató beszédét. Fuéík profilját vázolva rávilágított el nem évülő, a mához is szóló hagyatékára. Mert — úgymond — Fuéík példamutató élete, egész életműve tanulságos. Eszméivel és módszereivel megjelöli a szocialista öntudatosságon és aktivitáson keresztül a szocialista újságíráshoz vezető helyes utat. Február 23-án ünnepeljük Július Fuéík születésének 70. évfordulóját, és ez év őszén lesz 30 esztendeje annak, hogy a náci hóhérok a berlini plötzenseei börtönben 1943. szeptember 8-án kivégezték. Azóta foglaljuk gyászkeretbe a világ békeszerető és haladó szellemű népeivel együtt ezt a szomorú napot, melyen Fuéík a halál cellájából a vesztőhelyre menet az Internacionálét énekelte ... Mindössze 40 éves volt... A Hűdé právo és a Tvorba egykori szerkesztője, az illegális CSKP KB tagja méltóságteljesen viselte kegyetlen sorsát. Tudta, hogy az igazságos harc csak övéi győzelmével végződhetik. Ezért viselte türelemmel végzetét — a börtönt már a burzsoá köztársaság idejében megismerte'—, ezért nem félt a haláltól sem. Szemrebbenés nélkül, sziklaszilárd an állt gyilkosai előtt akkor is, amikor» halálos ítéletét olvasták fel .. Nem. nem bánta meg életét, eszméi mellett mindvégig kitartott, és ha lehetne, ott folytatná, ahol abbahagyta . .. Ezt írta feleségének, Gustának, bár tudta, hogy erre többé nem kerülhet sor ... Egy másik levelében így végrendelkezett: „Azt szeretném, hogy ha már mindennek vége lesz, ne. gyászoljatok. Gondoljatok vissza rám olyan örömmel, mint amilyen szívesen éltem .. Írásai, sőt röviddel kivégzése előtti utolsó mondatai: „Emberek, szerettelek benneteket. Legyetek éberek!" — ma is felbátorítják a jogaikért küzdőket, erőt öntenek az egyszerű emberek, a becsületes harcosok millióiba, akik kegyelettel emlékeztek meg róla. Mert Fuéík hitt az emberekben, szerette őket és szolidaritást vállalt mindazokkal, akikkel azonos célokért, a fasizmus és az Imperializmus, a nyomor és a kizsákmányolás ellen küzdött. Fuéík életművét az ember jobb, boldogabb életéért vívott harca jellemzi. Ezért vesznek róla, hősiességéről példát a szabadságért küzdő kommunista harcosok. De az természetes is, hiszen tudjuk, hogy Fuéík zsenge ifjúságától kezdve a nép neveltje volt. A smíchovi Ringhoff er gyár munkásai között érezte magát a legjobban. A munkásosztály harca először 14 éves korában — a pilzeni vasasok tüntetése alkalmával hágj' hátra benne mély benyomásokat. Érthető, hogy négy évvel később, 1921-ben belép a kommunista pártba és azóta jóban-rosszban vállalja a párt sorsát. Neki szenteli minden energiáját, képességeit, tehetségét... Időközben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi győzelmén keresztül fokozatosan ismerkedik meg a marxizmus-leninizmus eszméivel, melyek iránytűt jelentenek további munkásságához. A munkásosztály jogainak aktív védelmezőjeként ragad tollat. A kommunista újságíró, politikai dolgozó, irodalmi kritikus és író művei ma már szerves része a cseh klasszikus irodalomnak. Fuéík hazafiassága a cseh nemzet forradalmi múltjában csodálatén, hazája és népe iránti szeretetén kívül a világ első szocialista országához, a Szovjetunióhoz fűződő őszinte ragaszkodásában, meleg viszonyában is megnyilvánul. Erről győznek meg a Szovjetunióról írt riportjai, melyekhez bőségesen merített a szovjet nép gazdag életéből és kultúrájából. Fuéík az internacionalizmus eszméit vallotta egész életében. Bízott a Szovjetunióban, és amikor a fasizmus felütötte fejét hazánkban, nem kételkedett abban, hogy a szovjet csapatok a nemzetközi proletár szolidaritás nevében nem hagynak cserben bennünket. Fuéík valóban szerette az életet. Természete vidám és optimista volt. Mindezek a tulajdonságok azonban nem