A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-23 / 8. szám

OTT VOLTAM PRÁGÁBAN A Magyar Területi Színház megalakulásának 2D. évfordulójával kapcsolatos jubileumi ünnep­ségeken ismerkedtünk meg Pali bácsival. Min­denütt ott volt, és mindenki szeretettel üdvözöl­te. S ez tett kíváncsivá engem is. Vajon -ki lehet ez az apró fürge ősz ember, akit a vele szinte egy korúak is csak Pali bácsinak szólítanak. Az­tán megtudom, hogy Beck Pálnak hívják s a ko­­márnói városi nemzeti bizottság egykori elnöke, veterán kommunista, a februári események ide­jén a komáromi munkásőrség, a milicisták ve­zetője. — A múlt? Olyan az ma már, mintha igaz sem lenne. Tény, hogy nehéz, zavaros időket él­tünk át. 1948-ban a komáromi villanytelep és gázgyár üzemi bizottságának voltam az elnöke. Igazi forradalmi hangulat jellemezte a kommu­nistákat. Politikai tevékenységem azonban jóval előbbre nyúlik vissza. — Nézze csak! — és meg­mutatja meghívóját a cattarói emlékünnepélyre, amelyet Budapestről az 1918-19-es Haditenge­rész Forradalmárok Veterán Emlékbizottsága küld Beck Pali bácsinak minden évben. A Cattarói­­öbölben lefolyt tengerészlázadás 55. évfordulóján furcsa érzés találkozni egy volt vöröstengerésszel. A meghívó mottója: „Nem mindnyájan haltak meg. ..!“ — Ami a februári eseményeket illeti? Nehéz csak arról az egy mozzanatról szólni — mondja Pali bácsi. — Az előzmények igen fontosak. Pél­dául az, hogy 1947-ben a szárazság, a rossz ter­més sok gondot okozott és főként a falvakat sújtotta. Ezekből a nehézségekből igyekezett hasznot húzni a burzsoázia. Jelszava volt a „mi­nél rosszabb, annál jobb“. Minél rosszabb a nép­nek. annál jobb a burzsoáziának. Ekkor, ebben a válságos pillanatban nyújtott segítséget a Szov­jetunió. Nyersanyagot, búzát, takarmányt szállí­tott Csehszlovákiának. A burzsoázia így is zavart igyekezett okozni az ellátásban. Szerette volna elfogadtatni a Marschall-tervet, amelynek fő cél­ja a politikai zsarolás lett volna. Tervük azon­ban nem sikerült. 1948. február 21-én Element Gottwald elvtárs beszéde után a kommunista követelések, tüntetések hulláma árasztotta el az országot. Február 22-én pedig a Szakszervezetek Központi Tanácsa összehívta Prágába az üzemi tanácsok és szakszervezetek kongresszusát. Ezen a kongresszuson én is részt vettem. A kong­resszus óriási többséggel megszavazta a kommu­nistáknak a kormányválság megoldására tett ja­vaslatait. A kongresszus elhatározta, hogy a munkásosztály követeléseinek támogatására feb­ruár 24-én egyórás általános figyelmeztető sztrájkba lép. Azon a gyűlésen ott ültem egészen közel Gottwald és Zápotocky elvtársakhoz. Egész Prága forrongott. Hiába támadott a burzsoázia, a szociáldemokrata párt, mi kommunisták tud­tuk. mi a teendőnk. Jártuk a falvakat és fel­világosító munkánk eredménye nem maradt el. Óráról órára újabb és újabb akcióbizottságok lé­tesültek szerte az országban. A nép nem állt a burzsoázia mögé. Komáromban én lettem a mi­licisták vezetője. Nyitráról nekem szállították a fegyvereket, amelyeket aztán szétosztottunk. Hruskái Ferenc, Bahorec Nándor, Ratimorsky Sándor, Takács Imre, Telgár Bohus, Struhár Jó­zef és sok más elvtárs volt a fegyveres milicis­ták soraiban. Ma már mindez persze nagyon egyszerűnek tűnik. De korántsem volt könnyű. Abban az időben egy szobában laktunk és fele­ségem akkor várt gyereket. Amit vállaltunk, azt elvégeztük. Érdemes volt. Csak szét kell nézni mennyit épült az ország és természetesen Ko­márom is 1948 óta. Gottwald elvtárstól meg is kaptam a Győzelmes Február kitüntetést. 