A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-23 / 8. szám
MPLÓ óta párttag. Munkahelyén részlegbizalmi volt, majd az olvasztóműhely pártcsoportjának vezetőségi tagja. Az elsők között lépett be a népi milícia sorai közé, s a forradalmi februári napokban a CKD munkásaival együtt segédkezett a rendfenntartásban. 1948. február 21-én ott volt az Óvárosi téren, közvetlen közelről láthatta Gottwald elvtársat, hallgatta történelmi jelentőségű beszédét. Február 25-én ugyancsak részt vett a Vencel téri nagy manifesztáción. Ivanié elvtárs arról beszél, milyen forradalmi hangulat uralkodott akkor a prágai munkások között, milyen vad dühöt éreztek a távozó miniszterekkel szemben, akik lemondásukkal akarták megakadályozni a társadalom szocialista átalakulását. — Azt a hangulatot csak az ismerheti, aki ott volt, részt vett az eseményekben — mondja a fődiszpécser. S miközben beszél, a keze a diszpécser-pult gombjait nyomkodja, felemeli a telefonkagylók valamelyikét, beleszól, utasításokat ad stb. Meg is kérdem tőle, tulajdonképpen mi hát a feladata. Mosolyogva tárja szét a karját. — Modjam azt, hogy szemmel tartom az egész gyárat? Végeredményben itt fut össze minden: a napi termelési eredményektől kezdve a legkisebb üzemzavarig mindent ide jelentenek, mindenről nekünk kell tudnunk. Mindenben intézkednünk. — Hány fődiszpécser van a gyárban?— Hárman vagyunk. — Szereti ezt a munkát? — Szeretem. Ondrej Ivanié elvtársat kemény fából faragták. 1953-tól 1964-ig a legnehezebb munkahelyen, az alumínium kohósításánál, vagyis az elektrolízisnél dolgozott. Azóta meg itt, ahol talán a legnagyobb a felelősség. Természetesen még ma is tagja a népi milíciának. Ma is védi azt, amit 25 évvel ezelőtt segített kiharcolni: a népi hatalmat. SZERDA A Ladomerská Vieska-i művelődési otthonban szól a villanyorgona, peregnek a dobok, amikor megérkezünk. A zene nem a mi tiszteletünkre szól, de nem baj, mert a kis Katica vár bennünket, azonnal visz is a vezetőjükhöz, Milan Damek mérnökhöz. A vezető elmondja, hogy irodalmi színpadjuk a Nyolc és fél nevet viseli, egy Fellini film címe után. Hogy miért épp ezt a nevet választották, azt nem közli velünk, de azt igen, hogy egész estét betöltő műsort próbálnak, azzal készülnek az irodalmi színpadok kerületi versenyére. A műsor címe „Cukor és só“ és az emigránsok sorsát hasonlítja össze az itthoni élettel. Hogy milyen sikerrel? Az majd elválik. Egyelőre egy csoport lelkes fiatalt látok a színpadon furcsa megvilágításban. A zene egy kissé hangos az én fülemnek, de a lányok mozdulatai nagyon kecsesek, a fiúk temperamentumosak, s az a néhány szavalat is, amit hallhattam, kedves volt, jó színvonalú. A lányok között a legkisebb Brezniková Katica volt, kedves barátnőnk, aki a nemsokára esedékes bemutatóra is meghívott bennünket. Elbúcsúztunk, sok sikert kívánva nekik... Zs. Nagy Lajos 1. Kemencetöltés 2. Ondrej Ivanié elvtárs 3. Zamboj elvtárs a vnb titkára 4. Ziari városrészlet 5. A járási nemzeti bizottság 6. „Cukor és só“ 7. Katica Kontár Gyula felvételei EGYSÉGESEK VOLTUNK! VIKTOR ROSA, a korszerű szlovákiai nyomdaipar egyik szervezője, megteremtője. Mint fiatal gépszedő már a két világégés közötti években bekapcsolódott a politikai életbe, az úgynevezett szlovák állam alatt pedig az ellenállási mozgalom aktív harcosa volt. A felszabadulás után a szlovákiai nyomdászok szövetsége titkárának nevezték ki. Ebben a tisztségében fontos feladatok hárultak rá különösen azokban a nehéz hetekben, napokban, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével dolgozó népünk megsemmisítő győzelmet aratott a reakció felett. — Szlovákiában az 1947-es év utolsó heteiben és az 1948-as év elején a politikai helyzet válságossá vált. A szlovákiai reakció vezérei — a volt hlinkások és gárdisták — a Demokrata Pártba tömörülve nyílt támadást indítottak a kommunista párt és politikája ellen. Szócsövükben, a Cas című napilapban, melyet a Grafia nyomdában nyomtak, napról napra a valóságot elferdítő, hazug, gyalázatos hangú cikkek jelentek meg. Mi, akik figyelemmel kísértük a reakció mesterkedéseit, tudtuk, hogy céljuk a népi demokratikus rendszer megdöntése, a volt burzsoá rendszer feltámasztása — kezdi visszaemlékezéseit Viktor Rosa nyugdíjas kiadóvállalati igazgató. — Február első napjaiban Józef Labuda elvtárs. a szlovákiai nyomdászok szakszervezetének vezetője, Michal Veres kormánymegbízott és én a nyomdászok szakszervezetének Duna utcai székházában megállapodtunk abban, hogy a válságos politikai helyzetben mi nyomdászok nem maradhatunk tétlenül, Az ülésen egyhangúlag elhatároztuk, mindent megteszünk a demokrata párt szócsöve, az uszító hangú Cas megjelenésének megakadályozására, ha nem szünteti meg ócsároló cikkek közlését. Ezzel a feladattal Labuda és Dudák elvtársakat bíztuk meg, akik határozatunkat közölték a Grafia nyomda vezetőségével. A nyomda nemzeti gondnoka és a nyomdászok teljes mértékben helyeselték döntésünket, amit a reakció vezetőivel és a lap főszerkesztőjével is közöltek. A reakció vezetői döntésünket nem akarták tudomásul venni. Kampányukat nem hagyták abba, ezért a Grafia nyomdászai abbahagyták a munkát — sztrájkba léptek. — A Grafia nyomda dolgozóinak öntudatos és becsületes kiállása nagymértékben elősegítette, hogy a reakció mesterkedése megbukott — dolgozó népünk megvédte népi demokratikus rendszerünket, mely mai szocialista hazánk egyik alappillére volt. (0