akadályozták meg elvhűségében. Szívélyes volt azokhoz, akik azt megérdemelték, de megalkuvást nem tűrő azokkal szemben, akik mások kárára igyekeztek előnyhöz jutni. Fuéík élete arra tanít minket, legyünk bátrak és elvhűek, olyanok mint Julius Fuéík és sorstársaik voltak. Nyomdokaikban lépkedve kövessünk el tehát minden tőlünk telhetőt szocialista hazánk további felvirágoztatásáért. Programunk sikeres megvalósítása valamennyiünk elsőrendű kötelessége és érdeke. Ezt juttatja kifejezésre Fuéík hagyatéka és ehhez igazodjunk munkánkban, egész életünkben. KARDOS MÁRTA A népeink életében történelmi fordulatot jelentő 1948-as év februárja a kapitalizmus vereségével és a szocializmus győzelmével végződött. Érthető tehát, hogy az akkori viharos események tapasztalatai ma is kitörölhetetlenül élnek az idősebbek emlékezetében, elsősorban azokéban, akik aktívan kivették részüket, de legalább is szemtanúi voltak a harcoknak. A fiatalok szüleiktől és a tankönyvekből ismerkednek meg ezzel a CSKP helyes politikáját bizonyító, tanulságokban gazdag időszakkal, melyben a párt hatalomra juttatta a munkásosztályt. Ezeket az eseményeket eleveníti fel a prágai Hibemiumban a Nép Győzelme címen megnyíló kiállítás, mely művészi eszközökkel mutatja be Marx, Lenin és Klement Gottwald forradalmi gondolatainak beteljesülését. Ez a célja a mintegy 2000 négyzetméternyi területen múltunkat idéző számos történelmi adatnak, eredeti dokumentumnak, újságkivonatnak és fényképnek. A kiállítás tervezői és rendezői előző kedvező tapasztalataik alapján arra törekedtek, hogy — mint már annyiszor a hasonló témakörű kiállításokon — a látogató ezúttal is hiteles áttekintést szerezzen a múltról, tehát a februári eseményekről is, melyek elválaszthatatlanul összefüggnek mindennapi életünkkel. A kiállításon figyelemmel kísérhetjük a CSKP vezette munkásosztály harcát és az azt megelőző időszakot egészen napjainkig, tehát 25 éves fejlődésünket, a szocializmus építésében fokozatosan elért eredményeket is pontosan ellenőrizhetjük. De a kiállítás nemcsak mondanivalóját tekintve érdekes és lenyűgöző. A bemutatót szemléltetőbbé és élénkebbé tevő audiovizuális eszközök, a filmek, diavetítők, a korszerű világítás és hangtechnikai eszközök ugyancsak nagy hatást gyakorolnak a közönségre. Ezt a módszert, mely külföldi kiállításaink sikerének egyik titka, szakembereink most először alkalmazzák hazánkban. A Hibernium földszinti csarnokában a hangulatos felvételeket és a múltat idéző dokumentáris fényképeket nemcsak filmvászonra, hanem kőállványokra, különféle geometriai testekre és tárgyakra vetített jelenetek egészítik ki. Az első emeleti rész főleg a népi milícia érdemeit és a szocialista Csehszlovákia életét, vívmányait, szocialista kapcsolatainkat juttatja kifejezésre. A nép győzelme című — az ember szebb és jobb életéért vívott harcát tükröző — filmet az erre a célra berendezett külön teremben tekinthetjük meg. Magát a filmet széles vásznon vetítik, több kép azonban kisebb vásznakon, poliekránszerűen pereg, sőt a mennyezeten is megjelenik. Külön lapra tartozik a kiállítás témakörét kiegészítő, az egyes részek mondanivalójához alkalmazkodó zene, melynek alapmotívuma minden esetben az Internacionálé. Ezt a bonyolult feladatot Z. LiSka zeneszerző általános megelégedésre oldotta meg. A CSKP és a munkásosztály történelmi feladatát és a Győzelmes Februárt megelőző viszonyokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól kezdve a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelmén és népeink forradalmi harcán keresztül szemléltető látványos kiállítás a Hiberniumban február 24-én nyílik meg. KM. Kiállítás Prágában a dicső februári napok emlékére 4 A