1950-től 1960-ig a komáromi vnb elnöke, vala­mint a járási pártbizottság elnöke voltam, on­nan mentem nyugdíjba. Beck Pali bácsi nagyon szereti a költészetet és nemcsak olvasója a szép verseknek, de számta­lan saját költeményét is elszavalja nekem. For­radalmi versei közül az „Aki rád esküdött, té­pett vörös zászló“ címűt megzenésítették és az ógyallai ipariskola diákjainak előadásában a Csehszlovák Rádió magyar adása is közvetítette. tki GÖRFÜL VINCE ismert, régi kommunista, mai életünk, a szocializmus építője. Tapasztalt szak­munkás, nyomdaipari dolgozó, a Munka Érdem­rend viselője. Már nyugdíjas, de nagy szerelmé­től, az ólombetűtől nem búcsúzott el. Minden második héten dolgozik, a Pravda főmettőrje. Az agilis főmettőr, mint fiatal nyomdász kap­csolódott be a politikai munkába. A második világégés szörnyű éveiben a politikai foglyok hozzátartozóinak a támogatását szervezte, a bra­­tislavai VAS SK munkás sportegyesület ügyve­zető elnöke volt. A felszabadulás után különbö­ző funkciókat töltött be, és mint mettőr dolgo­zott. — Nehéz, de szép harc volt! — emlékezik 1948 februárjára. — Abban az időben a volt Concor­dia nyomda főmettőre voltam. Az Obrana Tudu című katonai napilapot nyomtuk, melynek szer­kesztőségébe a reakció i szintén beépítette embe­reit. Előbb csak egy-két, majd egyre több olyan cikk jelent meg a nyomdánkban készült lapban, melyeknek tartalmával nem értettünk egyet. A szedőkkel megbeszéltük, hogy a kéziratokat, az uszító, rágalmazó cikkeket eltüntetjük. Ettől kezdve egy-egy kéziratot „elnyelt a föld“, a ki­szedett sorok „véletlenül“ leestek a hajóról, és a lapzárta miatt már nem volt idő annak össze­állítására és „maradtak“ olyan cikkek, szedések, melyek már nem fértek az oldalra... A reakciós szerkesztők rájöttek arra, hogy mindez nem a „véletlen“ műve, erélyesen tiltakoztak, sőt be­idéztettek a lap főszerkesztőjéhez, ahol nyíltan közöltem, hogy mi nyomdászok kommunisták va­gyunk, pártunkat vagy funkcionáriusainkat gya­­lézó cikkeket nem szedünk ki. őszintén meg­mondom . nagyon meglepődtem és megörültem, amikor a főszerkesztő igazat adott, támogatta ügyünket. — Ügy tudom, hogy a reakciós politikusok, miután a Cas előállítását a Grafia nyomda dol­gozói elutasították, a katonai nyomdában pró­bálkoztak, ott akarták uszító lapjukat kinyomat­ni. — Így van. A munkát nem vállaltuk, noha a reakciós politikusok a hadseregparancsnokságon működő cinkosaikkal elbocsátással is fenyege­­tődztek. 1948 ÜTJÁN — Az illetékes katonai szervek reakciós tiszt­jeivel közöltük álláspontunkat, és azt, hogy más nagyon fontos munkák miatt még ha akarnánk, akkor sem tudnánk vállalni, mert foglaltak a gépek, éjjel-nappal nyomunk.-- Mi volt az a fontos munka? — A kommunista párt röplapjait, felhívásait nyomtuk. Megállás nélkül dolgoztunk. És mun­kánk gyümölcse, eredménye népünk, a dolgozók győzelme lett! — válaszolta mosolyogva Görföl Vince, közben szinte szertartásosan új szivarrá gyújtott. Egymást néztünk... és mindketten mosolyogni kezdtünk. Azért, mert mindketten egyre gondol­tunk. 1968 nyarára, amikor a Duna partján, a Kultúra és Pihenés Parkja előtt találkoztunk. i Vince akkor nagyon rosszkedvű volt. — Dubéekkel beszéltem — újságolta. Most jö­­. vök az aktíváról. — No, és ... ? — kérdezem. — őszintén megmondtam elvtársaim és az én véleményemet. Figyelmeztettem, hogy az az út, melyre ő tért, nem a mi utunk! Mi, a Szovjet­unió mellett azon az úton akarunk továbbhalad­ni, melynek alapjait 1948 februárjában fektet­tük le...! (0 Jó szakköri munka A CSEMADOK Rimavská Sobota-i (rimaszom­bati) járási szervezetének Tudományos Ismerete­ket Terjesztő Szakköre (TITSZ), a jnb művelődés­­ügyi szakosztályának védnöksége alatt a közel­múltban nagyszabású Kodály Zoltán emlékestet rendezett a nagy zeneszerző és zenetudós szüle­tésének 90 évfordulója alkalmából. Ez az akció nem fért bele a szakkör zsúfolt őszi programjá­ba, ezért került rá sor januárban. A műsort Gabonás Tibor, a művészeti nép­iskola igazgatója állította össze, s a fő előadást is ő tartotta „Kodály Zoltán, a XX. századi ze­ne tudós alkotója és stílusújító összefoglalója“ címmel. Az est műsorát hanglemezforgatás és diafilm-vetítés tarkította. Közreműködött továb­bá a CSEMADOK vegyeskara Lévay Tibor kar­nagy vezetésével, valamint Mihalidesz Lászlóné az 5. sz. általános iskola tanítónője. A bevezetőt a TITSZ titkárnője, a zárszót a CSEMADOK JB titkára mondotta, aki köszönő levelet nyújtott át Gabonás Tibornak és Lévay Tibornak sokéves áldozatos tevékenységükért. A Kodály-est programja nagy tetszést aratott a rimaszombati Művelődési Ház nagytermét zsú­folásig megtöltő közönség körében. Az előadók A jól sikerült emlékest kapcsán meg kell em­lítenünk, hogy a TITSZ a CSEMADOK JB leg­rendszeresebben, legeredményesebben működő szakköre. A kör tagjai, az önművelésen kívül, nyilvános műsoraikkal fontos ismeretterjesztő, a lakosság tudományos felkészültségének és álta­lános műveltségének bővítését szolgáló munkát végeznek. Ízelítőül talán elég néhány kimagasló tavalyi rendezvényükre utalni. Ilyen volt pél­dául a Louis Pasteur 150. születési évfordulóját méltató estjük, az orosz és szovjet klasszikus ze­ne lírai hangulatú estje, az SZNF színhelyeire tett társaskirándulás, Pintér István mérnök, tu­dományos kutató előadása az Antarktiszról és az űrkutatásról, Kulin György Kossuth-díjas csil­lagász vendégszereplése, dr. Stollár István elő­adása a darwinizmusról stb. A Kodály-est sikere után még inkább toliunk­ra kívánkozik a kérdés: miért nem szorgalmaz­zák az illetékesek, hogy a TITSZ a legjobb mű­sorait a járás nagyobb községeiben — pl. Safa­­( rikovóban (Tornaiján) — is megismételje? A szakkör eddigi eredményei indokolttá teszik, i hogy működését járási méretűvé fejlesszék. Ádám Zsolt A szerző felvételei A CSEMADOK vegyeskara

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents